Govinda, Caitanya – a mindenki szívében jelen lévő

Ahogyan az egyetlen nap tükröződik vissza a számtalan drágakőben, úgy nyilvánul meg Govinda [Paramātmāként] minden élőlény szívében. (Caitanya Caritāmrta, Ādi-līla, 2. 22.)

MAGYARÁZAT: A nap egy bizonyos helyen áll, de számtalan drágakövön tükröződik vissza, és számtalan helyhez kötött arculatban jelenik meg. Ehhez hasonlóan az Istenség Legfelsőbb Személyisége, bár örökké jelen van transzcendentális hajlékán, Goloka Vṛndāvanāban, Felsőlélekként mindenki szívében visszatükröződik. Az Upaniṣadok azt mondják, hogy a jīva (az élőlény) és a Paramātma (a Felsőlélek) olyanok, mint két madár, melyek ugyanazon a fán ülnek. Az élőlény múltbeli tetteinek eredményeképpen a Felsőlélek, Paramātma gyümölcsöző cselekedetek végrehajtására kötelezi őt, de Neki Magának semmi köze nincs az efféle elfoglaltságokhoz. Amint az élőlény felhagy a gyümölcsöző tettek végzésével, és az Úr felsőbb hatalmát megismerve Paramātma szolgálatához lát, azonnal megszabadul minden megjelöléstől, és e tiszta állapotban belép Isten országába, amelyet Vaikuṇṭhának neveznek.

A Paramātma, azaz a Felsőlélek, az egyéni élőlény vezetője nem vesz részt az élőlények vágyainak teljesítésében, hanem elrendezi, hogy az anyagi természet váltsa valóra azokat. Amint az egyéni lélek tudatossá válik a Felsőlélekhez fűződő örök kapcsolatáról, és csak az Ő irányába néz, azonnal megszabadul az anyagi élvezet kötelékeitől. A keresztény filozófusok, akik nem hisznek a karma törvényében, azzal érvelnek, hogy képtelenség az a kijelentés, miszerint az ember elkerülhetetlenül megkapja olyan múltbeli tetteinek eredményét, amelyekről nem tud. A vétkest a bíróságon először tanúkkal emlékeztetik bűneire, és csak azután ítélik el. Ha a halál teljes felejtés, akkor miért kellene egy embert megbüntetni múltbeli vétkeiért? A Paramātma fogalma megtámadhatatlan válasz erre a hibás érvelésre. A Paramātma az egyéni élőlény múltbeli tetteinek szemtanúja. Az ember lehet, hogy elfelejti, mit tett gyermekkorában, de apja, aki látta őt felnőni a fejlődés különböző szakaszain keresztül, minden bizonnyal emlékezik rá. Az élőlény szintén számos testcserén megy keresztül sok-sok élete során, de a Felsőlélek mindig vele tart, és emlékszik minden tettére, annak ellenére, hogy az egyéni lélek különböző testeken keresztül fejlődött.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: