Egy lerobbant hipotézis

Mérhetetlen, megfigyelhetetlen, bizonyíthatatlan

Jelen kétkedő írás témája a Big Bang, azaz az ősrobbanás elmélete, mely szerint a kezdet kezdetén csupán egy végtelenül kicsi objektum létezett, mely több milliárd évvel ezelőtt ismeretlen okból fölrobbant. A tömeg állítólag megteremtette magának a teret, puffadt és alakult. A robbanás után, tudatos beavatkozás nélkül jelentek meg az atomok, a csillagok, a galaxisok, a bolygók – mondják a tudósok. Sokuk szerint ennek az elméletnek valamelyik változata képviseli a világ keletkezésének legvalószínűbb magyarázatát. E szemléletmód szerint a világ – és benne az ember – nem egyéb, mint az anyag terméke.

Bizonyítatlan

Az ősrobbanás elmélete nem bizonyított, és súlyos problémákkal küzd. Nem azért népszerű, mert tudományosan igazolták és ellenőrizték. Közismertségét legalább annyira köszönheti a jó menedzselésnek, mint annak, hogy látszatra elfogadható magyarázattal szolgál néhány megfigyelésre. Mivel jól illeszkedik korunk divatos, ateista, materialista szemléletéhez, sokak számára első hallásra hihetően hangzik. Az elmélet szerint az idő és a tér létezését megelőzően már létezett valami – egy végtelenül kicsi és sűrű pont. Ezzel azonban magyarázatát egy mérhetetlen, megfigyelhetetlen és bizonyíthatatlan elemre alapozza, melynek eredetéről ráadásul semmit sem mond. Ezen eredetmítosz szerint ez a “pont” volt minden ok kezdet nélküli oka.

Tudománytalan

Még az ősrobbanás feltételezett folyamatát is valamiféle törvényeknek kellett volna irányítaniuk. Ez viszont egy további kérdéshez vezet, maguknak a törvényeknek az eredetével kapcsolatban: Honnan származtak azok a törvényszerűségek, amelyek az anyagot irányítják?

A Big Bang-hipotézis ellentmond a termodinamika második főtételének. E tétel szerint a zárt rendszerek az idő múlásával egyre rendezetlenebbé válnak, ha valamilyen beavatkozás (energia- vagy információ-bevitel) segítségével a folyamatot meg nem állítjuk. Az ősrobbanás elmélete ennek éppen az ellenkezőjét állítja: azt, hogy a kozmoszban növekedett a rend, mégpedig irányított energia-bevitel nélkül.

Ez a tézis rendszerelméleti-rendszertechnikai szempontból is tarthatatlan. A robbanások rombolóak, tehát zűrzavarhoz vezetnek. Miféle robbanás lenne képes ezzel ellentétben folyamatosan növekvő információmennyiséget, rendezettséget és bonyolult atomi és kozmikus struktúrákat létrehozni? Egy véletlen robbanás nem okozhat – káosz helyett – egy végtelenül hatalmas és minden részletében szabályozott rendet.

Ezen kívül az információelmélet kimondja, hogy információ sohasem keletkezik véletlenül, hanem mindig kívülről vezetik be egy adott rendszerbe. Az információ létrehozása mindig intelligenciát feltételez. A Big Bang-elmélet szerint azonban a világban fellelhető rendezettség és felmérhetetlen információmennyiség létrehozása érdekében nem került sor intelligencia bevonására. Hogyan lett volna képes a végtelenül sűrű és forró kezdeti állapot magában hordozni az anyagot s az annak fejlődéséhez szükséges információt? Miféle program vezényelte volna a kialakulás egymást követő lépéssorozatának bonyolult mechanizmusait? Milyen formában létezhetett volna ez a program a kiindulási helyzetben? Honnan származik ez a mérhetetlen mennyiségű információ?

