Ráma királyfi története

Ajódhjá dicső királyának, Dasarath Maharázdsnak csodálatos kisfia született, akinek szépsége bámulattal töltötte el az embereket. A gyermek neve Ráma lett. Páratlan tettei miatt hírneve örökre fennmaradt.

Dzsanaka királynak volt egy leánya, a szépséges Szítá. Kezéért számtalan herceg versengett, de a kérők Síva roppant íját meg sem tudták mozdítani. Ráma azonban könnyedén felemelte az íjat, megfeszítette, s a hatalmas íj nagyot reccsenve kettétört.

Dasarath király életét hajdan egyik felesége, Kaikéji mentette meg. A király ekkor ígéretet tett, hogy teljesíti két kívánságát, bármi legyen is az. Kaikéji ravasz szolgálója, Manhará buzdítására a királyné azt kérte, hogy ne Kausalja fia, Ráma, hanem az ő gyermeke, Bhárata kerüljön a trónra, Rámát pedig száműzzék 14 évre az erdőbe.

A király szíve majd meghasadt, amikor felesége kérését meghallotta, de ígéretét be kellett tartania.

Ráma önként az erdőbe ment, hogy remeteként éljen. Dasarath király nemsokára belehalt szomorúságába. Rámát felesége, a hűséges Szítá, és öccse, Laksman is elkísérte a számkivetésbe. Az erdő árnyékos fái között laktak, egyszerű ruhákban jártak.

rama_3

Egy nap Máricsa, a gonosz varázsló aranyszínű őz formáját vette fel, s a szépséges Szítá előtt termett.

– Óh, kedves Ráma, kérlek hozd ide nekem azt a csodálatos őzet! – szólt Szítá Ráma királyfihoz. Az Úr Ráma ekkor üldözőbe vette az elbűvölő őzet.

Szítá és Laksman hosszú ideig várt Rámára, de Ő csak nem tért haza. Szítá aggódva így szólt:

– Kedves Laksman, kérlek indulj Ráma keresésére hamar, s mielőbb térjetek vissza!

Ekkor repült keresztül az égen pompás hintóján Rávana, a tízfejű ráksasza. Amint megpillantotta az egyedül maradt Szítát, nyomban felkapta, s magával vitte aranyból készült palotájába.

Amikor Ráma és Laksman hazatért, csodálkozva látta, hogy Szítának nyoma veszett. Miközben széltében, hosszában kutatták az erdőt, hogy rátaláljanak, találkoztak Hanumánnal, Szugríva király hű miniszterével, aki megígérte Rámának, hogy számíthat a majmok népének segítségére.

Hanumán, a szélisten fia könnyedén tudott repülni bárhova. Nagyot ugorva most keresztülszökellt a tengeren, s nyomban Lanká szigetén, Rávana félelmetes birodalmában termett.

Szítá bánatosan ült Rávana palotájának kertjében. Hanumán a fák ágain ugrálva észrevétlenül a közelébe lopakodott, s megmutatta neki Ráma gyűrűjét, melynek párját a királynő viselte. Szítá, amint megpillantotta Hanumán kezében a gyűrűt, azonnal tudta, hogy megmentőjét nem küldhette más, mint a hős Ráma.

Rávana démonkatonái észrevették Hanumánt. Nem ismerték a derék majom erejét, így ostobán körbefogták, és meggyújtották a farkát, hogy kínozzák.

Hanumán azonban könnyen elmenekült, s égő farkával lángba borította Lanká városát.

Szugríva király majomkatonái ezalatt hatalmas kőhidat építettek az óceánon át, hogy elérjék a démon palotáját. A bátor sereg átkelt az óceánon.

Rávana királyságát elérve a hős majmok mindenkit legyőztek. A gonosz démon aggódva látta, hogy összeomlik ragyogó városa. Szemei lángoltak dühében, s nyilai záporként hullottak a majomharcosokra.

Ekkor az Úr Ráma felemelte félelmetes íját, s nyila a démon szívébe fúródott.

Az Úr Ráma ezután kiszabadította a rémült Szítát. Egy virágrepülőbe szálltak, mely rég nem látott otthonuk, Ajódhjá felé repítette őket.

Véget ért immár száműzetésük, s Ráma királyfi elfoglalhatta trónját. Ettől fogva újra öröm és boldogság köszöntött Ajódhjá népére.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: