Nemrégiben ünnepeltük az általános iskolában az Anyáink napját. A védikus írások szerint minden élőlény hét anyának köteles kimutatnia a tiszteletét.
Az általános iskolás gyerekek először ellátogattak a Krisna-völgyi Tehenészetbe, ahol a tehénanyákat ápolták, utána az iskolai biokertben tehéntrágyával szórták be a Földanyyát, hogy még inkább termőbbé változtassák. Délután következett a többi anyának az iskolai műsor. A gyerekek kedveskedtek nekik táncos színdarabbal, zenei bemutatóval, találós kérdésekkel és saját készítésű rajzokkal, illetve ajándékokkal.
A hét anya közül az első természetesen a szülőanyánk, aki táplál bennünket, gondoskodik rólunk és felnevel, ezért a legtöbbet köszönhetjük neki. A második a tehénanya, aki az anyatej után egész életünkön át a tejével táplál.Ezért tilos bántani, vagy elpusztítani a teheneket. A harmadik a Földanya, akitől a többi táplálékunkat kapjuk. A gabonafélék, a zöldségek és a gyümölcsök mind az ő testéből nyerik az éltető energiát, ezért őt is anyaként kell tisztelnünk. A negyedik a dajkáink, vagyis azok az asszonyok, akik gyermekkorunkban anyukánkat pótolják egy ideig. Az ötödik anyát a lelki tanítómester felesége, a hatodikat a papoknak, azaz a bráhmanáknak a feleségei, míg végül a hetediket a a király felesége testesíti meg.
A védikus szentírásokban az alábbi híres verset találjuk:
ātma-mātā guroḥ patnī brāhmaṇī rāja-patnikā
dhenur dhātrī tathā prithvi saptaitā mātaraḥ smṛtaḥ
A hét anya a következő: a szülőanya (ātma-mātā), a tanító vagy a lelki tanítómester felesége (guroḥ patnī), a bráhmana felesége (brāhmaṇī), a király felesége (rāja-patnikā), a tehén (dhenur), a dajka (dhātrī) és a föld (prithvi).