Mi is valójában a Bhagavad-gītā?

Célja az, hogy kiszabadítsa az emberiséget az anyagi létezés tudatlanságából. Az embereknek számtalan megpróbáltatással kell szembenézniük, éppen úgy, ahogy Arjuna is nehéz helyzetbe került, amikor meg kellett vívnia a kurukṣetrai csatát. Ám meghódolt Śrī Kṛṣṇa előtt, s ennek eredményeként az Úr elmondta neki a Bhagavad-gītāt. Nemcsak Arjunát gyötörte az aggodalom az anyagi létezés következtében, de mi mindannyian hasonló helyzetben vagyunk. A nemlét atmoszférájában létezünk, valójában azonban nem arra teremtődtünk, hogy a nemlét tartson minket rettegésben. Létünk örök, ám valahogy az asatba kerültünk. Asat arra utal, ami nem létezik.

A számtalan szenvedő ember közül csupán néhány érdeklődik valódi helyzetéről, arról, hogy ki ő, miért kényszerült ilyen kellemetlen feltételek közé stb. Senki sem nevezhető tökéletes embernek addig, amíg el nem jut odáig, hogy megkérdezze, miért szenved, s amíg rá nem ébred, hogy nem akar szenvedni, hanem véget akar vetni minden szenvedésnek. Az emberi lét akkor kezdődik el, amikor elménkben felébred ez az érdeklődés. A Brahma-sūtra ezt az érdeklődést brahma-jijñāsānak nevezi. Athāto brahma-jijñāsa. Mindaddig, amíg az emberi lény nem tesz fel kérdéseket az Abszolút természetéről, valamennyi tette kudarcnak számít. A Bhagavad-gītāt tehát azok a tanulmányozói érthetik meg, akik megkérdezik, hogy miért szenvednek, hogy honnan jöttek, s hogy hová kell menniük a halál után. Az őszinte tanítványnak ezenkívül megingathatatlan tisztelettel kell tekintenie a Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Ilyen tanítvány volt Arjuna.

Az Úr Kṛṣṇa legfőképpen azért száll alá, hogy újra felidézze az élet valódi célját, amikor az emberek megfeledkeznek arról. A sok-sok feleszmélt ember közül jó, ha egy akad, aki valóban elsajátítja azt a szellemet, amelyben megértheti helyzetét. Neki szól ez a Bhagavad-gītā. A valóság az, hogy mindannyiunkat elnyelt a tudatlanság tigrise, ám az Úr végtelenül kegyes az élőlényekhez, különösen pedig az emberekhez. Emiatt beszélte el a Bhagavad-gītāt, barátját, Arjunāt téve meg tanítványának.

Arjuna az Úr társa volt, ezért nem lehetett tudatlan, ám a kurukṣetrai csatamezőn mégis hatalmába kerítette a tudatlanság, csupán azért, hogy az Úr Kṛṣṇāt az élet problémáiról kérdezhesse, s hogy az Úr az eljövendő emberi nemzedékek áldására választ adhasson kérdéseire, és kijelölhesse számukra az élet célját. Az emberek így ennek megfelelően cselekedhetnek, és tökéletesen beteljesíthetik az emberi élet küldetését.
A Bhagavad-gītā témáját az öt alapigazság megértése alkotja. Először az Istenről szóló tudományt magyarázza meg, majd az élőlények, a jīvák örök helyzetét. Van egy īśvara, az irányító, s vannak a jīvák, az élőlények, akiket irányít. Ha egy élőlény azt állítja magáról, hogy őt nem irányítja senki, s hogy szabad, akkor őrült. Az élőlény minden tekintetben irányítás alatt áll, legalábbis feltételekhez kötött élete során. A Bhagavad-gītā témája tehát az īśvara, a legfelsőbb irányító, valamint a jīvák, az irányított élőlények. A prakṛtiról (az anyagi természetről), az időről (az egész univerzum létezésének vagy az anyagi természet megnyilvánulásának időtartamáról) és a karmáról (a tettekről) szintén beszél. A kozmikus megnyilvánulásban számtalan tevékenység zajlik. Minden élőlény más és más tett végzésébe merül. A Bhagavad-gītāból meg kell tanulnunk, hogy ki Isten, kik az élőlények, mi a prakṛti, mi a kozmikus megnyilvánulás, miképpen irányítja azt az idő, valamint milyen tetteket végeznek az élőlények.

A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az öt alapigazság közül, amelyek fő témáit alkotják, a Legfelsőbb Istenség, azaz Kṛṣṇa, Brahman, a legfelsőbb irányító vagy Paramātma — szólítsák úgy, ahogyan Önöknek tetszik — a leghatalmasabb. Az élőlények minőség tekintetében éppen olyanok, mint a legfelsőbb irányító. Az Úr irányít mindent az anyagi természet univerzumaiban, ahogyan azt majd a Bhagavad-gītā későbbi fejezetei elmondják. Az anyagi természet nem független; a Legfelsőbb Úr felügyeletével működik. Mayādhyakṣena prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram, mondja az Úr Kṛṣṇa. „Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt működik.” Ha csodálatos jelenségek tanúi vagyunk a kozmikus természetben, mindig jusson eszünkbe, hogy a kozmikus megnyilvánulás mögött egy irányító áll. Semmi sem nyilvánulhat meg irányítás nélkül. Gyerekes dolog, ha nem veszünk tudomást az irányítóról. Csak egy gyermek gondolkozhat úgy, hogy milyen csodálatos dolog is az autó, hiszen megy anélkül is, hogy ló vagy más állat húzná. A józan ember tudja, hogyan működik az autó motorja, s azzal is tisztában van, hogy a gépezet mögött egy ember áll, a vezető. Ehhez hasonlóan a Legfelsőbb Úr az a vezető, akinek irányítása alatt minden működik. Ahogyan azt a későbbi fejezetekben olvashatjuk, az Úr saját szerves részeinek tekinti a jīvákat, az élőlényeket. A kis aranyrög szintén arany, és az óceán egy csöppje is sós. Ugyanígy amiatt, hogy a legfelsőbb irányító, az īśvara, vagyis Bhagavān, az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves részei vagyunk, parányi mennyiségben bennünk, élőlényekben is megtalálható a Legfelsőbb Úr valamennyi tulajdonsága, mert parányi, alárendelt īśvarāk vagyunk. Megpróbáljuk uralmunk alá hajtani a természetet, ahogyan manapság a világűrt vagy a bolygókat akarjuk meghódítani. E hajlam az uralkodásra azért van meg bennünk, mert Kṛṣṇában is jelen van. Annak ellenére azonban, hogy megvan bennünk a vágy, hogy uralkodjunk az anyagi természet fölött, tudnunk kell, hogy nem mi vagyunk a legfelsőbb irányító. Erről beszél a Bhagavad-gītā.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: