A védikus párkapcsolati összeillőség, a tartós házasságok záloga

Azokban a kultúrákban és vallásokban, amelyek mély lelki tanításaikkal az emberi élet célját az anyagi élvezetek (így pl. a párkapcsolati kalandok) helyett spirituális céloknál jelölik ki, s melyekben a válás egyébként elfogadhatatlan opció a párkapcsolatok szétválasztására, rendkívül felértékelődik a párkapcsolati horoszkóp-előrejelzések szerepe.

Talán bele sem gondolunk, de ma nyugaton 16 évesen már elfogadott a társas kapcsolatok megkezdése, sokan pedig még életük delelőjén is társukat keresik, újra és újra párt választanak. Vagy azért, mert nem választottak jól, vagy, mert meg sem találták az igazit, de nem túl megfontolt módon kompromisszumot kötöttek, vagy, mert újabb és újabb vágyak és igények merültek fel a boldogság elérésének érdekében, és a korábbi érzéseket szeretnék újraélni. Izgalmakra vágynak. Így összességében évtizedeket töltünk el életünkből párkapcsolatunk rendezésére – egyes egyedül arra, hogy megleljük a társat utazásunkhoz. Évtizedeket áldozunk ismerkedésre, kalandokra, veszekedésekre és válásokra. Miért csodálkozunk, hogy a lelki békére, a napi tornagyakorlatokra és meditációra, más sikerekre, karrierükben való eredményekre egyszerűen nem is marad időnk?

Az ősi Indiában honos védikus kultúrában a házasságok nem szerelemből kötettek, mivel a felek alig ismerték egymást. Ez nem jelenti azt, hogy a két személyt csak odadobták egymásnak, ez inkább csak az utóbbi évszázadok hozományvadász házassági akcióinak eredménye. A fiú és a leány horoszkópképletét alaposan megvizsgálták, s jó esetben a szülők csak akkor adták áldásukat a kiszemelt házasságra, ha az mindkét fél számára kedvező volt.

A védikus párkapcsolati összevetés hagyományosan nem csak azt veszi figyelembe, hogy a két személy mennyire illik egymáshoz, hanem azt is megvizsgálja, hogy a két ember együtt milyen eredményeket tud elérni az életben. Tudják-e folytatni vallásos-lelki életüket vagy a családi élet nehézségei csak kiszipolyozzák és felőrlik őket? Van-e válás a felek képletében, vagyis a karmájukban? Hiszen a születési horoszkópábra az adott születési idő és hely, mint időpillanat égi térképét tárja fel, és azért születünk meg adott helyen és időben, egy bizonyos családban, mert karmánk szerint azt érdemeltük ki.

Ha van válás a felek képletében, vagyis karmájukban akkor sokkal körültekintőbben kell eljárni a házasságnál, és csak rendkívül erősen passzoló, egymáshoz minden szinten illő pár köthet – legalábbis elméletben – házasságot. Indiában ma is része a házassági tradíciónak a Mangalika-dósa vagyis a Mars-túlsúly vizsgálata, amely a Mars bolygó bizonyos házpozícióit jelenti a születési képletben. Sajnos a mai Indiában, ha egy leánynak kritikus Mars van a képletében, sokkal nehezebb (olykor lehetetlen) férjhez adni, mivel arra utal képlete, hogy a családi életben vagy személyiségében harcias, perlekedő, bántó, esetlegesen a férjének kárt okozó személy. Pedig a Mars néhány óránként ilyen kényes pozícióba kerül, s két Mars-dósás személy együttesen képesek kioltani egymás túlfűtöttségét. Lehet, egy ilyen pár hangosabban él, de egyikőjük sem kerül áldozat szerepbe.

A védikus házasságok elbírálásánál az is komoly szempont, hogy a két fél az anyagi vonzódáson túl, az egymásnak való fizikai tetszelgés helyett inkább lelki értékekben, célokban kapcsolódjon. Ehhez nem túl szerencsés pl. a Mars-Vénusz kapcsolódás, ami erős testi vonzalmat ad, fontos viszont a Hold és Jupiterek-Szaturnuszok egymással való helyzete, vagyis a lelkületet, értékrendet adó bolygók szerves kapcsolódása.

