Bőtermő és egészséges: régi-új kultúrnövényünk, az amaránt

Gondolatgazdag interjú egy csoda-növény termesztési tapasztalatairól egy Krisna-völgyi kertésszel.

– Miért érdekes az amaránt, és miért merül fel újra a termesztésének gondolata?
Az amaránt amerikai eredetű trópusi-szubtrópusi növény, amelyet az őslakosok évezredek óta gyűjtenek, termesztenek és sokféle módon  elkészítve fogyasztanak. Nemcsak Amerikában, de a világ trópus régióiban másutt is – például Indiában – nagy területeken termesztik. Itthon ma még kevéssé ismert az amaránt hihetetlen előnye: rendkívüli hő- és szárazságtűrése. A forró, és mind forróbb nyarakon, amikor már más kultúrnövények leállnak a növekedéssel, az amaránt tovább virul. Étkezési célra a növény levelei és magjai is alkalmasak.

Léteznek olyan fajták, fajtacsoportok, amelyeknek főként a levelét, vagy a magját hasznosítják, de a különbség e faj esetében inkább mennyiségi – minden amarántnak ehetőek a levelei és a magjai is. A leveleket hasonló módon készíthetjük el, mint a spenótot. Ízük is hasonló a spenótéhoz, de annál sokkalta lágyabb-bársonyosabb, harmonikusabb lesz a belőlük készült ételek ízvilága. További előnye, hogy levelei a spenótnál sokkal gyorsabban nőnek, így a levágott zöld részek hamar pótlódnak. Mint említettem, a másik fajtacsoport, a mag-amarántok levelei is alkalmasak főzelék készítésére.

Amaránt
– Ejtenél még néhány szót az amaránt- felhasználás és fogyasztás előnyeiről?
Még csak röviden esett szó a mag-amarántokról. Rendkívül bőven teremnek és csak most kezdjük felismerni, hogy mennyire egészséges a fogyasztásuk. Léteznek fekete és fehér magvú fajták, az előbbiekben különösen sok a nyomelem. Ezek mellett jelentős mennyiségben tartalmazzák a Ca, Fe és Mg elemeket is. Az amarántmagban ott találjuk a táplálkozásban fontos esszenciális aminosavakat. Ez a vegetáriánus táplálkozás szempontjából különösképpen fontos tény, ugyanis meglehetősen kevés olyan növényfajt ismerünk, amelyről ez “egy személyben” elmondható. További különlegesség, hogy az amarántmag a szervezetünk számára szükséges nyomelemeket és aminosavakat a megfelelő arányban tartalmazza. Harmonikus és kiegyensúlyozott táplálék tehát. Mindezek következtében kiváló
roboráló hatású, így a lábadozóknak, időseknek, gyermekeknek, szoptatós és várandós anyáknak különösképpen ajánlott. A kutatások kimutatták, hogy fehérjetartalma jobban felszívódik, mint a búzáé, szójáé vagy a tejé, és relatíve nagyobb fehérjetartalommal is rendelkezik ezeknél. Az ájurvédában tájékozottabb olvasóknak mondom, hogy az amaránt kiválóan kiegyensúlyozza kaphát és pittát is. Itt Krisna-völgyben puffasztott amarántot használunk, más ételekhez keverjük. Az amarántliszt kenyérliszthez, a csapati tésztájához akár 30%-os arányban is keverhető. (A keverési arány lisztek esetében 50%-ot is elérhet.)

– Mondanál néhány szót a saját, Krisna-völgyben végzett kísérleteidről?
Ahogyan már említettem, az amaránt a trópusi Amerikából származik, ezért melegigényes. Rövid életű egyéves növény, amelyet kései vetéssel, a fagyok elmúltával helybe vetünk. Érdemes hosszú tenyészidejű fajtákkal próbálkozni, így a fagyokig elnyújtható a tenyészidő. A házam melletti kiskertben az idén 9 féle amarántot termesztettem. Próbálkoztam – K-DK Ázsiából származó – salátának való törpe fajtákkal (’Tender Leaf’ és ‘White Leaf’). Ezek a növények mintegy 20-30 cm-es elágazó tövekké fejlődnek és a fagyokig folyamatosan szedhetőek róluk a zsenge levelek. Vetettem egy hegyes levelű, szélesebb levelű fajtát (’Green Pointed Leaf’), valamint ugyancsak nagyobb termetű és szintén főként főzelék-hasznosítású (vörös levelű ‘Asia Red’ és mélyvörös ‘Red Stripe’, valamint vörös-zöld színezetű) fajtákat. Röviden azt kell mondanom, hogy minden próbálkozás kiváló eredménnyel zárult. Magtermesztési kísérletet is folytattam, mégpedig – az előbbiekhez hasonlóan – szinte hihetetlen sikerrel. Egy kertész ismerőstől néhány grammnyi magot kaptam, amelyekből egy 5 m-es sort vetettem. Ez volt az indító vetemény, amely mindjárt az első évben 1100 grammnyi magot eredményezett. Hogyha a jövőre vonatkozólag készítünk terveket, akkor 50 cm-es sortávolsággal számolva 2,5 m2-enként mintegy kilónyi magra számíthatunk. Ez pedig nagyjából a búza termésátlagának felel meg. A mag-amaránt kísérleteket feltétlenül folytatni fogom, jövőre már jóval nagyobb területen.

– Mit tanácsolsz annak, aki otthon is meg szeretné próbálni az amaránt termesztését? 
Nagyon jó ötletnek tartom, szinte biztos a siker! Nálunk például egy olyan helyre tettem az amaránt ágyást, akol még a füvesítés sem sikerült jól, annyira száraz és tömör volt a talaj. Ilyen területen is bátran kialakíthatjuk az amaránt-ültetvényt. A fellazított talajba a holdnaptár szerint történjék a vetés – például a levélzöldségeket levélnapon vessük. A kísérlet során nem alkalmaztam tápanyag utánpótlást, az eredmény mégis kiváló volt. A sekélyen vetett apró magokból kelő növényeket több hullámban egyelni kell, s a kiszedett kis növényeket már fel is használhatjuk főzeléknek.

A mag-amarántok ugyancsak jó termést adnak akár extenzív körülmények között is. Korai, közepes és késői érésű fajták léteznek – vizsgálatok szerint a középérésűek termesztése a leghatékonyabb.

Az interjút készítette: Kun András (2008)