A világ kezdetének kérdése természeténél fogva nem vizsgálható közvetlenül a tudomány eszközeivel. A Bing Bang-hipotézis ellenőrizhetetlen, ezért a rá vonatkozó kijelentések valójában tudománytalanok. Közvetlen megfigyelésre, kísérletezésre és a jelenség megismétlésére nincs lehetőségünk. Csillagászati megfigyeléseinket (például a kozmikus háttérsugárzást vagy a vöröseltolódást) többféleképpen lehet értelmezni, és korunk tudósai csupán saját ideológiai előfeltételezéseik alapján próbálják ezeket megmagyarázni. Az ősrobbanásban hisznek, ezért a jelenségeket az ősrobbanás eredményének tekintik. Ezzel egy időben azonban ugyanazokat a jelenségeket az ősrobbanás bizonyítékának veszik. Ez a körkörös érvelés azonban elfogadhatatlan. Épp olyan, mintha azt mondanánk, hogy ennek a cikknek az az oka, hogy a számítógép memóriájában történt egy véletlenszerű változás, mely az áramingadozás hatására következett be.

– És mi bizonyítja, hogy valóban így keletkezett a cikk?

– Hát az, hogy itt ez a magazin!

Elfogadnánk egy efféle érvelést? Aligha.

Nem ad választ

Mitől aktiválódott volna a nyugalmi helyzetben levő “őspont”? Hogyan volt lehetséges, hogy az anyag – a fizika ma ismert törvényeit meghazudtolva – ahelyett, hogy rendezetlenné vált volna, saját magától egyre komplexebb formákba rendeződött? Az ősrobbanás eredményeként miért nem egy egynemű, formáktól mentes világ jött létre? Mi volt az “őspont” oka? Mi az univerzum további sorsa? Miért létezik?

Hibás az a magyarázat, mely szerint a világegyetem véletlenül jött létre. Ha azt állítjuk, hogy valami véletlenül történt, lényegében csak annyit mondunk, hogy valami “megtörtént”, vagy hogy “íme”. Ezek a kijelentések nem tudományos magyarázatok.

Mennyi lehet a valószínűsége, hogy egy robbanásból e rendkívül összetett univerzum kialakuljon? “Rendkívül csekély a valószínűsége, de nem lehetetlen” – válaszolhatná valaki. Ha bízni kívánunk egy ilyen esemény bekövetkezésében, akkor – ha következetesek akarunk maradni –, ennél sokkal valószínűbb események bekövetkezésének lehetőségét is fontolóra kell vennünk (pl. hogy az égő tűzhelyen nem forr fel a víz, hanem inkább megfagy stb.).

Az előfeltételezések

Az ősrobbanás elmélete, (és minden olyan elmélet, mely a világegyetem eredetét pusztán fizikai fogalmakkal akarja leírni), előfeltételezéseken alapszik, melyek a következők:

• minden jelenség megmagyarázható a matematika nyelvén megfogalmazott természeti törvények segítségével;
• ezek a fizikai törvények mindenhol és minden időben érvényesek;
• az alapvető természeti törvények “egyszerűek”, azaz megismerhetőek és megérthetőek.

Sokan maguktól értetődőnek veszik ezeket a feltevéseket, noha senki nem bizonyította be (és nem is lehet bebizonyítani) őket.

Hogyan juthatunk ismeretekhez?

A kísérletek, megfigyelések pontossága és az ezekből levont következtetések helyessége kétséges, ugyanis sokszor hibákat követünk el, nem tudjuk mindig helyesen értelmezni a tényeket, érzékszerveink tökéletlenek, és hajlamosak vagyunk becsapni másokat.

A megismerést nem tekinthetjük a többi mentális képességtől független, kizárólag a logika szabályai szerint működő tiszta ész műveletének. A tények értelmezése függ az elvárásainktól, eddigi tapasztalatainktól, és (a talán meg sem fogalmazott) előfeltevéseinktől.

A világ keletkezésére és általában a végső kérdésekre vonatkozó válaszok túl vannak a tudomány hatáskörén, ugyanis a világ keletkezésére választ kínáló egyik elméletet sem lehet fizikai kísérletek és logikai következtetések segítségével igazolni. Tehát akármelyik keletkezéselméletet fogadjuk is el, nem teszünk mást, mint hogy egy bizonyítatlan elméletben hiszünk.

