Dicső karma – Sríla Prabhupáda megjelenése

Szeptember első hetében az Úr Krisna születésnapja mellett az ISKCON alapító ácsárjájának megjelenésére is emlékezünk. A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupáda 1896. szeptember 1-én látta meg a napvilágot, Kalkuttában, Indiában, akkor még Abhay Charan De néven.
Tisztes vaisnava (Visnu hívő) családból származott, és visszaemlékezései szerint már igen korán Krisna szolgálatába ajánlotta magát. Gyermekként is játszott múrtikkal (istenszobrokkal), édesapja pedig nagyon kedves, türelmes, de szigorúan vallásos ember volt. A kiváló mintát látva Abhay Charan De maga is vallásos, tiszta életet élt, családjával, később feleségével is, aki azonban – sajnos – kevésbé osztozott odaadásában, az Úr iránti szeretetében.

Prabhupáda horoszkópképletét már gyermekkorában is elkészítették, ő maga pedig saját képletén keresztül tanította asztrológiára és asztronómiára tanítványait. Így magyarázta el azt is, hogy a horoszkóp kiváló jelzőeszköz, a csillagok állása azonban nem határozza meg az ember viselkedését. A bolygóállások egy bizonyos időpillanatot jelenítenek meg az égen, viszont a lélek saját karmájának megfelelően kap egy bizonyos testet és születik meg egy adott időpontban. A csillagok járása így mindössze a karma tükre, de semmiképp sem determinál, tetteinkért, életünkért mi magunk vagyunk a felelősek.

Már korán kiviláglott különleges értelme, a tanulmányokhoz való türelmes hozzáállása. Bráhmanához illő hivatást választott, patikus lett, és az emberek gyógyításának szentelte életének első felét. Prabhupáda a nyugati asztrológia szerint a Szűz, míg a pontosabb, védikus asztrológiai iskola szerint az Oroszlán csillagképében született. Az ellentmondástól nem szabad megijednünk, ha ismerjük egy kicsit is e különleges személy életét. Hiszen mind a precizitásra való törekvés, a szorgalmas munka, a szerény, lemondott életvitel, mind a jó vezetői és szervezői képességek, a pedagógiai véna, és kegyes jellem egyaránt igazak Őisteni Kegyelmére.

A Nap valós helyzetét tekintve, az égbolt csillagképei között eligazodva, jól látható, hogy Prabhupáda az igen szerencsés Kis Medve, mellette a Nagy medve és Oroszlán csillagképek találkozásánál született, amely konstellációk erővel, türelemmel és fényes életúttal ajándékozzák meg szülöttet. Az ebben az időszakban született személyek igen jó karmát tudhatnak magukénak, és bár kihívásokat is rejt-e születés, lényegében véve sok támogatást kaphat a szülött feljebbvalóitól, a világtól, Istentől.


Sríla Prabhupáda egyik levelében arról számol be, hogy délután 4 óra körül született, és csillagjegye az Ikrek. Ez természetesen az indiai hagyományt követő kijelentés, mi szerint a Hold helyzete határozza meg lelkünk minőségét, és így ez a Hold által képviselt lelki hatás a legfontosabb vonás jellemünkben. Prabhupáda Holdja egészen pontosan a Bika és az Ikrek határán található, így egyszerre hozza a szívben való erős hűséget és ragaszkodást, és a lélek azon tulajdonságát is, hogy természetes vonzalmat érez az istenpár iránti odaadáshoz.

Őisteni Kegyelme 1922-ben találkozott először (későbbi) lelki tanítómesterével Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákurával, aki a Krisna-tudat mozgalmát szerte Indiában elterjesztette. Abhay Charannak azt az utasítást adta, hogy az egész világon igyekezzék elterjeszteni a szent név éneklését és Krisna dicsőségét. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí 10 évvel később formálisan is tanítványává fogadta Prabhupádát, aki megkezdte úttörő munkáját.

Kezdetben ismereteit felhasználva, engedve a könyvek és a szentírások szeretetének, újságírásba kezdett. Megérezte a betű erejét, a leírt szavakban rejlő kincset, és minden idejét fordításnak, gépelésnek, magyarázatoknak írásának, és a nyomtatásnak szentelte – az ehhez szükséges műszaki érzéke is kiváló volt.

