Az anyagi és a lelki oktatás különbsége

A. C. Bhaktivedanta Szvámí Prabhupáda, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola névadója a lelki oktatás tökéletesítésére buzdította tanítványait, követőit.

Az oktatás valódi tudománya

„Az emberi életformában életre kelthetjük Istenhez fűződő örök kapcsolatunkat, s az oktatás célja is ez kell hogy legyen. Valójában ez az élet és az oktatás tökéletessége.” Sríla Prabhupáda

Sríla Prabhupáda kiemelkedő fontosságot tulajdonított az oktatásnak az Isten-tudatos, védikus kultúra és civilizáció elterjesztésében és fennmaradásában. Könyveiben, előadásaiban, tanítványaival folytatott levelezésében számtalanszor kifejtette, miért hiábavaló a modern, materialista oktatás. Prabhupáda azonban nemcsak bírált, hanem alternatívát is kínált: a lelki kultúra oktatását, olyan oktató- és kutatóintézetek működtetését javasolta, amelyek tudományos alapokon magyarázzák a lelki műveltség értékeit.

Mi a baj a csupán elméleti tudással?

Szerte a világon számtalan tudományágnak vannak tanszékei a nagynevű egyetemeken, ám sajnos egyetlen egyetem vagy oktatási intézmény sincs, ahol a lélek tudományát, az önismeretet magas szinten tanítanák. Pedig a lélek sokszorosan fontosabb a testnél, mivel jelenléte nélkül a test tehetetlen. Jelenlétét a testben pedig a tudat jelzi. A modern társadalom jelentős eredményeket ért el a tömegek oktatása terén, az emberek azonban a kutatási eredmények szerint boldogtalanabbak, mint valaha, mert az oktatás a másodlagosra, az anyagi fejlődésre helyezi a hangsúlyt, miközben teljesen vagy legalábbis igen nagy mértékben mellőzi az élet legfontosabb aspektusát, a lelki életet.

A tanulók a tudomány számtalan ágát tanulmányozzák az általános oktatás során: politika, szociológia, fizika, kémia, matematika stb., ám az élet valódi értelmét illetőleg ezzel csupán felszínes tudásra tehetnek szert. Az egyetemeken oktatott közönséges tudás csupán az anyagot érinti, s ezért nem tekinthető tudásnak. A valódi tudás azt jelenti, hogy ismerjük a különbséget a lélek és az anyag között.

Mi a következménye az elméleti tudásnak?

A megfelelő oktatás és a védikus bölcsesség művelésének hiányában az emberek visszautasítják a vallás elveit, és gyakran elítélik azokat, akik vallásos életet élnek. A materialista társadalomban számtalan izmus és kultusz virágzik csak azért, hogy elpusztítsa a vallás alappilléreit: a kegyet, a tisztaságot, az igazmondást és a lemondást. Az államot világinak kiáltják ki, amelyben nem követnek semmiféle vallásos szabályt, és ennek eredményeképpen teljes közönyösség alakul ki a vallási elvekkel szemben. Megfelelő oktatás hiányában az emberek azokat követik, akik kizsákmányolják a természet forrásait – ezért folyik oly heves versengés egyének és nemzetek között, pusztán az életben maradásért.

Napjaink oktatási rendszerében egy tanárnak csupán a tudományos végzettségét nézik, anélkül, hogy figyelembe vennék az erkölcsi életét. Az ilyen oktatás eredménye az, hogy a ragyogó intelligencia számtalan módon kárba vész. A materialista oktatás arra buzdítja a feltételekhez kötött lelket, hogy egyre jobban vonzódjon a materialista élethez, s egyre inkább eltávolodjon attól, hogy megszabaduljon a nemkívánatos szenvedésektől. A tudás célja a pénzszerzés, az anyagi siker.

Lelki műveltség nélkül az emberekre tudatlanság borul, s nem tudják, mi történik majd velük jelenlegi testük pusztulása után. Vakon robotolnak, és vak vezetők irányítják őket. Ha az ember az értelmét csupán a tudomány, a filozófia és a művészet fejlődése érdekében használja, nem érheti el az élet tökéletességét, mert ez a tökéletesség a Legfelsőbb Lény, Krisna megismerésében tetőzik. Az oktatás valódi célja az, hogy megértsük az Istenség Legfelsőbb Személyisége tudományát.

A lelki oktatás folyamata

Ha egy gyerek otthon marad a szüleivel, nem fog elgondolkozni az élet végső céljáról. „Minek aggódjak? Az evés és az alvás biztosított”- gondolja. Azzal, hogy elmegy egy másfajta szülőhöz, a tanítóhoz, az ember fogékonnyá válik a környezete iránt. A tanár része a gyermekek közösségen belüli tervszerű felnevelésének. Az oktatás, a brahmacsárja része a védikus kultúrának. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Ha valakit nem képeznek, nem lesz belőle a szó valódi értelmében vett ember. A védikus szentírás szerint az első születés állati születés, mivel a gyermeket kezdetben csupán az evés, az alvás, a játék, a verekedés érdekli. Második születésnek azt tekintik, amikor felkeres egy tanítót, hogy tanuljon tőle.

Az embereket először arra kell megtanítani, kik ők: a testük, vagy valami más? Ez az oktatás kezdete. Most mindenkit arra tanítanak, hogy azt gondolja, ő a testével azonos. Ha valaki véletlenül amerikai testet kapott, azt gondolja: „Amerikai vagyok.” Ez olyan, mintha azt gondolná: „Ez a piros ing vagyok”, csupán azért, mert piros inget visel. Pedig ő egy emberi lény. Ugyanígy ez a test is olyan, mint egy ing a valódi személy, a lélek fölött. Ha magunkat csupán a testi „ing” szerint ismerjük, akkor nincs lelki műveltségünk.

A lelki oktatás tudományos műhelyei

A védikus filozófia nem egyszerűen csak hit kérdése, hanem tudomány, a szó valódi értelmében. A világszerte működő Bhaktivedanta Intézetek arra hivatottak, hogy tudományosan vizsgálják és igazolják a védikus tradíció relevanciáját a modern, nyugati tudományossággal szemben. E kutatóintézetek alapítását Sríla Prabhupáda kezdeményezte. Az emberiség kétségtelenül nagy tudományos és technikai előrehaladása ellenére az emberi civilizációból hiányzik az élet valódi célja. A Bhaktivedanta Intézetek tudományos igényességgel kívánnak választ adni e megválaszolatlan kérdésre. Arra oktatnak, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna iránti odaadás tudománya a sikeresség alapja az élet minden területén. Céljuk, hogy kiműveljenek egy magasan kvalifikált réteget, akik tisztában vannak az élet valódi értelmével és céljával, s akik felelősséget tudnak vállalni a társadalom morális és lelki jólétéért.

„A felsőfokú tudományosság azt jelenti, hogy érdeklődünk az Abszolút Igazságról. Szemben a materialista oktatás érzékkielégítést szolgáló elveivel, az oktatás legfelső szintjét a Krisnáról szóló tudomány birtoklása jelenti”- hirdette Prabhupáda. India, Anglia és az Egyesült Államok után Magyarországon is megalakult e tudományos műhely. Felsőfokú iskolája, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola a világon elsőként államilag elismert vaisnava teológiai diplomát ad e legmagasabb szintű lelki tudományt elsajátító hallgatóinak, illetve akkreditált jógamester képzést is nyújt.

www.bhf.hu

 

Cimkék: ,