Földanya levele

A védikus írások tanítása szerint a világmindenségben minden személyes. Legyen az bármilyen természeti jelenség, vagy égitest – egy személy áll mögötte, rendelkezik személyes léttel. A Föld bolygót a Védák Bhúmi Dévinek, vagyis Földanyának nevezik, aki nem más, mint Istennek, vagyis Krisnának a felesége. Mi, emberek az Ő gyermekeik vagyunk, és feladatunk, hogy Apánk útmutatásai szerint éljünk, és tiszteljük, óvjuk szerető Anyánkat, a Földet. Az alábbiakban Földanya férjének írt levele olvasható, a szerző tolmácsolásában.

Gyöngyössy Ramá Jázmin 10 év

„Szeretett Hitvesem!

Bár Te mindentudó vagy, mégis úgy érzem, ki kell Neked öntenem szívemet.

Amit jósoltál, sajnos bekövetkezett: beköszöntött a Kali-yuga, a „modern kor”. Szeretett gyermekeink, az emberek nagyon szánalmas helyzetbe kerültek: úgy viselkednek, mintha lázálom gyötörné őket, és a teljes amnézia állapotában ön-, és közveszélyessé váltak. Zavarodott viselkedésük miatt egyre több kárt tesznek bennem, így az én állapotom is egyre aggasztóbb. Ereimet, a folyókat mindenféle veszélyes méreggel fecskendezik tele. Csontjaimat, a hegyeket darabokra zúzzák, és gyárakba hordják. Hajamat, az erdőket kopaszra nyírják, mintha nem tudnák, hogy ez biztosítja számukra az életet adó levegőt. Testem felszínét óriási lándzsákkal szurkálják tele, hogy bőröm alól szúnyog módjára kiszivattyúzzák testnedveimet, melyet kőolajnak hívnak, és ezzel fűtik hatalmas kohóikat, melyek hevétől egyre növekvő lázban égek. A kegyetlenné vált emberiség többi szeretett gyermekem esküdt ellensége is lett: az állatoké, akik pedig ugyanolyan közel állnak szívemhez, mint ők maguk. Összeszorul a szívem, mikor azt látom, hogy ártatlan gyermekeim milliárdjai halnak meg az állattartó telepeknek nevezett haláltáborokban. Mindezt pusztán azért, mert az emberek mohón vágynak arra, hogy testvéreik holttestéből lakmározzanak. És ami még fájdalmasabb, nem csupán védtelen testvéreikkel, az állatokkal bánnak ilyen kegyetlenül – egymást sem szeretik többé! Kihasználják egymást, háborúkat szítanak, nők és gyermekek szenvednek, és hogy a borzalmakat el tudják viselni, különféle mérgekkel őrjítik meg magukat, melyet kábítószernek hívnak, hogy átmenetileg ne kelljen tudomást venniük arról a pokoli állapotról, melyet saját maguk teremtettek.

Drága Uram! Te olyan kegyes vagy, hogy időről időre, más-más vallások köntösébe bújva megjelensz ebben a világban, vagy személyesen, vagy valamelyik hűséges fiadat, küldöttedet bízod meg, hogy emlékeztesse feledékeny gyermekeidet a Veled való örök kapcsolatukra. Felszínemen számos vallás közül választhatnak az emberek, melyek mindegyike valójában Tőled származik. Ők azonban még ezen is képesek összeveszni, és hitrendszereik látszólagos különbségeit ürügyként használva, folytatják a viszálykodást.

Elfordultak Tőled, minden gyönyör forrásától, és az élettelen anyagban keresik boldogságukat. Hát nem jönnek rá, hogy a boldogság nem anyagi dolog? Hogyan lehetne az anyagban megtalálni?! Olyan ez, mintha valaki elhagyná a hűvösen csobogó forrást, és a sivatagba menekülne, hogy a szomját csillapítsa. Lázadó kamasz módjára mindent kitalálnak, csak hogy elfelejtsék: valójában mindent Tőled kapnak, sőt megpróbálják maguknak, és egymásnak is bemagyarázni, hogy nem is létezel! Azt gondolják, ha egyre többet és többet vesznek el kincseimből, egyre jobban és jobban kizsákmányolnak, akkor boldoggá válhatnak. Uram, én nem bírom már szusszal… Mivel látják, hogy fogytán az erőm, és egyre több gyermekemnek nem jut ennivaló, azzal vádolnak, hogy családunk túlnépesedett s nem tudom többé eltartani őket. Valójában azonban a Te kegyedből képes lennék többször ennyi gyermekről is gondoskodni, ha beérnék annyival, amennyire valóban szükségük van. Tudod, nem is az fáj a legjobban, amit velem művelnek, hanem az, hogy szenvedni látom őket, és hogy tudom: egyre távolabb kerülnek a boldogságtól, vagyis Tőled.

A sok szomorúság közepette azért van egy csodálatos örömhírem is! Felszínemen most van kibontakozóban Szent Neveid közös éneklésének reményt adó tavasza! Mikor 500 éve Caitanya Mahaprabhu formádban alászálltál hozzánk, ide a Földre, azt tanítottad gyermekeidnek, hogy pusztán Neveid, a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare mantra éneklésével megtisztíthatják szívüket és ha belül megtisztulnak, a világban is minden helyre áll majd! . Ez a közös éneklés minden vallás eszenciája, legyen valaki bármilyen bőrszínű, nemű, beszéljen bármilyen nyelven, éljen bárhol a világon, ha szeretettel szólít meg Téged végtelen számú neveid valamelyikén, , azt egyre növekvő boldogság árasztja majd el! Minden reménységem,az, hogy látom, azok az őszínte gyermekeink, akik menedékre találtak áldást hozó neveidnél, azokat a Név hangvibrációja felébresztette szörnyű alvajárásukból, szétoszlatta rémálmukat, és fokozatosan megszünteti beteges állapotukat, melyben szüleik és testvéreik ellen fordultak. Végre felelevenítették Hozzád fűződő kapcsolatukat, újra testvérként tekintenek minden élőlényre, s szerető anyjuknak is igyekszenek szépen gondját viselni. Odaadóan segítik bajbajutott, éhező testvéreiket, s olyan közösségeket hoztak létre, melyek nem pusztítják tovább testemet, és minden jóérzésű lelket is arra bátorítanak, hogy kezdje el énekelni Szent Neveidet, és lépjen a béke útjára.

Drága Uram! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan szebb idők köszöntenek ránk, ha gyermekeink szíve megváltozik, az én szenvedéseim is megszűnnek majd, hiszen egyetlen vágyam az, hogy boldognak lássam őket!

Szerető feleséged:

Földanya”

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)