A Kṛṣṇa-tudat alapvető tanítása szerint az élőlény nem azonos a testével, hanem az őt, mint kesztyű a kezet fedi be. Ha sikeressé akarjuk tenni emberi életünket, a védikus szentírások javaslata szerint a kézzel, vagyis az örökkévaló lélekkel is törődnünk kell, nem csupán burkolatával, a kesztyűvel, vagyis az anyagi testtel, amit az idő előbb utóbb elpusztít. Ezt példázza Purañjana király története, melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban olvashatunk: Élőlény király – a purañjana szó élőlényt jelent – boldogan élt egy kilenc kapus városban. A város a testet jelenti, a király pedig az örök élőlényt, a lelket. A város kapui a testen található nyílások: a …