A képzett asztrológusok, ugyanúgy, ahogy nyugaton, megvizsgálják a két szülött egymással való illeszkedését, a képletek egymásra vetítésével. A bolygók helyzeténél természetesen a sziderikus zodiákust, a bolygók csillagászatilag pontos értékét, és nem a trópikus rendszert használják. Ez fontos lehet a bolygók jegyének megállapításánál akár a napjegyeknél is. Hiszen itt is igaz, hogy a trigon-jegyek, vagyis az azonos elembe (tűz, víz, föld, levegő) eső napjegyűek könnyebben, harmonikusabban kijönnek egymással, az azonos kardinalitásba esők pedig jobban vonzódnak egymáshoz, de többet súrlódnak. Ugyanakkor, ha a pontosított indiai képlettel dolgozunk, előfordulhat, hogy az egyik fél, akit mondjuk Halak jelűnek hittünk, valójában még a Vízöntő jelében született, a másik fél, akit Skorpiónak, megmarad az adott jelben, s máris nem két víz-jellel, hanem két szilárd, de különböző elemű, makacs jellemmel találjuk szembe magunkat. Így egészen más lesz a párkapcsolat értelmezési tartománya.

A védikus asztrológia számos alképletet is használ az egyének megismerésére, feltérképezésére, a harmóniákhoz hasonlóan. A navámsa képlet, a kilenc-osztatú, egyébként a holdházakon alapuló képlet, amely az ember finomfizikai testét és jellemét írja le. A navámsa megmutatja, hogyan viselkedünk egy párkapcsolatban és milyen eredmények várhatók házasságunkban. A két alapképlet egyezése a navámsa nélkül nem elegendő információ ahhoz, hogy 100%-os pontossággal ítéljük meg a párost. A D7 alképlet, vagyis a saptámsa ezen kívül a gyermekek számáról és más „gyümölcsökről” is felvilágosítást ad a pár jövőjét illetőleg.

A védikus asztrológia e mellett a Holdak vizsgálatát bővíti ki az asta-kúta (8 lépcsős; korábban 12 lépcsős) rendszerrel. Az asta-kúta kifejezetten a két szülött Holdjának egymáshoz való helyzetét értékeli ki, különböző szempontok szerint. A szempontok egy részét a nyugati asztrológusok is figyelembe veszik – ha valaki megfelelően képzett – más részüket csak Indiában alkalmazzák. Így meghatározzák:

  • a két szülött varnáját (kasztját, vagyis a természetéhez illő tevékenységet)
  • önkontrollját, hogy mennyire ösztönös vagy mennyire fegyelmezett az egyén,
  • a Holdak egymástól való távolságából a családi elégedettség mértékét, a nemiséget és a nemi vágy típusát, a Holdak által elfoglalt csillagjegyek egymáshoz való viszonyát,
  • azt, hogy emberi, félisteni vagy démonikus természetűek-e a felek,
  • és hogy a váta, pitta, vagy kapha dósa hatása alá esnek-e (levegő, tűz, víz-föld hangsúlyosság).

Az összesítés során 36 pontot lehetséges elérni a 8 lépcsős rendszerben, s minél magasabb a pontszám, annál inkább összeillőnek írják le a párost. 13 pont alatt a párkapcsolatot a védikus írások nem javasolják, mert így csak bajt, vitát és veszekedést hozna számukra. Az sem mindegy, mely szinteken érnek el jó eredményt a felek, mert a legfontosabb természetesen a családi boldogság és a tartósság kategóriája, az összesített egészből, és ehhez képest másodlagos, hogy kinek milyen munkavégzés illeszkedik természetéhez. Ha ezek az eredmények kielégítőek, a pár valószínű, hogy elégedettségben fogja leélni életét.

Ha pedig a párkapcsolat békés, a férj és a feleség boldog, akkor sokkal több idő és energia marad az életben valóban fontos lelki természetű tevékenységekre, a szolgálatra és az adott születés (vagyis azaz emberi élet amit éppen élünk) is jóval eredményesebbé válik.

A védikus tradíció a házasulandó feleket egy tűzáldozattal kísért esküvői ceremóniával köti össze, életre szólóan. Az ilyen hagyományos indiai esküvőket hazánkban a Szekérfesztiválon, illetve a Krisna-völgyi Búcsúban tekinthetik meg az érdeklődők, igen kedvező nyárközépi időpontokban. A tűzáldozat során a vendégek áldásait kérik a házasulandó felekre, s mindenféle kedvező tevékenységekkel kísérik az esküvőt, így a tehenek megetetése, ételosztás, megvendégelés, közös ima és tradicionális indiai zene szerepel a programban. Természetesen a tartós házassághoz a jó kezdésen túl az is nagyon fontos, hogy a felek tiszteljék és segítsék egymást. A védikus bölcsesség szerint a családi élet akkor lesz igazán boldog és eredményes, ha a férj és feleség dharmájuknak (nemi szerepüknek) megfelelően elvégzik a rájuk eső kötelességeket, s az életük középpontjába Istent helyezik, hiszen még a bolygókat is Ő tartja keringési pályájukon.

www.facebook.com/onlinehoroszkop

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)