Hagyományos otthoni tanulás – bevált vagy régimódi?

Önszerveződő tanulmányi körök, baráti közösségek, azonos értékeket valló, kreatív, konstruktív családi környezetben. Bárki képes lehet rá? A homeschooling előnyei.

Alternatív, de hagyományos!

Amikor alternatív oktatási rendszereket említünk és jobbnak tituláljuk azokat a hagyományosnál, nem feltétlenül a mai általános iskolai-oktatási modellek kritikájáról van szó.

A mai hagyományos iskolai oktatási rendszerek nagy része abban az értelemben hatékony, hogy integrálja korunk emberét, ifjait a fogyasztói társadalomba, egy bizonyos módon „embert farag belőle” hiszen felkészíti azokra a tennivalókra, azon paraméterek szerint, ami korunk társadalmában benne tartja – vagyis működő, jó rendszer. Azonban léteznek a mostani iskolai oktatási formuláknál sokkal személyesebb és hatékonyabb oktatási formák is, s nem feltétlenül alternatív új utak ezek, sokkal inkább elmondható, még nagyanyáink nőttek fel így, éppen e szerint. Ezekben az alternatív módszerekben gyakran az a közös, hogy terjedő, de még ritkán megélt értékeket, pl. egyszerűbb életvitel, lelki témák és spirituális gondolkodás, természet-közeliség, stb. próbálnak közvetíteni.

Olyan családok esetében, ahol a gyermek egészségügyi problémákkal küzd, esetleg különleges tehetsége folytán valamilyen aktív sport- vagy művészeti oktatásban részesül, vagy egyszerűen mert az édesanya spontán otthon lehet gyermekeivel, tapasztalhatjuk, hogy a szülők szívesen választják az otthoni oktatást, a gyerekek pedig gyakran élvezik a magántanulóvá válást. Élvezik, hogy személyes igényeiknek megfelelő, lazább keretek közt tanulhatnak és gyakran hatékonyabban is tanulnak.

Gyermekek éve 2014Magyarországon ez a módszer még csupán kis körben terjedt el, ennek oka elsősorban az, hogy nagyon kevés szülő képes megoldani a gyermeke otthoni oktatását és megfelelő étkeztetését – dolgozni járnak és gyakran igen kevés pénzből nevelik fel a fiatalokat. Ugyanakkor vannak kisebb vallási, és civil kezdeményezések, ahol emberek, családok egy kis csoportja belső körben szervezi meg a gyermekek magánképzését és a fiatalok csak vizsgázni járnak be az akkreditált oktatási intézményekbe.

Személyesebb oktatási forma

A szülők ilyenkor biztosak lehetnek abban, hogy a gyermekeket nem éri semmiféle agresszív inger vagy olyan behatás, amely egy iskolában, pl. a szünetekben elkerülhetetlen. Vitatkozás a gyerekek között, csúnya beszéd, verekedés, inzultus, stb. A táplálkozási igényekre is jobban oda tud figyelni a szülő. Közösen főzhetnek a gyermekkel és több szabadtéri foglalkozást végezhetnek. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermek így is járjon társaságba, közösségbe, pl. játszótéren, zenei foglalkozások, táncházak alkalmával vagy templomban találkozzon korosztályából gyermekekkel, társakkal. Ezt a védikus szentírások szangának, azaz a társulás, kapcsolatok fontosságának nevezik, viszont nem mindegy ezek minősége, vagyis a résztvevő felek jelleme.

Talán azt gondoljuk, hogy a homeschooling – ahogy Amerikában hívják – elviselhetetlen terhet ró a szülőre, hiszen, ha az egyik szülő otthon van gyermekkel és a tankönyvekből ő okítja a gyereket, akkor csak egy szülő, a családfő teremti meg a pénzkeresetet – valóban kulcskérdés egyébként… Ugyanakkor, ha az egyik szülő a családi fészekben tevékenykedik, az oktatás mellett az otthon karbantartására, főzésre is több ideje jut, a gyerekek egészségére, életmódjára jobban odafigyelhet, érzelmi kapcsolata a gyermekkel erősebbé válhat a több, minőségi idő folytán. Ugye nem kérdés, hogy mennyire káros napjainkban, hogy a szülők csak a nap végén, fáradtan, a munka után tudnak a gyerekekkel foglalkozni, mennyire más frissen, a nap derekán együttműködni. Egy család költségei egyébként csökkenthetők is, ha az édesanya vagy olykor épp az édesapa felkarolja az otthoni tevékenységeket. A piacon történő vásárlással és a napi főzéssel egy pizzarendelés vagy éttermi számla hatékonyan csökkenthető… Ez a modell közelebb áll a tradicionális családmodellhez és különösen hasznos lehet leányok, illetve zárkózottabb gyermekek nevelése esetében, akik egyébként nem szeretnek iskolába járni vagy a nagyobb osztályokban rosszul teljesítenek az iskolapadban, esetleg speciális figyelmet igényelnek.

