Egy városi ember talán el sem tudja képzelni, milyen a tél Krisna-völgyben. Nincs áram, nincs gáz, TV, számítógép, éjjel-nappali bolt. Nem is hiányzik. Helyette megvalósul valami nagyon fontos dolog az életünkben: Egyszerű élet, magas szintű gondolkodás – a gyakorlatban megvalósítva.
Krisna-völgy ökofalu. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy igyekszünk úgy élni, hogy a természetet, környezetünket minél inkább megőrizzük a utókornak, gyermekeinknek.
Mindennapi életünk az évszakok változásához alkalmazkodik. Életünk minden eleme szépen példázza a visszatérést hagyományainkhoz. Noha Krisna-völgyben napkollektorokat is alkalmazunk az elektromos áram előállítására, a középületek világítására, a mindennapokban a családok gyertyát használnak otthonaikban.
Ajánlott oldal: ökovölgy.hu >>
Krisna-völgyben mindenki sokat olvas. A Védikus Szentírások tanulmányozása és az ezekről való beszélgetés olyan élményt ad, amely feledteti a média világát.
A tél a gyerekek kedvence. Térdig érő hóban, szánkóval közlekedni – ez minden kicsi álma. Az iskola egy nagy domb tetejére épült, innen siklanak-gurulnak hazáig, ahol finom, tápláló vegetáriánus ebéd várja őket – minden nap frissen! Nálunk a gyerekek ritkán betegek. A jó levegőtől, megfelelő táplálkozástól erős az immunrendszerük. Mi az ayurvédikus elvet alkalmazzuk, mely szerint minden testtípusnak másféle táplálékra van szüksége. Célunk, hogy kiegyensúlyozott, egészséges, hosszú életet élhessünk, amely alkalmas az önmegvalósításra.
Krisna-völgy másik fő missziója a fenntartható gazdálkodás mellett a tehénvédelem. A tej és a gabona az élet alapja. A tejet a tehenek olyan önzetlenül adják, ahogyan egy anya táplálja gyermekét. A gabonaföldeket pedig ökrök segítségével műveljük, a szántás, aratás folyamatában nélkülözhetetlen a munkájuk. Ezért a tehenet anyaként, az ökröket apaként tiszteljük. Talán Indián kívül az ISKCON (Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Szövetsége) Farmokon élnek a legidősebb tehenek. Nálunk novemberben távozott el három öreg barátunk, jócskán betöltve a 20. életévüket.
A Védikus Szentírásokban a bika a vallást – a Dharmát képviseli. Ezért is óvjuk őket.
A Śrīmad-Bhāgavatam első énekében találunk egy történetet, amely leírja Parīkşit Maharajának hódító útját. Miközben a király birodalmában vándorolt, megpillantotta Kalit, a jelenlegi korszak irányító személyiségét, aki a vallás urának bika formájában megjelenő alakját bántalmazta. Parīkşit Mahārāja így szólította meg a szenvedő bikát: “Satya [az igazmondás] korában négy lábad a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás négy elvén nyugodott. Ám úgy tűnik, a büszkeség, a nők iránti kéj és a részegség formájában a féktelen vallástalanság eltörte három lábadat. Most csak egy lábon állsz, ami nem más, mint igazmondásod, s így bicegsz utadon. Ám a viszály megszemélyesítője [Kali] a csalástól virágzik, és ezt a lábadat is megpróbálja elpusztítani.”
Ez tehát a vallásos élet négy alapelve: tapas, vagyis vezeklés, amelynek során az ember a test, az elme és a nyelv tevékenységeit szabályozva lemond az érzéki élvezetről; śaucam, avagy tisztaság, amely a test, az elme és a tettek tisztaságát egyaránt jelenti; dayā, avagy a minden élőlénnyel együttérző könyörületesség, és végül a satyam, az igazmondás. Ezen alapelvek követésének hiánya megmutatkozik a modern társadalom szembetűnő tetteiben: a szexuális szabadosságban, a tudatbefolyásoló szerek fogyasztásában, az állatok vágóhidakon történő lemészárlásában ugyanúgy, mint a terrorakciókban, az esőerdők kiirtásában vagy a szerencsejátékokban.
Krisna-völgy azért létesült, hogy bemutassa a gyakorlatban, hogyan lehet követni ezeket az elveket, s hogyan lehet békés, emberi, tiszta életet élni. Télen, vagy nyáron, békét teremthetünk magunkban és a világban pusztán ezeknek az elveknek a követésével.
(Felhasznált irodalom:
Śyāmasundara dāsa (Bakaja Zoltán):
Harer Nāmaiva Kevalam – A szent név filozófiája
Isten arcai: Az inkarnáció fogalma a gaudīya vaişņavizmusban VIII. évfolyam, 1. szám 2005. július)
Kartika dd