Párbeszéd a szegénységről

„Nagyságunk mértéke: hogyan bánunk azokkal, akik szükséget szenvednek” – ezt a Ferenc pápától származó idézetet választották a 2013. szeptemberében megrendezett, a vallások és közszereplők közötti párbeszédet erősítő Érdligeti találkozónak. A rendszeres összejövetel idei kérdése az volt, milyen választ adhatunk a szegénységgel kapcsolatos problémákra. A megoldásra végső, egyöntetű felelet természetesen nem születhetett, ám sokféle jó gyakorlatot, inspiráló ötletet átadó előadóval találkozhatott a résztvevő.

A fórum célja többek között a szegénység témájával foglalkozó szereplők együttműködésének fejlesztése is volt, valamint a szegénység ügyét érintő üzenetek, kérdések, elvárások megfogalmazása, a résztvevők szemléletformálása. A tizenöt előadó közül olyanok is szót kaptak, akik hiteles képet tudtak mutatni a szegénység jelenlegi helyzetéről – pl. Kamarás István szociológus, Farkas Péter, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet igazgatója, vagy Topolánszky Ákos, a Magyar ENSZ Társaság egyik vezetője. A közös párbeszéd és a gondolatok nyílt megosztása által minden hallgatóban erősödött a rászorulók iránti szolidaritás. A rendezvényen több olyan vallási képviselő is szót kapott, akik évek óta foglalkoznak a szegénység kérdéskörével, és az arra adható lehetséges válaszok, megoldások keresésével, köztük Radnóti Zoltán rabbi, Székely János püspök, vagy maga a szervező, Erdélyi László adventista lelkész. Gondolatébresztő hozzászólásaik számtalan szemszögből közelítették meg ugyanazt a témát, mely a sok-sok előadó meghallgatása után is kimerítetlen maradt.

Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat irodavezetője például hangsúlyozta, mit tud egy egyházi szervezet hozzáadni a szűk értelemben vett szociális gondozáshoz. Véleménye szerint a szentírások üzeneteinek átadása által csakis az egyházak képesek az embereknek új életet, életmódot, pozitív alternatívát nyújtani. Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsától hangsúlyozta annak fontosságát, hogy létrejöjjenek a nélkülözőket képviselő jogi érdekképviseletek, hiszen ez a réteg az, amelyik képtelen hallatni a hangját. Tapasztalatai szerint a szegénységben élők helyzetüknél fogva sokszor szenvednek jogsérelmet, de nem tudnak, vagy nem áll módjukban kihez jogi segítségért fordulni.

A hallgatóság egyetértett abban, hogy a szegénység problémája mai világunkban és a mai Magyarországon is egyre inkább szemet szúró és kétségbeejtő méreteket ölt. Jelenleg a Földön 1 milliárd ember él napi 1 $-nál kevesebb pénzből. Az ENSZ 2010-ben közölt Millenniumi Fejlesztési Terve szerint minden tagállamnak célul kell kitűznie, hogy 2015-ig 50%-kal csökkentse a szegénységet. A hazai adatok tekintetében Ferge Zsuzsa ismertette, hogy az elmúlt évek fejleményei nyomán ma mintegy 4 millió magyar ember él a létminimum alatt, az emberi léthez méltatlanul, valamint 250 ezer gyermek, és 400 ezer felnőtt éhezik.

Röviddel a Jótékonyság Világnapja után érdekes volt hallani a XII. században élt zsidó filozófus, Maimonidész által összeállított leírást, az adakozás nyolc fokozatáról. Ferge Zsuzsa előadásában igazán szívhez szóló volt a jótékonyságról hallani. Az előadások során megfogalmazódott, hogy mértéke és mélysége miatt már nem elegendő csupán a szegénység „tüneti kezelése” és nem jelent megoldást a devianciává vált túlélési stratégiák büntetése sem – ennél sokkalta összetettebb és szemléletében más jellegű programok kidolgozására van már szükség. Topolánszky Ákos megfogalmazása szerint e területen a büntetőpolitika helyett inkább a kegyelempolitika szolgálná az előrehaladást, és a kirekesztés helyett hatásosabb volna az inklúzió, vagyis a befogadás elvét követni.

Több előadó kérdésként vetette fel, vajon az egyházaknak dolga-e beleavatkozni a szegénységgel kapcsolatos törvénykezésbe, politikába. E kérdésben talán sikerült közös platformra kerülniük a résztvevőknek, akik megfogalmazták, hogy a vallásos embernek nem dolga a politizálás, viszont kötelessége a közpolitizálás, hiszen az a közjót szolgálja. Mivel a politika javarészt számokkal, statisztikákkal, és paragrafusokkal dolgozik, az egyházaknak fontos képviselniük a peremre szorult rétegek érdekeit és hangot adni saját idekapcsolódó tanításaiknak is.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szegénység kezelése elsősorban állami feladat, hiszen az ehhez szükséges eszközök az állam kezében összpontosulnak, ám az egyházi és civil szervezetek óriási szerepet vállalhatnak a kivitelezés terén. A jogi és gazdasági háttér megteremtését követően ezen intézmények rendelkeznek azzal a képességgel, hogy közel kerüljenek a marginalizálódott rétegekhez és személyes segítségnyújtással, valamint lelki gondozással orvosolják a problémákat, vagy az önkéntességen keresztül formálják a társadalmat. Megfogalmazódott azonban, hogy ennek megvalósulásához nem elegendő az eddigi gyakorlat valamivel buzgóbb folytatása, hanem szükségessé vált bizonyos prioritások, súlypontok áthelyezése és a szemléletváltozás minden résztvevő esetében.

Az MTV Sokszínű vallás című adása a találkozóról. Forrás: videotar.mtv.hu

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)