Miért olyan izgalmas az emberek számára, ha valakit zarándokolni látnak? Mi a zarándoklat egyáltalán? A lelki megtisztulás gyakorlata? Út Istenhez? Út önmagunkhoz?
Ezen a héten egy hatalmas feltűnést keltő, feketeruhás zarándoknőről szóló hír kapcsán kérdeztük meg a világvallások képviselői, ezúttal a zarándoklatról és az emberek zarándoklathoz fűződő viszonyáról? – írj Rába Géza rovatvezető a Hír24 Isten tudja rovatában. A konkrét kérdésünk így hangzott: Ön szerint miért kelt akkora izgalmat és zaklatottságot az emberek körében, ha valaki csöndben zarándokol?
A zarándoklat intézményét a legtöbb vallási hagyományban megtaláljuk. Nem hiányzik a vaisnavizmusból (Krisna-tudatból) sem: noha a Bhagavad-gítában olvasható párbeszéd 5000 éve hangzott el, már az első versében utalás van arra, hogy mindez egy már akkor ősinek számító zarándokhelyen történt.
Mire jó a zarándoklat? Zarándokútra menni azt jelenti, hogy egy hosszabb időre (legalább egy-két hétre, de akár évekre is) kiszakadunk a mindennapok taposómalmából, és a transzcendensre, Istenre koncentrálunk. A zarándoklat többnyire olyan helyekre visz, ahol nagy szentek példáját tanulmányozhatjuk, életükön meditálhatunk és ezáltal magunk is megtisztulhatunk. A zarándoklat általában lemondásokkal, külön fogadalmak tételével is jár, és bár a Krisna-tudat nem támogatja az öncélú aszkézist, a szent helyek meglátogatását célzó utazásokkal járó lemondások tisztító hatásuk miatt kedvezőek lehetnek.
A “feketeruhás nő” hosszú gyalogútja a fenti felsorolásból néhány elemet tartalmaz ugyan, de célját, mögöttes tartalmát nem ismerjük. Elgondolkodtató, hogy a vándorlás, amely a középkorban teljesen természetes volt, mostanra annyira kirívóvá vált, hogy közérdeklődésre tarthat számot a valóságshow-khoz szokott nagyközönség körében.
Tartsuk azonban észben, hogy nem minden az, aminek látszik, ezért sose ítélkezzünk mások felett. Krisna így szól a Bhagavad-gítában: “Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élõlények ébrenléte a bensõt látó bölcsnek éjszaka.” Aki csak a világi tettekben merül el, nem érti a befelé tekintő embereket, a gondolkodó, introspektív ember számára viszont az élvezeteket hajszoló ember tettei jelentik a sötétséget.
Madhupati dász (Mérő Mátyás)
Vaisnava (Krisna-hívő) lelkész