Biztos módszer – a védikus tudásrendszer

A több ezer éves szanszkrit nyelvű iratok, a puránák részletes teremtésleírásához egy, a modern tudomány által jelenleg nem alkalmazott, a megbizonyosodás lehetőségét is tartalmazó eljárás tartozik. A bizonyítási eljárás hipotézisből, kísérletből és megfigyelésből áll:

• Hipotézis: E szentírások állításai igazak.
• Kísérlet: A puránák által javasolt gyakorlatok precíz elvégzése és a szövegek alapos tanulmányozása.
• Megfigyelés: A gyakorlatok eredményére vonatkozó állítások beigazolódása, aminek folytán a puránák közvetlenül nem ellenőrizhető állításai hitelt nyernek.

Amíg valaki nem hajtja végre az előírások alapján a kísérletet, és a nem megfelelő eredményre hivatkozva nem cáfolja meg a feltevést, addig – már amennyiben józan ember az illető – nem vetheti el a bizonyítási eljárást.

A védikus tudásrendszer tehát ésszerű hitet követel meg híveitől. Az empirikusan nem tapasztalható igazságok (pl. a lélek vagy Isten létezése és tulajdonságai) egy hosszabb távú, összetett spirituális út során tapasztalhatók meg. (Egy modern keletkezéselmélet esetében az elmélet kidolgozását és megértését szintén több éves tanulás előzi meg.)

A Srímad-Bhágavatam című purána leírja, hogy a világ nem egy tudattalan láncreakció eredményeképpen keletkezett, hanem felsőbb irányítással, azaz végső soron Isten irányításával és ellenőrzésével. E puránaigen aprólékos leírással szolgál a világ keletkezésére vonatkozóan. Egészen pontos információk olvashatók benne a teremtés különböző szakaszairól és a fizikai világot alkotó elemek fokozatos megjelenéséről is.

A Srímad-Bhágavatam megbízható és komolyan vehető választ tár elénk, mert:

• állításai megtapasztalhatók egy hosszabb távú, spirituális út során;
• választ ad arra, hogy miképpen keletkezett a kozmosz;
• egységes, logikus rendszerben, ellentmondásoktól mentesen mutatja be az univerzum keletkezésével kapcsolatos eseményeket;
• válaszában nem a véletlen az események oka (a történések leírásában a “véletlen” tényezője valójában arra utalna, hogy semmit nem tudunk az okokról);
• leírja az univerzum létrejöttének és pusztulásának időpontját és folyamatát;
• választ ad arra a kérdésre, hogy mi áll a mindenhol megfigyelhető tervezettség hátterében;
• feltárja világunk létezésének okát és célját, melyek a következők: lehetőséget nyújt Isten külső (anyagi) energiájának működésére; teret ad az Istentől való függetlenségre vágyó lelkeknek a látszólag független életre; eszközként szolgál e lelkek felszabadulásához, mert az anyagi világban megtanulhatják, hogy Istentől függetlenül nem lehetnek boldogok.
Végkövetkeztetéseinket a következőképpen foglalhatjuk össze:
• Vitathatók az ősrobbanás-hipotézisek.
• A világ okára, keletkezésére, céljára adott bármely válasz elfogadásához hit szükséges. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nem tartozik a tudomány hatáskörébe.
• A Srímad-Bhágavatam leírása figyelemre méltó válaszokat kínál. Állításai megtapasztalhatók egy hosszabb távú spirituális út során.

Nandagopa dász

Források:

www.szkepszis.hu
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van (BBT, 1993)
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Srímad-Bhágavatam 1–10. ének (BBT, 1992–1999)
Laki János (szerk.): Tudományfilozófia (Osiris, 1998)
Tasi István: Ahol megáll a tudomány (Lál, 1999)
Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat (Mag

Cimkék: