Forradalom. Hányszor, hányféleképpen értelmeztük ezt a szót. Erről szól múltunk-történelmünk: a változás és változtatni akarás eszméjéről – a jobb élet, igazi szabadság, egyenlő jogok és békés, boldog élet megvalósítása érdekében. Számtalan módon próbáltuk már, mi, elesett emberek… mégse jött valódi változás. Nem lett béke, se egyenlőség, mindinkább úgy tűnik, mintha egyre mélyebbre süllyednénk egy gödör felé…
Folyvást jöttek új korok, új ígéretek, s elvakították látásunkat; az érzékeinkre ható milliónyi impulzus csillogása közepette elfeledtük, mit is kerestünk. A technika forradalmának vívmányai mára már inkább méreggé váltak; s közben elveszítettük: emberségünket és józan értelmünk helyes ítélőképességét. Miért nem akarunk újra – de ezúttal igazi változást hozó – forradalmat?
Fegyvereink békés eszközök; nem elvesszük, hanem visszaadjuk az emberi életet – annak valódi lényegét, méltóságát; célunk és eszménk az őszinte segíteni akarás. Ezt a forradalmat már nem kell kitalálni – van egy bejárt útja, van egy alkotmánya, mely szilárd, ősi tudásra épít, és van mögötte egy komoly megvalósítás. Nem üres szavak csupán, de évezredes múltra visszanyúló, egyszerű és bárki számára követhető út ez. Mégis forradalom, mert napjainkra már elfeledtük a valódi értékeket, életünk igazi értelmét, és a tudatlanság hálójában vergődve önző érdekek ütközéseiben, vér és könny útján próbálunk boldogulni, boldogok lenni. …Hasztalan próbálkozás!
Ehhez a forradalomhoz bárki csatlakozhat bármikor. Miről is szól valójában? Látszólag elég hétköznapi: korán kelünk, énekelünk, táncolunk, közösen étkezünk, és tartózkodunk az erőszakos cselekedetektől. S úgy élünk, akár az erdő fái: szoros egymásra utaltságban, közös forrásból táplálkozva, az ég felé tárva karjainkat, de nem vágyva többre, mint amennyi egy boldog élethez tényleg elegendő. Alázatot és egymás tiszteletét tanuljuk, gyakoroljuk… és ebben ez egyszerűségben élünk, magasztalva mindannyiunk Legfelsőbb Urát, Aki a legparányibb élőlénytől a magáról legtudatosabb lényig mindenkivel személyes kapcsolatot ápol és mindegyikükről gondoskodik. Nem ébredt még elég Hála a szívemben, hogy kifejezhessem őszintén szeretetemet Iránta… de már ezen az úton vagyok, olyan Közösségben, olyan eszmét követve, ami Valódi Változást hoz. Az egyéni életben éppúgy, mint kiterjesztve a társadalomban. Ha elég bátrak vagyunk hozzá, hogy szakítsunk a hagyományos életfelfogással, ahol magunkat helyeztük középpontba, tanuljunk alázatot a fűszáltól és türelmet a fától…
Zalatnay Éva
A cikk készült Sivarama Swami debreceni, júniusban tartott előadása alapján