Lehet-e viccelni a vallásokkal, a prófétákkal, a szent emberekkel, vagy a vallási vezetőkkel? Hol van határ, sértő és nem sértő vicc között? Mennyire érzékenyek a vallások a róluk készült karikatúrákra? Viccnek számít a gúny is?
Ezen a héten, a súlyos és végzetes következményekkel járó Charlie Hebdo karikatúrák kapcsán kérdeztük meg a világvallások képviselőit a vallásokon való viccelődésről, illetve annak határáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott: Ön szerint lehet-e vicc tárgya a vallás, és ha igen, hol húzná meg a határt ebben?
A jó vicc a legjobb nevettető, a nevetés pedig gyógyít – persze mindenkinek más az ízlése, ami függ társadalmi és kulturális helyzetétől, neveltetésétől, így mindenkinek mást jelent a jó vicc. A nevetés kikapcsol, felszabadít a mindennapi feszültségek alól, sőt az intelligens humor igazán elgondolkodtat. A vicc tehát a mindennapi szórakozás része, de úgy kikapcsolódni, hogy azzal másokat megbántunk, nem helyes. Aki másoknak aggodalmat okoz, az ne csodálkozzon, ha az ő életében is nehézségek lesznek.
Minthogy az élet része a humor, a vallási gyakorlatban is természetesen lehetnek humoros elemek. Az egyik legfontosabb vaisnava (Krisna-hívő) szent könyvben, a Csaitanya-csaritámritában egy, már-már az abszurd humor kategóriáját súroló, csípősen viccelődő párbeszédet olvashatunk, ami két nagy szent, Nityánanda és Advaita közöt zajlott le. Nagyon szórakoztató rész, de ez a fajta viccelődés nem jogosít fel senkit arra, hogy az ő szentségüket megkérdőjelezze vagy újraértelmezze.
A vallásos emberek számára a próféták, a vallásalapítók személye a legszentebb. Az őróluk faragott viccek nehezen fogadhatók el, mint felszabadító és szórakoztató humor, különösen, ha a vallás gyakorlói számára sértőek, így például ha lealacsonyító, a különleges helyzetüket kétségbe vonó, profanizáló tartalmúak, vagy egyszerűen trágárak.
Meglátásunk szerint egy szabad társadalomban az egyén szabadsága odáig tart, ahol a másik emberé kezdődik. A társadalmi együttélés békéjét veszélyezteti az olyan szabadosság, amely nincs tekintettel a másik emberre vagy másik társadalmi csoportra. Meggyőződésünk, hogy mint mindent, a szólás- és sajtószabadságot is rendeltetésszerűen, az egész társadalom javát szolgálva kell használni.
Mahajan das (Pálok Péter)
Vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Más vallási képviselők válaszai a kérdésben: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2015/01/21/lehet-e-viccelni-gunyolodni-a-vallasokkal/