Egy szent, aki megváltoztatta a világot

2015. augusztus 13-án volt épp 50 éve, hogy egy idős indiai úriember egy teherhajóra szállt Kalkuttában. Ez az úriember egy sárfányszínű ruhába öltözött sādhu, azaz szent ember volt, és éppen Amerikába indult. Egy olyan országba, ahol azelőtt még sohasem járt, és más indiaiakkal ellentétben ő nem az anyagi nyereség vagy karrier reményében vágott a hosszú utazásba, hanem azért, hogy megismertesse a világgal India időtlen bölcsességét és kulturális kincseit.

1965-öt írtak ekkor, Śrīla Prabhupāda, az élete hetvenedik évéhez közelítő szent 8 évig készült a nagy utazásra Vrindávanban, az Úr Kṛṣṇa szülőfalujában. Lefordította és magyarázatokkal látta el a Védák esszenciáját képező SrīmadBhāgavatam és a Bhagavadgītā szanszkrit nyelvű verseit, hogy világossá és érthetővé tegye azt a nyugati emberek számára. Az Indiában csak 1800 után megindult könyvnyomtatás végre lehetővé tette, hogy a szent iratok ne csupán hallás vagy másolás útján terjedjenek, hanem nagy példányszámban, akár több nyelvre fordítva jussanak el emberek tömegeihez. Śrīla Prabhupāda ezért – lelki tanítómestere utasítására – élete utolsó éveit annak szentelte, hogy legjobb képességei szerint elérhetővé tegye India lelki üzenetét az egész világ számára.

A Vrindávan szent falujában élő emberek legtöbbje sohasem hagyta el lakhelyét, főképp nem élete utolsó szakaszában, hiszen a szentírások szerint egy szent helyen megérni a halál pillanatát az élet valódi tökéletességét jelenti. Egy hindu sannyāsī, azaz a lemondott életrend tagja a tradíció szerint nem utazhatott át a tengeren sem. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azonban magasabbrendű célt tűzött maga elé, vágya ugyanis túlmutatott a saját jólétén – ő az egész világ jólétén fáradozott, s ezért képes volt lemondani a hagyományokról, vagy akár a saját jól felfogott érdekeiről.

Indiában mindenki felismerte benne a szentet, bárhová ment, tisztelettel fogadták, hallgatták és elismerés övezte, Amerikában, egy idegen országban azonban nem voltak sem barátai, sem támogatói. Még abban sem volt biztos, hogy talál-e majd egy hindu-vaiṣṇava számára fogyasztható élelmiszert. És vajon hányan fogják meghallgatni a mondanivalóját?

Néhány érdektelen újságírón kívül csupán egy pár rokon és barát kísérte ki őt a kalkuttai hajóállomásra, akiknek egy gyors búcsú után hátat is fordított és határozott léptekkel indult útnak a kicsi és megviselt Jaladuta nevet viselő hajóra. Bőröndjében néhány szett ruhával, harapnivaló gyanánt némi müzlivel, egy kis karatallal (cintányérral), egy esernyővel, lábán egy pár értéktelen gumipapuccsal, néhány rúpiával a zsebében és 3 nagy láda – 203 kötet – könyvvel szállt fel a teherszállító fedélzetére. A kalózok megdöbbenéssel vegyes kíváncsisággal kísérték figyelemmel a Swami útját, mely cseppet sem volt nevezhető simának és veszélyektől mentesnek.

Prabhupada Jaladuta
Mire Śrīla Prabhupāda, 12 évvel útnak indulása után, elhagyni kényszerült ezt a világot, egy nemzetközi szervezetet hagyott hátra örökségül, melynek addigra már több mint 100 központja volt a világ legkülönbözőbb városaiban. Mostanra már több mint 600 olyan helszínt találunk, ahol követői a tanításait ismétlik, éneklik a Hare Kṛṣṇa mahamantrát, és vallási rendezvényeket szerveznek. Még Oroszországban is több mint 10 000-en tisztelhetik gurujukként Śrīla Prabhupādát, de Afrikában, Kínában, de még az Északi-sarkkörön is élnek tanítványai. Mindez figyelemre méltó eredmény egy idős sādhu részéről.

Śrīla Prabhupāda India lelki nagykövetének tekinthető, hiszen – ahogyan ő maga mondta – a SrīmadBhāgavatam békéről és jóakaratról szóló üzenetét terjesztette szerte a Földön. Kifinomult vallási-filozófiai tanításai révén a boldog élet reményével ajándékozta meg az emberiséget. Viszályokkal teli sötét korunkban a tudás lámpásával fényt gyújtott az életünkben és megmentett bennünket a tudatlanságból fakadó szenvedések különféle formáitól. Tanítványaiként, és unokatanítványaiként hálával gondolunk Śrīla Prabhupāda önfeláldozó, fáradhatatlan, szeretetteljes és gondoskodó természetére, és örök lekötelezettjeiként életünk célja az, hogy tovább folytassuk és beteljesítsük világmegváltó álmai hátralevő lépésit.

1. Hogy énekeljük a Hare Kṛṣṇa mahamantrát
2. Hogy olvassuk a Śrīla Prabhupāda által hátrahagyott könyveket
3. Hogy különféle dallamokkal és hangszerekkel kísérve nyilvánosan is, mindenki örömére énekeljük a Hare Kṛṣṇa mantrát
4. Hogy minél több emberrel megvitassuk az indiai szentírások tanításait
5. Hogy a hozzánk legközelebb eső templomok fenntartását szolgálatunkkal támogassuk
6. Hogy pozitív cselekedetekkel fejlesszük a személyiségünket
7. Hogy otthonainkat szent hellyé változtassuk
8. Hogy nagylelkűen megosszuk másokkal a kapott tudást
9. Hogy megemlékezzünk a vallási ünnepeinkről, és betartsuk a vallási böjtnapokat
10. Hogy keressük mindazon emelkedett szentek társaságát, aki felvilágosítanak bennünket az élet céljáról

Kérdéseiddel Te is bátran keresd fel központjainkat, vagy írj nekünk az info@krisna.hu címre.

Jaladuta Logo - ISKCON 50

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: