A szent szövegek csodálatos történetei csupán mítoszok?

Lehet, hogy a szent szövegek csupán mítoszok, szimbólumok, vagy mégis valósak, igazak lehetnek? A különböző szentírások, telis tele vannak csodákkal, különös eseményekkel, de mennyire kell valóságosnak vennünk az ott leírtakat? Miként lehetséges, hogy valaki úgy érzi magáról, erős a hite és mégsem történnek vele olyan dolgok, mint amiket a szent szövegekben találhatunk?

Elindult a Hir24.hu internetes portál különleges cikksorozata az Élet-Stílus rovatban, amely fontos, nehéz, olykor kényes vagy éppen fogós társadalmi és etikai kérdésekben a különféle világvallások képviselőit szólaltatja meg.

A rövid válasz: igen is és nem is.

A részletesebb válasz: a védikus irodalomban található szövegek képezik a hinduizmus és ezen belül a vaisnavizmus (Krisna-hit) alapjait. Eredetileg szanszkrit nyelven, dévanágari írással lettek pálmalevelekre lejegyezve, amit aztán időről-időre átmásoltak. A védikus irodalom egy jelentős részének szerkesztője és lejegyzője Vjászadéva (teljes nevén: Krisna Dvaipájana Vjásza), aki egyben Isten egyik inkarnációja (földi megjelenése) azzal a küldetéssel, hogy átadja a teljes lelki tudást az emberiségnek, ezért Védavjászának is hívják. Ő az eredeti 4 Véda, a Mahábhárata c. eposz, a Védánta-szútra és a Srímad-Bhágavatam szerzője – írásait teljes kinyilatkoztatásként fogadjuk el. A hinduk fő szentírása a Bhagavad-gítá is általa maradt ránk, a mű önálló alkotásként Krisna és Ardzsúna szent párbeszédét tartalmazza. Ezen kívül minden olyan későbbi írást, amelyet megvilágosodott / már életében üdvözült szentek írtak, szintén tökéletesnek és igaznak tekinti a hindu hagyomány.

Mindezek fényében a hindu szentírásokban található tanítások és történetek nagy részét szó szerinti értelmezésben fogadjuk el a megbízhatóságuk miatt. Megbízható a forrásuk és a legtisztább a céljuk: az embert a lelkiség síkjára emelni, hogy újra megtapasztaljuk az Istennel fennálló meghitt és szeretetteli kapcsolatot. Ugyanakkor a példázatként használt képzeletbeli vagy feltételes módban elmondottak lényegi tartalma fontos, de elemeiket nem kell szó szerinti igazságnak elfogadni.

A fő vezérelv az Istennel való közelség és szeretet elérése, amit Krisna kegyének elfogadása / elnyerése által személyiségünk átalakulása követ, ahogy pl. egyre szerényebbé, türelmesebbé, megbocsátóbbá és szeretettel telivé válunk…

Tornóczky Gusztáv József (Govardhana dász)
hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató

Ha érdekel, hogy mit válaszolt erre a kérdésre a többi felekezet képviselője (pl. a buddhizmus, a kereszténység vagy az iszlám képviselői) KATTINTS! >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: