Go Mata

Haribol! A nevem Bradzsa. Igazából, Bradzsabánésvarínak hívnak. Szerintem olyan szép név! Azt jelenti, hogy „Bradzsa elbűvölő erdejének királynője”. Tudom, hogy nehéz kimondani, ezért röviden hívj csak Bradzsának.

Anyukám és apukám Krisna-hívők. Ezért neveztek el Bradzsának. Indiában Bradzsának hívják az erdőt, ahol Krisna játszik. Hat éves vagyok, és Los Angelesben élünk. Vagyis… csak éltünk, mert most egy farmon élünk, távol a várostól.

Nagyon szeretek rajzolni. Te is? Mindenfélét szoktam rajzolni és színezni: majmokat pufók arcocskával, repülő madarakat hegyes csőrrel. Mégis legjobban bocikat szeretek rajzolni. A bocik olyan viccesek, mert annyiféle színűek lehetnek.

Anyukám azt mondta, hogy ha leülök a zsírkrétáimmal és lehunyom a szememet, akkor mindenfajta tehén fog feltűnni előttem. Eleinte némi gyakorlást igényel, de aztán már tudni fogod, hogy hívd a tehenet, és hogyan kell lerajzolni és kiszínezni a tehenet, amit a fejedben látsz. Kipróbálod? Mókás! Látok fehér bocit, pirosat, feketét, sárgát. Foltosat, pöttyöset. Látok olyat, aminek rövid szarva van, mint az U betű, és olyat is, aminek hullámos. Te milyet látsz?

Apukám azt mondta, hogy Krisna szereti a teheneket, ezért nekünk is szeretnünk kell őket.

  • A tehenek olyanok, mint az anyukák, mert tejet adnak. – mondta.

Én imádom a teheneket. Van bocis ruhám, pizsamám, pólóm, és tehenes szoknyám. Van bocis uzsonásdobozom, zoknim, napszemüvegem és bocis törülközőm is.

Már tudom, hogy a szüleim miért gondolták, hogy szívesen élnék egy farmon. De eleinte  egyáltalán nem értettem!

Látod, hogy mennyire szeretem a teheneket, de még sosem láttam igazi, élő tehenet mielőtt a farmra költöztünk volna. El sem fogod hinni, mi történt, amikor odaköltöztünk.

  • Az első dolgunk az lesz, hogy Bradzsát elvisszük a tehenekhez. – mondta apukám úton a farm felé. Közvetlen a tehenészet bejárata előtt parkolt le az autóval.

Amikor kinyitotta a kocsiajtót, valami soha nem érzett szag csapta meg az orromat.

  • Fúj, mi ez a büdös? – kérdeztem és közben a kezemmel legyeztem az orrom előtt.
  • A tehenészetből jön. – válaszolta az apukám. – Gyere Bradzsa, lehet, hogy még fejik a teheneket. Nézzük meg!
  • Várj meg, apa. Szeretném, ha fognád a kezemet. – mondtam és utána futottam.

Valóban, egy tehenészt pillantottam meg, aki egy kis ülőkén ülve éppen fejt egy HATALMAS TEHENET.

  • Hú! – gondoltam. – Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy egy tehén!

Abban a pillanatban a tehén hangosan felbőgött: Múúúúú! És hirtelen felrúgta a vödröt, amibe a tehenész a tejet gyűjtötte. Annyira megijedtem, hogy a szőr felállt a hátam közepén és a szemeim is nagyra kerekedtek.

  • Apa, menjünk innen! –  kiáltottam és húztam a kezét az ajtó felé.
  • Nem illik így üdvözölni az új barátokat. – mondta a tehenész a bocinak. Majd apukámhoz fordult és így szólt:
  • Ő igazából egy csendes, nyugodt állat.
  • Elhiszem. – mondta apa – De azt hiszem, ez egy kissé még szokatlan Bradzsa számára. Visszajövünk később.

Amikor visszaültünk az autóba, az első kérdésem ez volt:

  • Mikor megyünk már haza, Los Angelesbe?

Anya és apa egymásra néztek, majd anya megszólalt:

  • Ne aggódj Bradzsa, minden rendben lesz. Biztos vagyok benne, hogy szeretsz majd itt élni, amint lesz egy pár barátod.
  • Lehet. – válaszoltam. – De a tehenekkel nem fogok barátkozni.