A védikus szentírások így a Srímad-Bhágavatam említést tesz arról, hogy a gyermekeket személyiségüknek, jellemüknek megfelelően más és más módon kell nevelni. Ezek szerint 3 szinten kell megvizsgálni egy gyermek természetét, ami testi adottságaiból és mentális természetéből is fakad. Ezek alapján 2, 3 illetve 4 kategóriába sorolhatók az emberek.

  1. A nemek szerinti bontás nyilvánvalóan 2 kategóriát határoz meg. Ezek szerint a leányok, tehát a női testben lévő személyek számára jóval kedvezőbb az otthoni, hagyományos, háznál való tanulás, ahol a leány már igen fiatalon elsajátítja a háztartási teendőket is. A fiúk ezzel szemben az otthoni ingerektől elkülönülve, hagyományos iskolákban, a gurukulákban (vagyis a tanító otthonában és oktatási intézményében) tehetnek szert jó képzésre és ez adja jellemük alapját.
  2. A mentális természet szerinti bontás a gondolkodási sémák 3 fő típusát határozza meg. Ezek szerint egy kapha (földes, nehéz, tudatlanság kötőereje) típusú gyermek felfogása nehézkes, több türelmet igényel, sok magyarázásra van szüksége a tanuláshoz, de kiváló hosszútávú memóriával rendelkezik, az elsajátított tudása terén magabiztos.
    A pitta (tüzes, aktív, mozgékony) típusú gyermekek figyelme nehezen leköthető, mivel igen aktívak, számukra a kielégítő mennyiségű aktív mozgásos foglalkozás elengedhetetlen. Ha mozgási igényeik, aktivitásuk a megfelelő mederbe van terelve, felfogóképességük kiváló, memóriájuk hosszútávú.
    A váta (levegős, könnyed, száraz, ideges, szorongó) alaptípusú gyermekek izgágák és igen kíváncsiak, figyelmüket azonban minden csak rövid ideig köti le: Felfogásuk rendkívül gyors, de memóriájuk gyenge, ezért hamar felejtenek. Számukra az érdekes, változatos feladatok, a figyelem lekötése jelentik a folyamatos megoldást, s ismereteiket folyamatosan ismételni kell, mert különben hamar felejtenek.
  3. Az élőlények tevékenységi körök szerinti bontása az emberek 4 féle munkatípusát határozza meg. Ezek szerint vannak a súdra típusú személyek, akik szófogadóak, szabálykövetőek, engedelmesek és nagyon ügyesek, a kétkezi mesterségekben jeleskednek és odaadó, segítő tulajdonsággal rendelkeznek. A vaisja típusú szülöttek a mezőgazdasági tevékenységekben és a kereskedelemben jeleskednek, ezért őket ebben kell lefoglalni. Fő motivációjuk a jó eredmények, a bőség és felhalmozás, őket a tanulás díjazásával lehet motiválni. A ksatrija típusú személyek harciasak, hősiesek, éles szavúak, mozgékonyak és versengők, ezért őket sportfoglalkozásokkal, versenyekkel, és az erő elismerésével lehet motiválni, viszont általában nagyon nemes lelkűek, és védelmükbe veszik a gyengébbeket, kisebbeket. A brahminikus tulajdonságú gyermekek általában jóságosak, kedvesek és halk szavúak, főként az elméleti tudományokban jeleskednek, és érdekli őket sok etikai, filozófiai és erkölcsi probléma.

