1.Mit gondolsz a vallások / egyházak közötti párbeszéd jelentõségérõl?
Ha végignézünk a történelem folyamán, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a világ legvéresebb háborúiban nagy szerepet játszottak a vallások – többnyire nem túl pozitív kontextusban. Európában, főképp a középkor hatásaként a különböző felekezetek mindig hajlamosak voltak démonizálni a másikat valós információk és érdeklődés hiányában. Így a pszichológiai hatások és a tudatlanság együttes erővel hihetetlen mértékű rombolást tudott eredményezni.
Magától senki, vagy csak nagyon kevesen fognak a többi vallásról tájékozódni, és a bizonytalan, egyszerűsítő források nem is biztos, hogy a legautentikusabb képet vázolják fel egy-egy tradícióról. Például a zsidóságról lehetetlen egy rövid összefoglalót írni, olyannyira sokszínű, és maga a „zsidó”, mint fogalom is sokféleképp definiálható, emiatt nekem mindig sántítanak ezek a dogmatizáló, önjelölt szerzők. Ezért nagyon fontos, hogy mi kezdjünk el egymáshoz közeledni, mert egy könyv se fogja a saját hagyományunkat úgy képviselni, ahogy mi magunk tehetjük azt élőben. Ennek ellenére azt is mindig hangsúlyozom, hogy én nem a zsidóságot (mert nem lehet), csak magamat képviselem.
Soha nem a másik féltől kell várni az első lépést, a kezdeményezést, bár az is biztos, hogy a „gettó” falait csak kétoldalról – kívülről és belülről – lehet lebontani.
Zalman Schachter, amerikai rabbi sokszor hangoztatja, hogy fel kéne már hagyni a vallások közti állandó civakodással, mert a külöböző hitek egyenrangúak, és ezeknek összefogással kellene a valós ellenség, az ateizmus, a materializmus ellen harcolni.
Én egyáltalán nem látok ellenséget ezekben az eszmékben, de értem, mire céloz Schachter. Reb Zalman egyébként egy új zsidó irányzat megteremtője (Renewal), mély kapcsolatot épített ki más vallásokkal, jó barátja a Dalai Lámának.
2.Foglalkozik-e az egyházatok vallásközi kapcsolattartással, és ha igen, milyen formában?
Egyházunk nincs, mivel a zsidóságban nincs hierarchikus vallási intézményrendszer, így a magyar zsidóságot hivatalosan a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseli az állam felé. Valójában természetesen nem képviseli még a vallásos zsidókat sem. Van olyan hitközség, amit nem vett fel a listájára a MAZSIHISZ, és több olyan közösség van – így a saját közösségem –, ami nem kívánt a MAZSIHISZ fennhatósága alá tartozni, ezzel elutasítva az állami támogatást. Amúgy ez a közösség nagyon fiatal, egy éves, így az első komolyabb vallásközi projektje az volt, amikor nálunk voltatok. De ideológiailag mindenképp egy alapvetően elfogadó közösségről van szó. Az irányzatunk (conservative/maszorti) például kiiktatta azokat a liturgiai részeket, amik sértőek lehetnek másokra nézve.
3.Mi a személyes véleményed és meglátásod a vallások párbeszédének jövõjérõl?
Kezdésnek nagyon jó ötletnek tartom épp a fent leírtak miatt az egymás hagyományával való ismerkedést. Nagyon fontos, hogy felismerjük a vallások közös, építő céljait, mert általában elméleti szinten ezek a legfontosabbak és szinte kivétel nélkül azonosak. Az már egy következő lépés lenne, hogy felismerjük az emberiség és a vallási mozgalmak színességét, és a saját oldalunkról szemlélve egy-egy témát, vitatkozzunk. Nem hitvitákra gondolok, és ahogy a zsidó hagyomány, úgy én sem támogatom a térítést. Azt szeretném, hogy kialakuljon egy normális vitakultúra, és mindenféle diplomáciai mesterkedés nélkül, a pluralitás és mások véleményének tiszteletben tartásával vállaljuk – a közös pontok után – a különbségeinket, tanuljuk meg elfogadni azt is, ami nem tetszik, és beszéljük ki a társadalom széles rétegeiben általában tabuként kezelt, azaz nagyon fontos témákat.