Dharma – „Mért legyek én tisztességes?” – Létkérdés Konferencia 2014

Az ősi szanszkrit kifejezést, a dharmát a legegyszerűbben úgy fordíthatnánk: a vallás, az erkölcs elvei. A dharma jelentését az anyagi világban való kötelességeink és a helyes viselkedés együtteseként ragadhatjuk meg a legpontosabban. 4 lába, azaz 4 pillére van: a tisztaság, a lemondás, a kegyesség és az igazmondás, melyek az idő múlásával egyre jobban sérülnek és egyre kisebb mértékben vannak jelen társadalmunkban. Ha megőrizzük ezeket és megvalósítjuk életünkben, akkor a lehető legteljesebb életet élhetjük nem csak anyagi, hanem lelki szempontból is.

Az emberek legalapvetőbb természete, hogy boldogságra, örömre, tartós elégedettségre vágynak, mégis gyakran úgy tűnik, ez a vágy nem párosul tettekkel, mert még ha sejtjük is és egészen világosan feltárják az egyes vallások – más-más módon, de hasonló tartalommal – hogy mit kellene tennünk, sokszor nem vagyunk hajlandóak áldozatot hozni értük. Korunkban egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy hazugságokon, igazságtalanságokon keresztül ér el valaki átmeneti, és látszólag nagy anyagi eredményeket. Olyan sikereket, amelyek első látásra könnyebbé teszik az illető életét, de a kétes úton szerzett javak általában súlyos visszahatásokat vonnak maguk után. Életünk legalapvetőbb történéseiben, a mindennapok során pontról pontra kígyóznak be életünkbe jelzések, hogy helyesen, a vallás elveinek megfelelően kellene döntenünk. Vajon felismerjük ezeket a helyzeteket? Felismerjük azokat a pillanatokat, amikor valójában jövőnk boldogulását segítjük elő egy döntésünkkel vagy inkább akadályozzuk azt?

Képzeljük el, hogy van egy kedves házaspár, akik mindketten, szinte egyszerre, váratlanul elveszítették a munkájukat, és nincs semmilyen tartalékuk, amihez nyúlhatnának. Ezzel egy időben azt is megtudják, hogy gyermeket várnak. Mivel életük anyagi alapjai teljesen bizonytalanná váltak, felmerül bennük a kérdés, hogy vállalni tudják-e ezt a gyermeket? Vajon mi lenne a helyes döntés? A gyermek megtartása, vagy elvetetése?

Ha több embert megkérdeznénk, felettébb valószínű, hogy mindkét választásnak lennének támogatói, és ha három alternatíva lenne, akkor vélhetően mindháromnak. Ami azt jelenti, hogy a válaszolók a helyzet értékelésénél nem ugyanabból az értékrendszerből indulnak ki, mert nem igazán létezik olyan közös normarendszer, amely mindenki számára elfogadott módon megszabná, hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés. Bár a véleményalkotás alapvető emberi jog, de arra való hivatkozással nem lehet tagadni a közös normarendszer meglétének szükségességét, amelyet a társadalom minden tagjának ismernie és alkalmaznia kellene. Az erkölcsi szabályrend, vagy az azt leképező jogrendszer ugyanis nem véleményeken, hanem a társadalom értékrendszerén nyugszik, és amikor ez az értékrendszer, így a ráépülő normarendszer is válságba kerül – szociológiai kifejezéssel ezt anómiának nevezik –, akkor az emberek viselkedése bizonytalanná válik, mert elveszítik az „erkölcsi iránytűiket”. Az emberek pedig olyan lények, akik a bizonytalanságot viselik el a legnehezebben. Ezt az is bizonyítja, hogy a súlyosan anómiás időszakokban mindig nagyon megugrik az öngyilkosságok száma.

De akkor mindennapi életünk döntéseinél – a tételes jogon túl – honnan tudjuk, hogy mi lenne a helyes és mi a helytelen? Mi alapján lehet ezt eldönteni?

Azonban ami a legélesebb, a leginkább húsbavágó kérdés, amelyet a konferencia címében szereplő, József Attila Két hexameteréből kölcsönzött verssor is feszeget: megéri-e a mai világban erkölcsösnek lenni és helyesen cselekedni? Amikor azt látjuk, hogy azok jutnak látványosan előre, azok boldogulnak, akik nem tartják be olyan aggályosan az erkölcsi szabályokat és a törvényeket. Akik mindig megtalálják a kiskaput vagy a megfelelő kapcsolatot. Akik korrumpálnak másokat és akik korrumpálódnak maguk is.

Konferenciánk témája tehát az erkölcs, a dharma elvei, melyek az ősi indiai szentírások szavai szerint:

  • Igazmondás: „Az igazmondás azt jelenti, hogy a tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk, s nem szabad eltorzítanunk.”
  • Kegyesség: „Egy úriember legfontosabb kötelessége, hogy megkönyörüljön a szenvedőn.”
  • Tisztaság: „A tisztaság szükséges mind az elme, mind a test számára. Az egyszerű testi tisztaság segít valamilyen mértékben, az elme tisztasága azonban elengedhetetlen.”
  • Lemondás: „Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlásával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.”

2014. november 13. (Csütörtök) – Corner Rendezvényközpont

Szervező: Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola

Részletes információ: www.letkerdes.hu

A belépés díjtalan!

IX. Létkérdés Konferencia
Dharma – „Mért legyek én tisztességes?”
November 13. (csütörtök) 9:30 – 17:30
Corner Rendezvényközpont
(1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.)

 

PROGRAM
09:30 – 09:40
KÖSZÖNTŐ
09:40 – 10:00
Megnyitó előadás: A dharma örök elvei az indiai civilizációban
Előadó: Malay Mishra indiai nagykövet
10:00 – 10:50
Előadás: Az erkölcs szerepe és jelentősége az ember életében. Problémafelvetés
Előadó: Dr. Banyár Magdolna (Mahárání Déví Dászí)
10:50 – 11:30
Előadás: Tiszta szívvel
Előadó: Dr. Schnitchen Csaba (Száksi-gópála Dásza)
11:30 – 11:50 SZÜNET
11:50 – 12:30
Előadás: Önkontroll: út a szabadsághoz
Előadó: Magyar Márta (Manydzsarí Déví Dászí)
12:30 – 13:30 EBÉDSZÜNET
13:30 – 14:10
Előadás: Kegy – könyörület – együttérzés: az emberi társadalom alapkövei
Előadó: Dr. Tóth-Soma László (Gaura Krisna Dásza)
14:10 – 14:50
Előadás: Igazmondás: remény a nézeteltérések korában
Előadó: Jeney Rita (Amritánanda Déví Dászí)
14:50 – 15:10  SZÜNET
15:10 – 16:30
FÓRUM. A közönség kérdései az előadókhoz
16:30 – 17:30
KÍRTANA-JÓGA KONCERT

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)