New age, Vízöntő-kor, ezotéria. Gyakran használt fogalmak, amelyekkel egyre többen jellemzik alternatív világnézetüket és életmódjukat. De mi is e szavak eredeti jelentése?
Az ezotéria eredete
Ezotéria alatt azokat a régebbi korokban keletkezett tudásrendszereket értjük, amelyek kizárólag a beavatottak számára voltak hozzáférhetőek. Az emberi lét alapkérdéseivel foglalkoztak, és az emberi sors alakítására kínáltak többé-kevésbé hathatós technikákat. E technikáknak azonban kizárólag egy komoly próbatételt jelentő beavatási szertartással lehetett birtokába jutni, mivel a tudás átadói tisztában voltak vele, mekkora felelősség mások sorsába beavatkozni. Így hát csak azokat hatalmazták fel e tudással, akik tanúságot tettek szellemi és erkölcsi alkalmasságukról.
Ilyen újrafelfedezett ezoterikus tudásrendszer például az asztrológia, a kabbala és a ji-csing.
Az ezotéria korunkban
A nyugati asztrológia korunkat New age-nek (Új kor), más szóval Vízöntő-kornak nevezi. Ez a korszak nem más, mint a 25 920 éves Nagy Napév-ciklus 2160 éves világhónapjai közül a Vízöntő-hónap, amely, egyes mértékadó számítások szerint, 1793-ban kezdődött. A Vízöntő hónapja egy olyan korszak, amelyben katasztrófákon keresztül vezet az út az emberiség és az egész Föld gyökeres átalakulásához. A rengeteg szenvedés végül meghozza gyümölcsét: az emberiség magasabb tudatossági szintre lép, s megvalósítja az “Aranykor” ideális társadalmát. A mai ezoterikusok és “new-age-esek” úgy tekintenek magukra, mint akik már e magasabb tudatossági szinten élnek, s másoknak is segíteni akarnak abban, hogy felemelkedhessenek ide.
Ezotéria és vallás
Az eredeti ezoterikus tanok mindegyike szervesen kapcsolódott egy vallásos – exoterikus, azaz mindenki számára hozzáférhető – világszemlélethez, amely világosan kijelölte az emberi létezés célját és értelmét. Napjaink ezotéria-felfogása azonban lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző tudásrendszereket egyszerre használják. A vallásokból való szabad szemezgetéssel pedig új vallás jön létre: a szinkretizmus.
Vajon miért van szükség erre az új felfogásmódra? Az ősi vallásokkal ellentétben az új ezotéria-felfogás nem Istent helyezi a középpontba, hanem az ezoterikus embert, vagy – eufemizált formában – az emberiség felemelkedését; az élet céljának pedig a Földön elérhető minél nagyobb boldogságot tekinti, és ehhez az érzéki élvezet minden formáját kívánatosnak, sőt, néha egyenesen elengedhetetlennek tartja. Így leginkább azok a vallások kerülnek be az új ezoterikus panteonba, melyekben Isten szerepe csekély, és leginkább egy emberi vágyteljesítő automatához hasonlít. Ebből a szempontból különösen vonzóak az imperszonalista vallások, melyek Istent személytelen energiaként képzelik el, az embert pedig egy olyan lényként, amely tudatossági szintjének emelésével egyesülni képes ezzel az energiával. Felfogásuk szerint tehát az ember Istenné válhat, és még érzéki boldogságát sem kell terhes lemondásokkal kockáztatnia, vagy egóját azzal az elképzeléssel megaláznia, hogy létezik egy olyan, korlátlan hatalommal és tökéletességgel rendelkező személyes Isten, akivel nem kerülhet egy szintre.
A vallás célja
Vajon hitelesnek tekinthető-e egy ilyen eszme? A személyes Istenben hívő világvallások – a hinduizmus vaisnava ága, a kereszténység, az iszlám – szentírásai alapján semmiképpen sem! A vallás eredete a Transzcendens, a Legfelsőbb Igazság. Minden hiteles vallás egy rendszer, melyet hívője köteles elfogadni. Az ember választhat e rendszerek között, ám korlátolt értelmi képességei miatt ahhoz nincs joga, hogy át- illetve összegyúrja azokat.
Sríla Prabhupáda a vallás célját így fogalmazta meg: “A vallás nem vallás Isten nélkül, mert a vallásos elvek követésének célja a Legfelsőbb Igazság és hozzá fűződő kapcsolatunk megismerése… A civilizált emberi életforma arra szolgál, hogy visszanyerjük elveszett tudásunkat a Legfelsőbb Igazsághoz, az Istenség Személyiségéhez, a mindenható Srí Krisnához fűződő kapcsolatunkról.” (részlet a Bhagavad-gítá 7.15 verséhez fűzött magyarázatból)
Írta: Mahárání deví dászí