Hogy telik a Krisna-hívők ideje?

Tasi István / Isvara Krisna dasTudnivaló, hogy a „krisnások”  egy része az ország  különböző nagyvárosaiban  lévő központokban, templomokban, illetve  a somogyvámosi Krisna-völgyben  lakik. Őket tekinthetjük „főáállású”  Kṛṣṇa-hívőnek, vagyis életük jelentős  részét a vallásukkal, egyházukkal kapcsolatos  teendők töltik ki. Ők a lelkészek,  szerzetesek, illetve a Magyarországi  Krisna-tudatú Hívők Közössége  egyház alkalmazásában álló hívek, akik  a közösség magját alkotják.

Kṛṣṇa magyarországi követőinek  nagyobb százaléka azonban olyan emberekből  áll, akik szokásos, mindennapi  életük folytatása mellett követik e  hit alapvető előírásait, például vegetáriánusok,  nem fogyasztanak alkoholt, és  rendszeresen gyakorolják a mantra-meditációt,  vagyis a Hare Kṛṣṇa ima figyelmes  ismétlését. Hitük tételei ugyanazok,  mint a központokban élő hittestvéreiké,  de lelki gyakorlataik mellett  világi kötelezettségeknek is eleget tesznek:  családjuk körében élnek, és tanulnak,  illetve dolgoznak. Míg a központokban  élő bhakták (hívők) általában  vallásuk jellegzetes ruháját viselik (a  nők szárit, a férfiak pedig dhotit), homlokukra  pedig vallásuk jelét festik, addig  a tágabb (körülbelül tízezer főt  számláló) gyülekezet tagjai külsejükben  egyáltalán nem térnek el „az utca emberétől”,  csak a világnézetük más.

Nos hát akkor, hogy telik egy napja a  központokban élőknek?
És mennyiben  tér el ettől a világi társaik napirendje?

A templomokban és a központokban  pontosan megszabott sorrendben követik  egymást a különböző lelki programok,  hajnali fél öttől reggel kilenc óráig.  Ez azt jelenti, hogy az ilyen életformát  választó hívek korán, négy óra előtt  már felkelnek (önként, bár nem rögtön  dalolva). A dalok a reggeli program első  részében hangzanak el. A különféle lelki  témájú dalok, imák éneklését segíti a  korai időpont, a békés légkör. Az énekes  szertartást egy másfél órás meditáció  (japázás) követi. A mantra-meditáció  során egy száznyolc szemből álló lánc  segítségével mindenki félhangosan a  Hare Kṛṣṇa mantrát ismétli elmélyülten:  Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa  Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare  Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Isten  neveinek ez a figyelmes ismétlése megtisztítja  az elmét az aggodalmaktól, az  irigységtől és a dühtől, és egész napra  nyugodt elmeállapotot eredményez (ha  valaki nem hiszi, próbálja ki).

Japa

Ezután megint közös éneklésre kerül  sor, megemlékezve azokról a lelki  tanítómesterekről, akiknek köszönhetően  ma már világszerte sokan ismerik és  gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot. A dalokat  egy filozófiai előadás követi, amelyet  egy tanultabb hívő tart: felolvas a  szentírásokból, és az adott témát a saját  szavaival teszi érthetőbbé a hallgatóság  számára. Ezt követi a program várva  várt záróakkordja, a közös, vegetáriánus  reggeli.

A nap további részében mindenki  saját teendőihez lát. Van, aki a központban marad, főz, vagy a ház tisztaságát  őrzi (kicsit profánabbul szólva,  takarít). Nagyon ügyes szakácsaink  vannak, akiknek egész napos elfoglaltságot  jelent a közösség tagjairól való  gondoskodás, az éttermek és az egyre  szaporodó főzőtanfolyamok működtetése.  Mások Śrīla Prabhupāda könyveit  (illetve a Vissza Istenhez magazint)  árusítják az utcai járókelőknek,  illetve az otthon tartózkodó  embereknek.

Természetesen, mint mindenütt  a világon, nálunk is  szükség van adminisztrációra,  így néhányan különféle irodai  munkákkal vannak elfoglalva,  megint mások az Ételt az életért  szegényélelmezési programunkban  tevékenykednek, és akkor  még jónéhány fajta szolgálatot nem is  említettünk. Este a hívek mind visszatérnek,  és korán (legkésőbb kilenc-tíz  óra tájban) aludni térnek, hogy másnap  megint időben fel tudjanak kelni. A  központokban élő hívek számára általános  előírás, hogy engedmények nélkül  követniük kell a Kṛṣṇa-tudat erkölcsi és  életmódbeli szabályozóelveit, és naponta  legalább tizenhat kört kell imádkozniuk  a már említett imafüzéren.

A budapesti és vidéki Kṛṣṇa-templomokban  illetve központokban a hét egy  napján nyilvános programokra kerül sor, ahol az érdeklődők ízelítőt kapnak a  zenés meditációból, egy előadás formájában  az indiai filozófiából, végül pedig  részt vesznek egy vegetáriánus lakomán.  Megtérni nem kötelező.

Mero Matyas. kommunikációs csoportunk

A központokon kívül élő bhakták  élete nem annyira előírásszerű, mindenki  a maga életéhez és körülményeihez  igazítja a lelki gyakorlatát. Vannak  olyanok, akik otthonukban is éppolyan  pontos programot tartanak, mint a  központokban lakók, mások azonban  ezt lazábban kezelik, és az életmódbeli  előírásokból is csak annyit kell követniük,  amennyit jó szívvel tudnak csinálni.  Iskolai, munkahelyi teendőik, gyermekeik  nevelése mellett életük így oly módon  telik meg lelki tartalommal, hogy  az nem akadályozza más irányú kötelességeik  végzését. Azok a családos hívek  pedig, akiknek anyagi lehetőségei  ezt megengedik, rendszeres adományokkal  támogatják az Kṛṣṇa-hívők  egyházának működését.

Īśvara Kṛṣṇa dāsa

A cikk megjelent a Vissza Istenhez Magazin 11. számában.

Vissza Istenhez Magazin  11.