Online biokertész és zöld háztartás kurzus az Ökovölgytől!

Ezzel a kis írással egy sorozat veszi kezdetét, amelyben egy teljes éven át, hétről hétre követjük nyomon a biokertészetben elvégzendő fontosabb feladatokat, és betekintést adunk zöld háztartási tippekbe-trükkökbe is. A sorozat első részében – visszatekintve az elmúlt év őszére – a gyümölcsfák telepítéséről olvashatunk.

Miért jobbak a tájban honos gyümölcsfajták?
Sok éves vágyam valósult meg, amikor munkához láthattam Krisna-völggyel határos somogyvámosi kertünkben. A kertészkedést nem csupán hasznos termelő tevékenységnek vagy kiváló mozgási- és szabadidős tevékenységnek tekintem. Bár ezek sem elhanyagolható szempontok, számomra mégis a működő rendszerek kialakítása jelenti a fő kihívást.
Szakmám szerint kertész és botanikus-vegetációkutató is vagyok. Mindkét szakterület a növényekhez kötődik, és mindkettőnél elsődleges tapasztalat, hogy a növényi élet is csak akkor lehet egészséges és harmonikus – vagyis fenntartható – ha a növények, állatok egyedei rendszerben, többé-kevésbé stabil társulásokban élnek együtt.

A rendszer-szemléletű kertészkedést nevezték el permakultúrának (a perma előtag utal az ilyen kultúrák permanens, fenntartható jellegére). Magyar nyelven a témakör kiváló összefoglalását adja könyvében Baji Béla, aki a permakultúra első számú hazai szakértője. (Ismertető a könyvből, letölthető részletekkel, ide kattintva)
A permakultúra alapelve, hogy a növények és állatok a természetben is közösségekben élnek, és nem csupán versengés van köztük – vízért, fényért, tápanyagért –, hanem óvják, védik, táplálják is egymást. A permakultúrás rendszerben arra törekszünk, hogy a versengést csökkentsük, és az előnyös kapcsolatok számát növeljük. Erről még többször lesz szó a cikksorozatban, de most térjünk rá a fenntartható gyümölcstermesztési rendszerre.

Fahéj alma Krisna-völgyből

A hagyományos gyümölcsösökben több gyümölcsfajt telepítettek. Ez növényvédelmi szempontból kedvező, és a termények változatosságát is biztosítja. (Fotó: karancs-medves.blogspot.hu)

Mintegy fél hektáros kertünkben nagy szerepet szánok a hagyományos, és a somogyi tájban is honos gyümölcsfajtáknak. A tervezésnél sokat meríthettem a szomszédos Krisna-völgy kertészeinek tapasztalataiból, leginkább Pártha dász (Pőcze Vilmos) tudásából. Krisna-völgy kertészei, bekapcsolódva az országos gyümölcsészeti mozgalomba, kutatják a Somogyvámos faluban és környékén még fellelhető hagyományos gyümölcsfajtákat. Számos idős fát találtak a faluban, a környék elhagyott tanyaudvarain, mezsgyéken, szőlők és gyümölcsösök maradványfoltjain. Többségük a tájban honos régi gyümölcsfajta. Az értékes fajtájú egyedekről folyamatosan gyűjtik be az oltóvesszőket, és már elkezdődött a vad alanyra történő átoltásuk. A régi fajták lényegesen nagyobb tűrőképességűek, mint a mai tömegfajták. Gyakran a betegségekkel szemben is ellenállóbbak, de ha nem is, a megújuló képességükkel mindenképpen kitűnnek. Ennek pedig a biogazdálkodásban rendkívüli a jelentősége. Ha a régi fajtájú gyümölcsfák átesnek egy hernyórágáson vagy gombafertőzésen, a következő évben ennek nyoma sincs. Általában jobb a szárazság- vagy éppen a nedvességtűrésük is. A hagyományos gyümölcsfajtákról és a gyümölcsészetről – egyebek mellett – kiváló anyagok találhatók, letölthetők a miskolci Ökológiai Intézet Alapítvány honlapján (Katt ide a böngészéshez)

Két híres, hagyományos almánk termései. A Batul (balra) és a Húsvéti rozmaring (jobbra) ősszel szedhetők, és sokáig, egészen tavaszig tárolhatók. (Fotó: karancs-medves.blogspot.hu)

Kertünkben – Baji Béla ajánlására – szórványfásításként, 5-10 méteres távolságra telepítem a gyümölcsfa-csemetéket, vagyis elszórtan és vegyesen. Mivel a növényvédelem minimális lesz, ezért lényeges, hogy az azonos fajhoz tartozó egyedekből ne alakítsunk ki monokultúrát, hanem például a kisebb körte-csoportok mellé szilvákat, vagy cseresznyét ültessünk. A gyümölcsfajok nagy része idegen termékenyülő (más fajtájú egyedek pollenjével termékenyül szívesen), ezért mindig több azonos fajú fát ültessünk.

Nagy örömömre 2011-ben találtam egy kiváló faiskolát Lengyeltótiban, ahol gyakorlatilag minden régi fajtát megkaptam, amit kerestem, sőt, újabbakat is ajánlottak.
Ide kattintva olvasható az a rövid felsorolás, amit az elmúlt években a kertünkbe telepített hagyományos gyümölcsfajtákból állítottam össze. Ezt a fajtasort úgy terveztem meg, hogy minden gyümölcsből lehetőleg a teljes idényben legyen friss termés, és jusson tárolásra, befőzésre. Ugyancsak tekintettel voltam arra, hogy az egymást optimálisan termékenyítő gyümölcsfajták jelen legyenek egymás közelében. Szerepelnek itt újabb fajták is, de a nagy részük régi gyümölcsfajta. A lista szabadon bővíthető, a tervezésnek csak a képzelőerőnk vethet gátat

A telepítések 2011 és 2012 őszén történtek. 2012 tenyészidőszaka annyira száraz, és a nyár annyira forró volt, hogy a 2011-ben ültetett csemeték 10%-a elpusztult, hiába öntöztük őket. Ezért szükség volt pótlásra 2012 őszén.

A telepítés optimális ideje az ősz, lombhullás után, fagymentes időben. Tavasszal is lehet ültetni, lombfakadás előtt, azonban ez általában kevésbé sikeres. Az ültető gödröket érdemes legalább néhány héttel előbb kiásni, és lehetőleg a gyökér, vagy földlabda átmérőjének 3-4 szerese legyen a gödör átmérője. Így biztosítunk a csemete gyökérfejlődéséhez optimális laza, levegős ültetőközeget, megfelelő begyökeresedési feltételeket. A jó indítás a gyümölcsfák életében is kulcskérdés!
A csemeték ültetési mélységét igyekezzünk úgy beállítani, hogy a csemete a korábbi mélységbe kerüljön. A földlabdás növények esetében ez egyértelmű, a szabad gyökerű csemeték gyökérnyakát közelebbről megvizsgálva világosan látni fogjuk, hogy a faiskolában milyen mélyen volt a csemete.

Kun András

A tájban honos gyümölcsfajták előnyeiről, és a bio-gyümölcstermesztés 20 éves Krisna-völgyi tapasztalatairól számos további információ található a „Beszélgetések az önellátásról” című könyvünkben.
A könyv ismertetése ide kattintva olvasható >>