A helyzet nem fordult jobbra. Senkivel nem barátkoztam. Mindenki csak a tehenekről beszélt. A gyerekek folyton a tehenekkel játszottak és arról beszéltek, mennyire szeretik ezeket a kis jószágokat. Persze én is szerettem őket, de féltem közel menni hozzájuk. A gyerekek jót mosolyogtak azon, hogy félek a tehenektől. Olyan boldogtalan voltam, hogy még rajzolni sem volt kedvem.

Anya és apa próbálták elmagyarázni, hogy semmi okom a félelemre.

  • Ha azt hiszed, hogy valami rossz fog történni veled, akkor elkezdesz félni. De a tehenek nem bántanak téged. Emlékezz arra, hogy ők olyanok, mintha az édesanyáink lennének: szeretnek téged, Bradzsa.

Egy nap apa elvitt oda, ahol az új házunk épült.

  • Talán ha meglátod az új házunkat, akkor jobb kedvre derülsz.

Amikor megérkeztünk, egy munkás közeledett felénk.

  • Haribol! Szeretnétek, hogy körbevezesselek benneteket?
  • Köszönjük – felelte apa.

Majd a férfi hozzám fordult:

  • Bradzsa, apukád elmondta, mennyire szereted a teheneket. Azt hiszem, örülni fogsz, ha elmondom, hogy a tehenek gyakran járnak erre füvet legelészni.
  • Ó, ne! – kiáltottam fel és a szívem hevesen dobogni kezdett. Leültem a földre és szomorúan lehajtottam a fejemet.
  • Inkább megvárlak az autóban, apa.
  • Jól van, pár perc múlva jövök.

Amint apa és a munkás elindultak a ház felé, néhány percig azon gondolkodtam, milyen jókat játszottam otthon, Los Angelesben. Majd lassan felálltam és az autó felé indultam. Legnagyobb meglepetésemre ahogy felnéztem, egy tehenet pillantottam meg pár méterre magam előtt. Úgy álltam ott, mint aki megfagyott. Annyira féltem, hogy moccanni se mertem. A tehén lassan lehajtotta a fejét és egy lépést tett felém. Nyomban elájultam. A következő dolog, amire emlékszem, hogy valami meleg ölelő érzést és finom simogatást éreztem az arcomon. Olyan megnyugtató érzés volt, mint amikor anyukám ölében ülök. Hirtelen tehénszag ébresztett fel. Ahogy kinyitottam a szememet, egy tehénnel találkozott össze a tekintetem. Egyenesen a szemembe nézett. Könnyek szöktek a szemembe, de valahogy mégsem féltem. A könnyeim örömkönnyek voltak. Valami azt súgta, minden rendben lesz, és tudtam, mi történik.

Csak amikor apukám és a férfi felém rohanva kiáltották, hogy „Bradzsa, jól vagy? Mi történt?”, akkor keltem fel és futottam apa karjaiba.

  • Képzeld, apa – kezdtem izgatott hangon – a tehén szeret engem! A tehén szeret engem! Először megijedtem… aztán elájultam… és képzeld… a tehén mellém ült… átölelt… nyalogatta az arcomat… azt hittem, anya az… de a boci volt!
  • Lassabban egy kicsit, Bradzsa! Nem ijedtél meg a tehéntől? – kérdezte apa.
  • De, eleinte igen, de most már nem. Szeret engem a boci!
  • Hát persze, hogy szeret, Bradzsa – mondta apa.

Majd egyszerre mondtuk:

  • A tehén pont olyan, mintha az anyukánk lenne.

Kiugrottam apa karjai közül és odarohantam a tehénhez, hogy átöleljem. Elfogadását egy hangos múúúval fejezte ki, és meglóbálta a farkát. Mindannyian nagyot nevettünk. Attól a naptól fogva szeretek a farmon élni. Annyi mindent lehet itt csinálni, hogy már nem is hiányzik Los Angeles. Na jó… talán egy kicsit.

Remélem, egyszer meglátogatsz engem itt, a farmon. Ja igen, és ne aggódj, ha félsz az igazi tehenektől! Én jó barátságban vagyok itt az összes tehénnel, és biztosíthatlak afelől, hogy minden pont olyan, mint a képzeletedben.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)