Ez az előadás A.V. Bhaktividyā-pūrṇa Swami hangzott el, aki a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) az indiai Māyāpurában működő védikus iskolájának vezető tanára.
A kultúra átadásának módja a mai modern, nyugati, fogyasztói társadalomban
A mai modern, nyugati társadalomban üzletemberek, politikusok, művészek, általában a polgárság határozza meg az értékrendet. Mindenkit arra képeznek, hogy jó fogyasztóvá váljon. Az állampolgár ne gondolkozzon túl sokat, csak csinálja, amit kell. Akik kérdéseket tesznek fel, azok nem túl jó fogyasztók. Ez a középpolgári réteg kultúrájában a sportot, művészetet, zenét igényli. Az irodai munka unalma után ez jól lefoglalja az embereket. Ez egy másfajta kultúra, mint a védikus. De a folyamatosság megvan az ún. „értékek” átadásában. Ami itt értéknek számít, az az érzékkielégítés és a gazdasági fejlődés. Csak a konkrét részletek változnak állandóan. A kultúrán nincs hangsúly. Csak ezt ismétlik: „keress pénzt, élvezd az életet!”
A szülők és a tanárok csak azt kell megtanítsák a gyerekeknek, hogyan legyenek elég erkölcsösek, hogy bele tudjanak illeszkedni egy ilyen társadalomba. „Amíg pénzt keresel, szépen elköltöd, és mást nem zavarsz, addig nincs baj. Ha elveszed a pénzt valakitől, még az sem olyan nagy baj, mert úgyis elköltöd. De azért lehetőleg ne bántsd a polgárok pénzét!” Ez a modern, nyugati társadalom erkölcse. A jámbor élet értéke kérdésessé válik. A reklám mindenható uralmát tapasztaljuk. ha valaki nem reklámozza magát egy ideig, akkor a versenytársak hamar átveszik a pozícióját. A polgárok csak azt veszik meg, amit látnak, amit ismernek. Ezt a reklám befolyásoló hatásával érik el.
A kultúra átadásának módja a védikus társadalomban
A védikus kultúrában a társadalom a közösség érdekeit képviseli, és a társadalom szilárdítja meg a közösség értékeit. E kultúrának a lényege a Védákban – India 5.000 éves ősi szentírásaiban – található.
A tanár tanulmányozza az ősi írásokat, majd megtanítja azt másoknak. Az egész kultúra a védikus irodalom tanulmányozásán és gyakorlati alkalmazásán alapszik. A lelki célok figyelembe vételével a papi osztály határozza meg, hogy a közösségnek mik az értékei. Így a szentírások alapján létezik egy folytonos értékrend, s ezáltal a közösség fennmaradása is folytonos lesz. A védikus kultúra a vallás értékein alapul.
A jámbor élet eredményei a jövőben valósulnak meg, nem pedig azonnal. E kultúrában minden egyénnek a lelki felemelkedés útján kell tökéletessé tennie az életét. Tehát a vallási élet fontosabb, mint a gazdasági. A védikus, vallásos gondolkodásban nagy szerepe van a karma-törvénynek. Hadd mutassuk be ennek lényegét egy példával!
Tegyük fel, hogy van két ember, s mindkettő betesz a bankba százezer forintot. Az egyik folyamatosan kivesz nagyobb összegeket és nagyvonalúan költekezik, élvezi az életet. De a másik nagyon gondos, takarékos. Csak kis összegeket vesz ki és azt is csak a legfontosabbra költi. Azt gondolhatnánk, hogy mennyivel jobban élvezi az életet az, aki költekezik. De rövid idő múlva ez az ember minden pénzét elköltötte, a másiknak pedig még mindig sok pénze van. A költekező hamar lecsökkenti a bankszámláját, pedig a pénzt, amit betett kemény munka, komoly erőfeszítések árán kereste meg. A bankbetét jelenti a jó tetteket, a pénz költése pedig az érzékkielégítő, rossz tetteket. Ha jámbor tetteink jó eredményét érzékkielégítő tettekkel „elpazaroljuk”, jó tetteink gyümölcse (példánkban a bankszámla) hamar elfogy és e betét nélkül súlyos következményekkel kell szembenéznünk.
A védikus kultúrában a felemelkedésre tett erőfeszítéseink csak hosszú távon hoznak eredményt. Koncentráció, kitartás, türelem szükséges ehhez. Ennek megvalósításához egy olyan társadalomra van szükség, amelynek működése a lelki intelligencián alapszik.
(A cikk megjelent a Vissza Istenhez Magazin 2014/júniusi (nyári) számában, amely a Gyermekek Éve kapcsán gyermekekkel kapcsolatos különszámunk.)