Törvényszerű, hogy a halálos ágyunkon, olyan dolgokon bánkódjunk, amiket máshogy kellett volna csinálnunk? Mit tegyünk annak érdekében, hogy halálunkkor elégedetten távozhassunk?
Miért van az, hogy sokan a halálos ágyukon arról beszélnek, hogy mit kellett volna máshogy csinálniuk? Törvényszerű, hogy így kelljen távoznunk ebből a világból? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a halálunkkor elégedetten hunyjuk le a szemünket?
Ezen a héten a halál és a megbánás témakörében íródott cikkünk alapján kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal az e világról való elégedett távozás, vagyis az elégedett élet titkairól. – írja Rába Géza, az Isten tudja rovatvezetője a Hír24 oldalán.
A halálos ágyon természetes, hogy az ember számot vet életével, introspektíven átgondolja életútját és kifejezi az ezzel kapcsolatos érzéseit / gondolatait – ez így van rendjén…
A védikus írások szerint éljünk úgy, mintha bármelyik pillanatban meghalhatnánk! – utalva ezzel arra a komolyságra, ami ahhoz kell, hogy megfelelően döntsünk életünk során és így a lehető legautentikusabb életet élhessük. A Bhagavad-gítában Krisna arra bíztat, hogy mindenki kövesse saját útját és végezze az ezzel járó kötelességeit, ugyanakkor azt is tanácsolja, hogy más embertársunk útját követni akkor sem érdemes, ha azt sikeresen tesszük, hiszen a vége belső kiüresedés lesz.
Hogyan távozhatunk elégedetten és békésen ebből a világból? Ehhez a kulcs a “dharma” követése. Kétféle dharmát (ránk jellemző kötelességet) írnak le a Védák: 1. az upadharma (másodlagos), ami az ember saját pszicho-fizikai adottságait veszi alapul és eszerint javasol különféle munkákat, házassághoz partnert stb., ami által az ember igazán a “maga életét” élheti hivatásszerűen; 2. a paradharma (elsődleges) az ember magasabb rendű küldetése, ami lelki, lényegi igényének, az Istennel fennálló kapcsolat ápolásának és helyretételének gyakorlását jelenti. Az ideális emberi életút akkor valósítható meg, ha mindkét dharmát, vagyis testi-szellemi és lelki igényeinket együttesen a lehető legteljesebb mértékben megéljük és kielégítjük. A Srímad Bhágavatam c. puránában (egyik fajta szentírás) azt olvashatjuk, hogy a kizárólagosan testi igényeinket alapul vevő élet mitsem ér, ha mellette elsikkad az elsődleges, lelkiségben megélt emberi élet.
Összegezve tehát, a hindu tanítások szerint az elégedett eltávozás záloga a személyiségünkkel és testi adottságainkkal harmóniában álló hivatás Istennek felajánlásként végezve, az Ő kegyelmét keresve, embertársaink és a közösség javára végezve – mindez teljes beteljesedést nyújt.
Törvényszerű, hogy a halálos ágyunkon olyan dolgokon bánkódjunk, amiket máshogy kellett volna csinálnunk? Mit tegyünk annak érdekében, hogy halálunkkor elégedetten távozhassunk?
Tornóczky Gusztáv József
Hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató
Nem törvényszerű, ha konstruktív, teljes életet tudunk élni. A mélyen Krisna-hívő személyek általában teljes békében, csendben, nyugalomban fejezik be életüket, ennek érdekében az utolsó szakaszban teljesen elmélyülnek a lelkiségben. Amikor betegség vagy öregség miatt a test már nem működik megfelelően, akkor érthetjük meg igazán, hogy nem vagyunk azonosak ezzel a gépezettel; a lélek a mi igazi önvalónk, amely csak átmenetileg, egyfajta ruhaként viseli a testet….
Ahhoz, hogy valaki a halála óráján nagy elégedettségben tudja elhagyni ezt a világot, az egész életét minőségileg kell megváltoztatnia és más elvek szerint élnie. Abból, ami anyagit összegyűjtöttünk, semmit sem vihetünk magunkkal. Egyedül a megszerzett lelki tudás az, ami a következő életünkben is a miénk lesz.
Az élőlények alaptermészete a szanátana-dharma vagyis Isten örök szerető szolgálata. Ez a szolgálat az emlékezésen keresztül folyamatos kapcsolódás az Abszolúthoz. Az anyagi világban leképeződött formája a varnásrama-dharma, a társadalmi életre vonatkozó elvek sora. Ez életkorok és képességeik szerint osztályozza a társadalom tagjait, és ennek megfelelően írja elő ki-ki számára a kívánatos cselekedeteket és viselkedést.
Ha valaki az anyagi életben szeretne sikeres és boldog lenni – amely egy átmeneti érzés – akkor a varnásrama szerinti tevékenységeket (kegyesség gyakorlása, ceremóniák bemutatása, adományozás, életvitel alakítása, társadalmi szerepvállalásra vonatkozó elvek) kell követnie. Ám ha valaki valóban elégedetté akar válni, akkor a szanátana-dharmát, Isten örök, odaadó, szerető szolgálatát kell megvalósítania azáltal, hogy mindig Istent helyezi élete középpontjába. Ehhez egy nagyon praktikus eszköz a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra rendszeres vibrálása, amely tartalmazza Isten neveit és egy gyönyörű ima: „Drága Uram, kérlek, foglalj le odaadó szolgálatodban!”
Fodor Kata, vaisnava teológus