Nem szabad azonban elfelednünk, hogy az ezen csillagképek alatt született személy nem csak szorgos, nem csak a munka és a szolgálat megszállottja, hanem a lemondás embere is, aki szabályozott életvitelt óhajt. Prabhupáda igen nagy megpróbáltatások után elvonult családjától, a lemondásnak, és Krisnának szentelte életét. Alázattal fogadta élete minden nehézségét, ami tettei végzése közben rá nehezedett. A Szaturnusz az ég tetején jól mutatja képletében, hogy sokszor mennyire kiszolgáltatott volt, mennyi teher volt vállán, mégis mindig rendületlenül bízott az Úr segítségében, s főként a Krisnának is kedves, angyalarcú Rádharání kegyében. Csak egy nemes lélek képes helytállni olyan helyzetekben, mint átkelni a viharos tengeren, s feladni mindenfajta anyagi biztonságot, kötöttséget.

Különleges vonás képletében a Jupiter helyzete a Khétuval, amely az Oroszlánban nem csak kiváló vezetői képességeket, hanem az élvezetekről, életörömökről való lemondást is elősegíti. Ezek szoros együttállása sejteti, hogy egy előző életében is már erősen vallásos, lemondást, odaadást gyakorló személlyel állunk szemben, aki képes Istenről szóló tanításai során átlátszó közeggé válni. A tudás, a vallás összpontosul személyében. A ritka együttállás lényegében véve isteni felhatalmazásra utal.

Prahupáda horoszkópképlete sok mozgásról, költözésről és utazásról is tanúskodik. Azt is mutatja, mindez fokozottan idős korára igaz. Lelki tanítómestere eltávozása után szannyászt vesz, a hagyományok szerint a lemondott életrendbe lép, és 69 éves korában – eleget téve a korábbi felszólításnak – egy tengerjárón Amerikába utazik, hogy megkezdje prédikációs tevékenységét. A hirtelen változás, a felforgató erő kiválóan látszik képletében ebben az időszakban. Modern, új szemléletet hoz az élvezetek világába, a változások azonban erősen megterhelik szervezetét – ez a bolygóátvonulás sajnos kettős hatású, a fizikai test számára pusztító. A változás éveiben többször is infarktust kap, amelyeket sokszor orvosi segítség nélkül, csoda számba menő módon vészel át.

Ezekben az években azonban sikerre viszi a Krisna-tudat mozgalmát, a gurujától tanultakban felismeri, hogy a nyugati világ embere számára kevésbé létkérdés a vallás, nem mindennapi táplálék, de problémáira ez az orvosság! Hirdetni kezdi a béke képletét, amellyel számos világi vezető és híresség is felfigyel rá. Hiánypótló munkássága nyugaton. A horoszkópképlete már jelzi, hogy 5 esztendő kitartó munka után az új világban is megérkezik számára a segítség. A mozgalom szervezetté fejlődik, amelynek épp úgy leteszi alapjait, miként a tudást biztosító gurukuláknak, iskoláknak.

Az utolsó esztendőkben szívével folyamatosak a problémák, valódi személyisége, a Bak aszcendens, azonban kitartásra, szívósságra sarkallja. Olyan akár a faltörő kos, azonban ő megfontolt is mellé, alázatos, a kevéssel is beérő, és fáradhatatlan. Farmközösségeket alapít, többször megkerüli a Földet, és sorra fogadja el tanítványait, akiket a legjobb képzésben részesít. S bár a lemondottság, az odaadás, és a szerény jellem benne nőttön-nő, a test sajnos folyamatosan gyengül, nem képes többé kiszolgálni a feladatokat, s azon mélázhatunk, vajon egy „ekkora lélek”, hogyan férhet el egy hozzá parányi testben…

1977 novemberében a bolygóátvonulások jelzik az újabb testi nehézségeket. Életének utolsó 2 napjában a szív és a test már gyakorlatilag elvesztette funkcióját, a lélek csak tanítást adni marad, hogy a bhakták és tanítványok makulátlanul megértsék a valódi visszatérés, a hazatérés mikéntjét.

November 14-én végül a lélek győzedelmeskedik az anyag felett, s bár az eltávozás pótolhatatlan űrt hagy, a bhakták során végigtekintve bátran állíthatjuk: Őisteni Kegyelme virágzó lelki tartományt hagyott hátra.
Felidézzük szavait, leckéit, megnézzük képeit, megfogadjuk javaslatait, tanításait. S bár a szekér meginog, kicsit recseg, mégis rendületlenül halad tovább, s mi csak énekeljük, ahogy értünk kérte…

Fodor Kata

Cimkék: