A vágóhidaktól a világháborúkig

Néhány héttel ezelőtt ismét hangossá vált a sajtó egy gyilkossági ügytől. Noha az utóbbi években hazánkban is jól láthatóan megszaporodtak a brutális esetek, ez az ügy még a korábbiaknál is nagyobb megdöbbenést keltett az emberekben. Március 20-án egy orvvadász nem csak állatokat, embert is ölt erdeinkben. A médiumokból úgy értesülhettünk, hogy az orvvadászt, miután leterített két jelentős méretű vadat, helyi vadőrök rajtakaptak a törvénysértésen, akik szóvá tették az illegális vadászatot. Ekkor a férfi a vadőrökre is rátámadt. Egyikőjük képes volt elmenekülni a bozótosba, a másik férfit azonban golyóval terítette le az orvvadász, majd miután tapasztalta, hogy a sértett még életben van, késsel elvágta a torkát. A különösen kegyetlen tett döbbenetet keltett, hiszen számos orvvadász garázdálkodik szerte a világon, de ezek a személyek általában képesek különbséget tenni a között, hogy emberre vagy állatra rontanak rá.

A Krisna-tudat több ezer éves tanításai szerint azonban az állatokkal való kegyetlen bánásmód megengedhetetlen, hasonlóan az embereknek való bárminemű ártáshoz – és hosszú távon az emberi jellemre, és a társadalomra is ártalmas hatású. Az erőszakmentesség elve rendkívül egyszerű tanítás, amely megfontolt személynél kiterjed minden élőlényre: az emberekre, az állatokra, a természeti környezetre, még a növényekre is, abban az értelemben, hogy feleslegesen még a növényeket sem pusztítja, és általában nem vesz el több kincset a természettől, mint amire éppen szüksége van. Az ember csak olyan módon lehet az ökoszisztéma része, hogyha minimalizálja károkozását az életben maradás érdekében, és ha hagy időt a természet számára, hogy az regenerálódjon. Másképpen az életvitele ártó, tehát kártékony lesz, akár a gyom.

Az állatok húsának elfogyasztására az embernek nincs valójában szüksége. A védikus szentírások több ponton megerősítik, hogy a test táplálásához kedvező, tiszta ételek, gabonák, zöldségek, gyümölcsök és tejtermékek szükségesek, és más dolgokat bár megehetünk, de nem nevezhetjük azokat ételnek, mivel ártalmasak testi-lelki egészségünkre. Mi több, a hús fogyasztása nagyon komoly etikai kérdéseket is felvet. Elég csak arra gondolnunk, hogy miféle ellentmondásba ütközünk, amikor egy gyermeknek próbáljuk elmagyarázni, hogy viselkedjen rendesen, ne bántsa a pajtásait, ne verekedjen az óvodában, ne szúrjon, rúgjon, karmoljon, és végképp ne öljön! – miközben napi jelleggel elpusztított állatok maradványait tesszük le elé az asztalra. Bizonyos közegben, pl. tanyákon, vidéken, a kisgyermekek azzal is szembesülhetnek, hogy miként oltják ki az állatok életét, pl. disznóvágás hagyománya, vagy a tyúk, kakas elkapása kapcsán. Nem nehéz belátni, hogy ez a tanítandó elveknek mond így ellent, vagyis abba a hibába eshetünk, hogy már korán megtanítjuk a gyermeket ítélkezni mások felett: a kutyust-cicust nem esszük meg, a tyúkot, pulykát, marhát pedig csak azért tartják szinte, hogy mi leöljük és felfaljuk őket… Veszélyes érvelés.

A védikus írások és azok kiegészítő magyarázatai egyaránt említést tesznek arról, hogy az állatokkal szembeni kegyetlenség, az élőlényeknek való fájdalomokozás bűn, akárcsak embertársainknak ártanánk. A vágóhidak üzemeltetése, a kegyetlenség mindennapos jelenléte, s ennek természetessé válása szabad utat enged az erőszaknak az emberi társadalmon belül is, ezáltal hosszabb távon mindez erőszakos bűnözéshez és háborúkhoz vezet!

Tehénkihajtó Fesztivál

“Ha helyesen viselkedik [az ember] és nem irigy, elkerülheti a más élőlények okozta szenvedéseket, ha a meditáció transzába merül, megmenekülhet a sors okozta gyötrelmektől, ha pedig a hatha-jógát, a pránájámát és a többi gyakorlatot végzi, a test és az elme okozta szenvedésekkel szállhat szembe. A jóság kötőerejének kifejlesztésével — különösen az evésében — ugyanígy legyőzheti az alvást.

MAGYARÁZAT: Az embernek kerülnie kell, hogy a táplálkozásával megzavarjon más élőlényeket, és szenvedést okozzon nekik. Ha valaki engem megcsíp vagy megöl, én is szenvedek, így aztán nekem sem szabad megcsípnem vagy megölnöm más élőlényeket. Az emberek nem tudják, hogy mivel ártatlan állatokat ölnek meg, az anyagi természet súlyos visszahatásokkal sújtja majd őket, és szenvedniük kell. Minden olyan országnak, ahol az emberek szükségtelenül állatokat ölnek, szenvedniük kell majd az anyagi természet okozta háborúktól és járványoktól. Saját szenvedésünket a másokéhoz hasonlítva ezért legyünk kegyesek minden élőlényhez. Nem kerülhetjük el a sors okozta szenvedést, így aztán ha szenvednünk kell, csak merüljünk el teljesen a Hare Krisna mantra éneklésében. A test és az elme okozta szenvedést a misztikus hatha-jóga gyakorlásával kerülhetjük el.” (Srímad-Bhágavatam, 7.15.24.)

A Híradó vonatkozó napi adásában az orvvadász által elkövetett gyilkosság kapcsán elhangzott Végh József kriminálpszihológus szakvéleménye, amely egyértelműen megerősíti, hogy az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód elfogadása közvetve (vagy pl. egy vadász esetében közvetlenül) hozzájárul ahhoz, hogy erőszakos jelenségek tapasztalhatók ma a világban.

A  erről így ír: „Végh József kriminálpszichológus szerint az orvvadászban semmiféle gátlás nem volt, ezért tudott hidegvérrel ölni. Hogy ennyire könyörtelen módját választotta az emberölésnek, az abból is fakad, hogy rendszeresen ölt és nyúzott meg állatokat.”

Sajnos a hús szendvics-csemegeként való elfogyasztásakor nem tudatos az ember arról, hogy amit fogyaszt, egy állat megölésével, megnyúzásával, sokszor a feldolgozhatóság miatt csak meglehetősen kegyetlen elpusztításával jöhet létre. A hús megvásárlásával, fogyasztásával közvetve is hozzájárulunk ehhez a folyamathoz. Érdemes ezen eltöprengeni…

Hogyha szeretnénk egy békésebb, egymással szemben megértőbb, tisztességesebb világban élni, azt saját cselekedeteink helyes megválasztásával érhetjük el. A Föld az összes lakója számára kínál elegendő gabonát és gyümölcsöt, csupán a megfelelő elosztást kell megszerveznünk. S míg 1 tonna gabonával számos embert megetethetnénk, ha azzal állatokat hizlalunk fel, a belőlük nyert néhány kiló húsból csak jóval kevesebben laknának jól. Fogadjuk el inkább alázatosan, amit a kertek nyújtanak nekünk és igyekezzünk békés, példamutató életet élni!

Cimkék: