Az Úr Nityānanda megjelenési napja – Nityānanda trayodaśī

Fesztivál február 16-án!

A fesztivál részletes programja a következő:– 7:00-8:00 Guru Pūja kīrtana – zenés-táncos program
– 8:00-8:05 Az Urak üdvözlése – oltárnyitás
– 8:05-9:00 Kīrtana – tánc
– 9:00-10:30 Előadás az Úr Örök Társáról (Bhaktipada das)
– 10:30-11:30 Nityānanda bhajanok – tradicionális indiai zene
– 11:30-12:15 Felolvasás a Nava Vraja Mahima című kötetből (Balarāma kedvtelések)
– 12:15-13:15 Bhoga-arati kīrtana  – déli ajánlás és tánc
– 13:15 – Prasādam – ebéd, lakoma a felajánlott vegetáriánus étkekből

– 15:00-16:00 Bhajana a templomszobában, indiai meditációs zene
– 16:00-17:00 Előadás az Úr Nityānandáról
– 17:00-18:00 Kīrtana, táncos istentisztelet
– 18:00-21:00 Bhajana a templomszobában, késő esti meditációs zene.

A fesztiválra és a délutáni vasárnapi programra mindenkit sok szeretettel várunk!

02.12. Ma van az Úr Nityānanda megjelenési napja. Krisna-hívők a vasárnapi napon fesztivállal ünneplik megjelenését a budapesti, csillaghegyi központban!

Śrī Caitanya legbensőségesebb társa Śrī Nityānanda Prabhu (15.-16.sz.) volt, aki a gauḍīya hagyományok szerint maga Śrī Balarāma (Kṛṣṇa testvére).

brajendra-nandana jei sāci-suta hoilo sei
balarāma hoilo nitāi
(Naroṭṭama dāsa: Iṣṭa-deve Vijñapti)

“Az Úr Kṛṣṇa, aki Vraja királyának a gyermeke, Sāci fia lett (Śrī Caitanya),
és Balarāma pedig Nitāi (Nityānanda egyik gyakori neve).”

Śrī Nityānanda Prabhu Ekacakrā falujában Radhadesa tartományban (Nyugat-Bengál Birbhum körzetében) jelent meg 1474 körül, mintegy 12 évvel az Úr Caitanya megjelenése előtt. Édesapja, Hāḍāi Ojhā egy neves, Mithilából származó brāhmaṇa család sarja volt, és maga is híres paṇdita, azaz tudós volt. Édesanyját Padmavatinak hívták. Egyedüli fiuk, Nityānanda a māgha hónap növekvő holdciklusának tizenharmadik napján született, ami asztrológiailag nagyon kedvező időnek számít.

Gyermekkorában kedvenc időtöltése az volt, hogy barátaival Kṛṣṇa, Rāmacandra és más avatārák kedvteléseit játszották el. E játékok során a kis Nitāi olyan beleélést tanúsított és olyan sok meglepően hiteles részletet mutatott be az Kṛṣṇa kedvteléseiből, hogy a falubeliek nem győztek csodálkozni a gyermek tehetségességén, de iránta érzett bensőséges szeretetük miatt haboztak, hogy Kṛṣṇa inkarnációjának tekintsék-e Őt. E kedvtelések töltötték ki életének első tizenkét évét.
Mielőtt azonban betöltötte volna tizenharmadik életévét, falujukba egy vándorló sannyāsi érkezett, akit Hāḍāi Paṇdita a brahmanikus szokásoknak megfelelően készségesen látott vendégül házában. Az illető egyesek szerint Mādhavendra Purī Gosvāmi volt, mások szerint pedig Lakṣmīpati Tīrtha. Hāḍāi Paṇdita kötelességének tartotta, hogy minden szempontból gondoskodjon az utazó szent igényeiről és amikor az továbbindulni készült, nagylelkűen felajánlotta neki, hogy bármijét odaadja, amit a sannyāsi csak akar. Ő azonban azt felelte, hogy nincsen szüksége anyagi javakra, ám egy utazótársnak nagyon örülne, és a fiatal Nitāit erre éppen megfelelőnek találta. Hāḍāi és Padmāvatī szívébe persze belenyilallt a szülői ragaszkodás okozta fájdalom, de ígéretüknek eleget téve végülis lemondtak egyetlen gyermekükről és elengedték a sannyāsīval. Miután Nitāi elment, Hāḍāi Paṇdita képtelen volt elviselni a fiától való elkülönülést és hamarosan feladta a testét.
Nityānanda Prabhu azonban felettébb örült, hogy útra keltek, hiszen tudta, hogy öccse, Nimāi Paṇdita is megjelent már és húsz év múlva találkozni fognak Navadvīpában, hogy elkezdjék a sankīrtana-mozgalom terjesztését. Ezalatt az idő alatt Nityānanda különböző szent zarándokhelyeket látogatott meg, köztük Vaidyanathat, Gayāt, Kasít, Prayāgát, Hastināpurát, Dvārakāt, Śiva-kañcit, Visṇu-kañcit, Kurukṣetrát, Prabhāsát, Naimiṣāraṇyát, Ayodhyāt, Haridvārát, Godavarít, Mathurāt és Vṛndāvanāt.

Śrī Nityānanda utazásai során sannyāsīként élt, bár soha nem fogadta el formálisan a sannyāsa (lemondott) rendet. Viselkedésével gyakran mindenféle társadalmi szabályt figyelmen kívül hagyott. Ez a legmagasabb lelki szinten levő személyek (paramahaṁsa avadhūták) egyik jellemzője. Zarándoklata közben hosszabb időt töltött Pandarpurában (Mahārāṣṭrában), ahol kiterjedése, Viśvarūpa (Mahāprabhu bátyja) eltávozott. Ekkor Nityānanda magába fogadta Viśvarūpa śaktiját. Ezt a Caitanya-bhagavata (ādi 6. 81.) és a Gaura-gaṇoddeśa-dīpikā is megerősíti.

Ekkor fogadott el formális avatást Lakṣmīpati Tīrthától, aki a Nityānanda Svarūpa nevet adta neki és ugyanitt találkozott Lakṣmīpati kedves tanítványával, Mādhavendra Purīval, akit szintén lelki tanítómestereként tisztelt. A fentebb említett sannyāsi, aki magával hozta az Úr Nityānandát Ekacakraból egyesek szerint Lakṣmīpati volt, mások szerint Mādhavendra Purī, míg megint mások pedig azt mondják, hogy egy harmadik, ismeretlen személy volt.

Nityānanda Prabhu hamarosan megérkezett Vṛndāvanába, ahol az eksztatikus istenszeretet óceánjába merülve járta végig Kṛṣṇa kedvteléseinek színhelyeit. Ott tartózkodása alatt a Yamunā partján álló csodálatos Sringara-vatā nevű banyanfa alatt lakott, amit később Nityānanda-vaṭának neveztek el. A Kṛṣṇától való elkülönülés eksztázisában meditálva itt kapta meg az inspirációt, hogy induljon el Navadvīpāba és találkozzon Śrī Caitanya Mahāprabhuval, hogy együtt tudják terjeszteni a harināma-prema-saṅkīrtanāt.

1506-ban Nityānanda meg is érkezett Navadvīpāba és egyenesen Nandanācārya házába ment, aki Antardvīpa déli oldalán lakott a Gangesz és a Jalangí találkozásánál. A ház mellett egy szép kert is volt, amelyet Śrī Ísodhyananak neveztek és Vrajara emlékeztetett. Mahāprabhu érezte, hogy az Úr Nityānanda megérkezett, ezért elküldte Haridāsa Ṭhākurát és Śrīvāsa Paṇḍitát, hogy keressék meg. Amikor azonban három óra múlva dolguk végezetlenül tértek vissza, Śrī Caitanya Maga ment Nandanācārya házába az összes bhaktával.

A két testvér találkozása eksztatikus volt. Nitāi körülbelül harminckét éves volt, Mahāprabhu pedig húsz. Mindketten úgy érezték, hogy találkozásukkal életük teljessé vált. Röviddel ezután Mahāprabhu elvitte Nityānanda Prabhūt Śrīvāsa Thākura házába, hogy a Vyāsa-pūja ceremóniát ajánlja fel Neki, mint a guru-tattva megtestesülésének. Nityānanda azonban elvette az imádatszereket Caitanya Mahāprabhutól és Őt imádta velük. Így versenyeztek állandóan egymással, hogy ki szolgálja a másikat. Ettől a pillanattól fogva Nitāi és Gaura elválaszthatatlan társak lettek egészen addig, míg később Caitanya el nem indult Jagannātha Purība. Mahāprabhu arra kérte meg Nityānanda Prabhūt és Haridāsa Ṭhākurát, hogy menjenek ajtóról ajtóra Navadvīpa falujában és terjesszék Kṛṣṇa szent nevének éneklését. Egyik nap a két lelkes prédikátor két testvérrel futott össze Jagananda és Madhavananda Bandopadiyaval, azaz Jagāi-jal és Mādhāi-jal, akik egy hírneves brāhmaṇa család lezüllött sarjadékai voltak. Elesettségüket látva Nityānandában részvét ébredt irántuk és arra kérte őket, hogy adják fel bűnös szokásaikat és énekeljék a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. A két részeg gazember azonban szidalmazni kezdte és üldözőbe vette Nityānandát és társát.