E fenti kategóriák figyelembe vételével még hatékonyabban lehetséges nevelni a gyermekeket. A védikus bölcsesség ugyanakkor hasznos tudományként ismeri el az asztrológiát, amely a szülötteket születési karmájuknak (horoszkópképletüknek) megfelelően részletesen kielemzi és az egyénnek megfelelő tevékenységeket javasol.

Összefogás a gyermekekért

Az otthoni oktatás lehetővé teszi, hogy a szülő a gyermek személyes érdeklődésének és igényeinek megfelelően adja át a tananyagot, ugyanakkor az is igaz, hogy nem minden szülő képes arra, hogy a pedagógus szerepét vállalja. Ezeknek a családoknak érdemes baráti, ismeretségi körükben vagy közvetlen lakókörnyezetükben felkeresni azokat a hasonló értékrendeket valló családokat, ahol az egyik szülő, általában az édesanya tanár vagy tanító. Rendelkezik szakmai ismeretekkel, átfogó képet tud alkotni a gyerekek tanulmányi igényeiről, és rá is tudja venni őket az együttműködésre. Ha a családok a lakóközösségekben összefognak, akkor számos gyermek tanulhat otthoni, védett környezetben a hagyományos homeschooling módszerével (az iskolai anyagot követve), szakmai vezetéssel, azonos korú barátokkal. Ha van egy 4-6-8 férőhelyes szoba, terem, egy ilyen kis tanulmányi közösség, egy pedagógus-szülő irányítása alatt már kiválóan el tudja látni a gyermekek oktatását. Hogyha a családoknak sokat kell utazni az iskoláig, ez a megoldás szintén sok időt spórol meg. A szülők viszonozhatják a felvigyázó, okító idejét pénzbeli adományokkal, aki így képes fenntartani gyermekeit, családját, de segíthetik egyszerűen úgyis, hogy bevásárolnak neki, megint más az autójával segít a cipekedésben vagy használati tárgyakat szerez be, kitakarít, stb.

Az otthoni tanulás tehát nem pusztán kis családi körben történhet, hanem néhány család hatékony összefogásával is létrejöhet, ahol pl. a szakácsként dolgozó szülő a csapat ellátásáért, a pedagógus a tanulásért, míg a többi szülő az anyagi fedezet biztosításért felelős. Így valódi, hatékony együttműködés alakulhat ki emberek között. Hasonló rendszerrel működik ez, mint bármilyen hagyományos iskola, azonban a gyerekek itt kis csoportban és biztonságos környezetben tanulhatnak. Az összeszokott családok, baráti körök együtt nevelhetik gyermekeiket, és jóval könnyebb az adott szülőkre, baráti körre jellemző értékrend átadása és megtartása is, pl. vegetarianizmus, a környezet védelme, vagy művészcsaládoknál zenei és művészeti tanulmányok folytatása. Az oktatásból vendégelőadóként persze több szülő is kiveheti részét. A sportoló apuka testnevelési ismeretekkel, a pénzügyi szakértő gazdasági ismeretekkel és matematikával, a varrónő szakmai gyakorlatával, az újságíró irodalmi és nyelvtani tudással bővítheti a gyermekek ismereteit. Az oktatás, nevelés lehet élmény, lehet természetes és nem pusztán intézmény-jellegű. Fontos az is, hogy a gyerekek érzelmileg tudjanak kötődni a tanítóhoz, kezdetben egy személytől halljanak, majd ahogy egyre nőnek, a specifikus tudásanyagot mindig a leginkább szakértő személyektől hallgathassák meg! Ez a kimagasló tudás titka.

Egy otthon-tanuló kör, mini iskola, a megfelelő törvényi feltételek betartása és óralátogatás mellett a családok és így az emberi jellem kibontakoztatásának végtelen tárháza lehet. Ez megfelel a védikus oktatási elképzelésnek is, ahol az otthoni tanulás és kiscsoportos tanulmányok a leghatékonyabb módjai a képességek elsajátításának, így pl. a lelki élet, vallásos gondolkodás elsajátításának is. Életében ezt hangsúlyozta Sríla Prabhupáda, a Krisna-tudat jeles tanítója, útmutatója is.

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek érdemes Aruddha dévi dászí és Urmila dévi dászí írásait megismerni, előadásaikat meghallgatni. http://urmila.me.uk/ (angolul)

Fodor Kata

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)