Röviden a Krisna-tudat gyakorlásáról

A védikus tanítások nem csupán egy tetszetős filozófiát hirdetnek. A lélekről és Istenről szóló bölcsességet egy teljes, gyakorlatias kultúra öleli körül: ezt nevezzük védikus kultúrának. Az ennek megfelelő öltözködés, szokások, viselkedési szabályok és lelki gyakorlatok az ember gyors lelki felemelkedését biztosítják.

A lelki fejlődéshez az embernek nem szükséges szerzetesi módon, a világi tevékenységeket feladva élnie. A Krisna-hívők egy kisebb része csak egyházi szolgálatokat végez, a többségük azonban a világban élő és dolgozó családos ember, aki életét a védikus elveknek megfelelően éli. Attól függően, hogy valaki mennyire elkötelezett, otthonában is élhet szinte szerzetesi rendszerezettségű életet, vagy követhet annyit a védikus alapelvek közül, amennyit körülményei és saját elhatározása lehetővé tesznek. Így vannak olyanok, akik precízen követik a védikus írások útmutatásait, és szolgálatukkal és adományaikkal rendszeresen támogatják a magyarországi Krisna-tudatú hívők egyházát, míg mások – kevesebb követelményt támasztva magukkal szemben – alkalmi segítőként, vagy szimpatizánsként kapcsolódnak a közösséghez.

SrilaPrabhupada10

Erkölcsi téren a védikus irodalom a kegyesség, az igazmondás, a lemondás és a tisztaság elveinek követését írja elő. A gyakorlatban ez a vegetáriánus táplálkozást, a szerencsejátékok és a mámorítószerek elkerülését, valamint a testi vágyak lecsillapítása érdekében a szexualitás korlátozását jelenti.

A Krisna-hívők legfőbb gyakorlata Krisna neveinek rendszeres éneklése és ismétlése a Hare Krisna mahá-mantra formájában: Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. A szent nevek rendszeres éneklése fokozatosan felszabadítja az ember elméjét az anyagi világ negatív befolyása alól, állandó belső örömet és a lelki élet gyakorlásához szükséges erőt biztosít.