Másnap Śrī Caitanya Mahāprabhu kérésére újra megközelítették őket, ám Jagāi és Mādhāi ekkor nem csak szidalmakat vágott Nityānanda fejéhez, hanem egy jókora boroskorsót is, amely vérző sebet ejtett rajta. Madhāi elvetemült tettét még öccse, Jagāi sem helyeselte és visszatartotta, amikor az újabb támadást akart indítani. Amikor Caitanya értesült a történtekről, azonnal a helyszínen termett és fegyverét, a Sudarśana-cakrāt is hívta, hogy megölje a két agresszort. Nityānanda Prabhu azonban arra kérte, ne így szabadítsa fel a két elesett lelket, hanem adja oda nekik a tiszta istenszeretetet, hiszen ebben a korban majdnem mindenki olyan elesett, mint ők. Śrī Caitanya hajlott is arra, hogy megbocsásson Jagāinak, aki meg akarta védeni Nitāit, de Madhāinak csak Maga Nityānanda bocsájthatott meg. Caitanya Mahāprabhu végül beleegyezett, hogy feloldozza őket bűneik alól és indokolatlan kegyéből tiszta bhaktákká tegye őket és elfogadta az összes bűnüket a Saját fejére. Ekkor transzcendentális teste néhány percre teljesen fekete lett. A két megtért testvér az Úr Caitanya sankīrtana-missziójának alázatos szolgájává vált.

1510-ben az Śrī Nityānanda elkísérte Mahāprabhut és jelen volt sannyāsa-avatásakor, mely után Caitanya azonnal Vṛndāvanába akart menni, de Nityānanda Prabhu elrendezése folytán Śāntipurában kötött ki, ahol egy hétig együtt élvezték Advaita Ācārya és a többi Navadvīpai bhakta társaságát, mielőtt ténylegesen elindultak volna Purība, ahova Mahāprabhu főhadiszállását helyezte édesanyja, Sāci-devi kérésére.

Úton Purība, Caitanya Mahāprabhu megállt a Purītól hat mérföldre északra fekvő Kamalapura falujában, és fürdőt vett a Bhāgrī folyóban. Erre az időre újonnan kapott sannyāsa-botját Nityānanda Prabhura bízta, fürdés után pedig a közeli Kapoteśvara templomba ment. Ezalatt Nityānanda három darabra törte a szent botot és a folyóba dobta. E szokatlan, “avadhūta” viselkedésre három indokot sorolnak fel a magyarázók:

• Mahāprabhu újonnan avatott sannyāsi volt, ezért a daṇḍāt mindenhova Magával kellett volna vinnie és nem másokra bíznia. Nityānanda Prabhu azonban arra gondolt, hogy Śrī Caitanya Mahāprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége és messze fölötte áll a sannyāsa minden szintjének, ezért nincs szüksége daṇḍára.
• Śrī Caitanya a Bhārati (Saṅkara)-sampradāyában fogadta el a sannyāsāt, akik māyāvādīk és ekadandát (egyetlen rúdból álló botot) hordanak, hogy ezzel is hangsúlyozzák Istennel való azonosságukat. Valójában viszont Caitanya vaiṣṇava sannyāsi volt, akik tridaṇḍát (három rúdból álló botot) hordanak. Ez okból Nityānanda Prabhu három darabra törte Caitanya dandáját.
• Végül pedig Śrī Caitanya egyedül akart megérkezni Purība, hogy az első találkozását az Úr Jagannāthával ne zavarja meg semmi. Ez az eset okot adott Neki a haragra, és így társait hátrahagyva, egyedül előrefuthatott, hogy elsőnek érkezzen Purība.

