Tetteink végső célja

“A művelt körök határozott végkövetkeztetése az, hogy a tudás fejlesztésének — a lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az áldozatoknak, a himnuszok vibrálásának és az adományozásnak — az igazi célja az Úr transzcendentális leírásában tetőzik, akiről válogatott költemények írnak.” Srímad-Bhágavatam 1.5.22.

MAGYARÁZAT: Az emberi értelem a művészet, a tudomány, a filozófia, a fizika, a kémia, a pszichológia, a gazdaság, a politika és egyéb tudományok fejlődése érdekében alakult ki. E tudományok művelésével az emberi társadalom elérheti az élet tökéletességét, s ez a tökéletesség a Legfelsőb Lény, Visṇu megismerésében tetőzik. A śruti ezért arra tanít, hogy azok, akik valóban fejlettek a tudományban, törekedjenek az Úr Visṇu szolgálatára. Sajnos azok, akiket visṇu-maya külső szépsége bűvöl el, nem értik meg, hogy a tökéletesség betetőzése, vagyis az önmegvalósítás Viṣṇutól függ. Visṇu-māyā érzéki élvezetet jelent, amely mulandó és gyötrelmes. Azok, akiket visṇu-māyā csapdába ejt, a tudomány fejlődését az érzéki élvezet szolgálatába állítják. Śrī Nārada Muni elmagyarázta, hogy a kozmikus univerzum, minden hozzá tartozó dologgal együtt nem más, mint az Úr kiterjedése különféle energiái révén, mert felfoghatatlan energiáival az Úr indítja el a teremtett megnyilvánulás működését és visszahatásait. Az Ő energiájából jöttek létre, az Ő energiáján nyugszanak, s a megsemmisülés után Benne oldódnak fel. Semmi sem különbözik hát Tőle, ám ezzel egy időben Ő mindig különbözik tőlük.

Ha az ember a tudomány fejlődését az Úr szolgálatába állítja, az egész folyamat abszolúttá válik. Az Istenség Személyiségének transzcendentális neve, híre, dicsősége stb. nem különbözik Tőle Magától, ezért minden bölcs és az Úr minden bhaktája azt javasolja, hogy a bölcsességet, a tudományt, a filozófiát, a fizikát, a kémiát, a pszichológiát és a tudomány minden más ágát kizárólag és teljes mértékben az Úr szolgálatába kell állítani, ahogyan például a művészettel, az irodalommal, a költészettel, a festészettel szintén lehet az Urat dicsőíteni. A regényírók, a költők, az ünnepelt irodalmárok általában érzéki témákról írnak, de ha az Úr szolgálata felé fordulnak, akkor az Úr transzcendentális kedvteléseit írhatják le. Vālmīki nagy költő volt, ahogyan Vyāsadeva nagy író, s mindketten kizárólag az Úr transzcendentális cselekedeteinek leírásával lettek halhatatlanná. A tudományt és a filozófiát szintén az Úr szolgálatába kell állítani. Nincs értelme unalmas, spekulatív teóriákat kitalálni az érzékkielégítés érdekében. A filozófiával és a tudománnyal az Úr dicsőségét kell megszilárdítani. A fejlett szinten álló emberek a tudományon keresztül vágynak az Abszolút Igazság megértésére, s ezért a nagy tudósoknak arra kellene törekedniük, hogy tudományos alapon bebizonyítsák az Úr létezését. Ugyanígy a filozófiai spekulációkkal is az érző és mindenható Legfelsőbb Igazságot kell bemutatni. A tudás minden területét az Úr szolgálatába kell tehát állítani. A Bhagavad-gītā ugyanezt erősíti meg. Minden olyan „tudás”, ami nem áll az Úr szolgálatában, csupán tudatlanság. A fejlett tudás valódi felhasználása az Úr dicsőségének megszilárdítása, s ez a valódi lényeg. Az Úr szolgálatába állított tudományos ismeretek és minden hasonló tevékenység valóban hari-kīrtana, az Úr dicsőítése.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)