Az arany középút

Hogyan kell a világi és lelki kötelességeket összeegyeztetni?

Egy kedves érdeklődő kérdéseire ad választ Isvara Krisna dász (Tasi István) kultúrantropológus, Krisna-hívő lelkész , melyet most itt közzéteszünk.

Kedves Olvasónk!

Kérdés: Mit értenek az alatt, hogy a Legfelsőbb Lényt szolgáljuk? Mit takar ez pontosan?

Mindannyian, mint örök lelkek ettől a Legfelsőbb Lénytől származunk. Eredetileg személyes, szeretetteljes kapcsolatban voltunk Vele, de elfordultunk tőle, és többé-kevésbé elfelejtettük Őt.

Ha megértjük, hogy minden Hozzá tartozik, akkor mindent úgy használunk ebben a világban, ahogy az összhangban áll az Ő törvényeivel, és elégedettséget okoz Neki.

Ezt jelenti a szolgálat, ami többféleképpen megvalósulhat: halljuk, vagy ismételjük, dicsérjük a szent neveit (a Haré Krisna mantrát), hallunk a cselekedeteiről és tulajdonságairól, emlékezünk rá, vagy a képességeinket használjuk az ő elégedettsége érdekében. Ennek sokféle módja lehet, attól függően, hogy az ember milyen adottságokkal rendelkezik, és érdemes gyakorlottabb hívőkkel, lelki tanítómesterekkel egyeztetni ennek a módját. Ez a szolgálat elégedettséget ad az elmének, mert ez az eredeti természetünk.

Kérdés: Ön szerint, mi az ember feladata, hogyan kell élni életét? A vallást hogyan kell ezzel a világgal összeegyeztetni? Az arany középút a megoldás?

Az embernek fenn kell tartania az anyagi testét ebben a világban, ez nyilvánvaló. Ez azonban még nem teszi az életet igazán emberivé. Akkor leszünk igazán felvilágosult emberek, amikor törekszünk arra, hogy hiteles forrásokból (például a Bhagavad-gítából) próbáljuk megérteni az Abszolút Igazságot. Az életünket pedig úgy rendezzük be, hogy legyen időnk a lelki tisztulást szolgáló cselekedetekre is.

Köszönettel és üdvözlettel:

Tasi István