Indiában a szárított borsó- és babféléket gyűjtő néven dálnak (dal, dhal) nevezik, csakúgy, mint a belőlük készült leveseket, melyek nem hiányozhatnak egyetlen főétkezésből sem. E levesek recetjeinek repertoárja olyan széles, hogy hónapokig főzhetünk dált minden nap, anélkül, hogy kétszer ugyanolyat főznénk.
A dálok vasban és B vitaminban gazdagok, és a védikus étkezésben a protein fő forrásai. A védikus hagyományokat követve általában gabonával, olajos magvakkal vagy tejtermékekkel társítjuk őket, hogy teljes tápértéküket kifejthessék.
Mindig mossuk meg a dált, mielőtt hozzáfognánk a főzéshez, és válogassuk ki belőle az apró kavicsokat és idegen anyagokat. A dál leves készítése aránylag hosszú időt vesz időbe, mert a szemeknek teljesen szét kell főniük. Főzés közben hab képződik a tetején, és ez megakadályozza a gőz eltávozását, ezért időről időre távolítsuk el. Egy kanálnyi vaj hozzáadása segít a habképződés megelőzésében.
A dál lelke a masala (fűszerek): egy acél merőkanálban egy-két evőkanál ghít melegítünk, beleszórjuk a fűszereket, majd ha megpirultak, beleöntjük a kész dálba.
Vigyázat, a forró ghí és a dál érintkezéskor robban! Ezt tekinthetjük éppen a védikus főzés egyik fénypontjának is…
Jó szórakozást!