A folyót, ahová Nityānanda bedobta Mahāprabhu sannyāsa-botjának darabjait, Danda-bhaṅga-nadīnak nevezték el.
Śrī Caitanya nem sokáig időzött Purīban, hanem hamarosan útnak indult dél-indiai zarándoklatára. Ez volt az első alkalom, hogy a két transzcendentális testvér hosszabb időre különvált. Mahāprabhu távollétének hét éve alatt Śrī Nityānanda sikeresen elterjesztette a sankīrtana-mozgalmat Purīban és Orisszában. Visszatértekor azonban Mahāprabhu azt az utasítást adta Neki, hogy térjen vissza Bengálba, ahol a prédikálás el volt hanyagolva, és tegye vaiṣṇavává az egész országot. Így 1512-ben Śrī Nityānanda visszatért Navadvīpāba és megkezdte prédikáló körútjait. Ő alapította meg az első Navadvīpa-maṇḍala-parikramát amelyen később Jīva Gosvāmi is részt vett Vele együtt. Bengálba visszatérve elsőnek Pānihāṭiban kezdett el prédikálni. Majdnem öt hónapot töltött a Kalkuttától négy mérföldre északra, a Bhāgīrathī folyó partján fekvő falucskában, sok ezer hívőt toborozva Caitanya Mahāprabhu kultuszának. A siker koronáját a Chidā-dahí (rizs és joghurt) fesztivál jelentette, amelyet Raghunātha Dāsa Gosvāmī rendezett Nityānanda kérésére, és amelyre sok ezer zarándok érkezett a környékről. Nityānanda főhadiszállása Pānihāṭiban Rāghava Paṇdita házában volt.

Ezek után Śrī Nityānanda Rāma továbbindult Varāhanagarába, ahol Gadādhara dasanál vendégeskedett, majd Khaḍadahába, ahol Purandara Paṇdita házában szállt meg. Pradikáló-körútjának további állomásai Saptagrāma, Santipur, Navadvīpa, Thanayora, Baragachi, Dogāchiyā, Fulia és más bengáli falvak voltak. E helyeken önfenntartó prédikálóközpontokat alapított, amelyek közül sok még ma is funkcionál. Nityānanda több tízezer követőt gyűjtött össze utazásai során.

Nityānanda Prabhu életének erre a szakaszára esett házassága, amelyet Jahnavaval és Vasudhaval kötött. A két lány a Navadvīpától néhány mérföldre fekvő Śāligrāma falujában született. Apjuk Nityānanda követője és Gaurīdāsa Paṇdita bátyja, Sūryadāsa Sarakhela volt. Kavi Karṇapūra szerint Revatī devi és Vāruṇi devi (vagyis az Úr Balarāma két fő társnője) inkarnációi voltak, bár ugyanakkor Anaṅga Mañjarī, Rādhārāṇi húga inkarnációjának is tartották őket. Vasudhānak két gyermeke született: Vīrabhadra vagy Vīracandra (Kśīrodakaśāyi Visṇu inkarnációja) és Gaṅgādevī (a Gangesz folyó megtestesülése). Vīrabhadra később nagy vaiṣṇava ācārya lett.

A gyermekek születése után nem sokkal Vasudhā eltávozott, és Jāhnavā nevelte fel a két gyermeket, akik mellé örökbefogadott egy harmadikat, Rāmacandrát (Ramait). Rāmacandra vér szerinti apja Caitanya dāsa volt, akinek Jāhnavā Ṭhākurāṇī kegyéből sikerült gyermekáldáshoz jutnia. Hálából elsőszülött fiát rábízta Jāhnavā mātāra. Nityānanda és Jāhnavā Khaḍadahában éltek. Nityānanda Prabhu eltávozása után Jāhnavā fontos szerepet vállalt a gauḍīya vaiṣṇava mozgalom bengáli és vṛndāvanai ágainak egyesítésében és a prédikálásban. Fia, Vīrabhadra Gosvāmi, akit később ő maga avatott fel, szintén híres prédikátorrá vált.

Ekacakrā-grāmában, nem messze Nityānanda prabhu megjelenési helyétől áll Baṅkima Raya, Kṛṣṇa mūrtija, amelyet Maga Nityānanda avatott be. A mūrti jobb oldalán Jāhnavā Ma, bal oldalán pedig Śrī Rādhā mūrtija áll. A templom papjainak állítása szerint Nityānanda ebbe a mūrtiba merült, amikor elhagyta ezt a világot. Eltávozásának időpontja nem ismert. Nityānanda azonban mindig jelen van a lelki tanítómester formájában, hiszen a guru Nityānanda Prabhu szeretetének élő megnyilvánulása.

Forrás: harekrisna.hu

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)