Miért viselünk Kaṇṭhī-mālāt?


Tulasi málá, tilak
Kṛṣṇa bhaktái Tulasī fából készült gyöngysort viselnek, mely gyakran három sorban díszíti nyakukat. A Tulasī gyöngyök viselése azt jelzi, hogy a bhakta meghódolt az Úrnak és kedves Neki. Úgy tartják, hogy a Tulasī gyöngyök megvédik viselőjüket a rossz álmoktól, balesetektől, fegyveres támadásoktól valamint a halál idején megakadályozzák, hogy kedvezőtlen helyre kerüljön a viselőjük. Emiatt és mert Tulasī kedves Kṛṣṇának, a bhakták mindig viselik a Tulasī gyöngyöket.

A Gauḍīya Math hagyománya szerint a bhakta csak az avatása után kezdi el viselni a Tulasī gyöngyöket illetve a tilakot, miután megkapja azokat a lelki tanítómesterétől. A gyöngyök és a tilaka viselése azonban annyira áldásos, ahogy azt a Hari Bhakti Vilāsa is leírja, hogy nyugodtan elkezdheti viselni őket valaki, amint szívében elfogad egy lelki tanítómestert, még ha formálisan nem is kapta meg a mantrát a gurutól. Śrīla Prabhupāda azt mondta, az igazi avatás a gurutól a szívből jön. A gyöngyök viselése azt is jelenti, hogy nem vagyunk már lelki árvák, hanem a lelki tanítómester menedékében és irányításával mantrázunk, hasonlóan ahhoz a kutyához, akinek van gazdája és nyakörvet visel.
A Kṛṣṇa-tudat kultúrája megtanítja, hogy mindenkinek, aki szeretne Kṛṣṇa bhaktája lenni Tulasī gyöngyöket kell viselnie, mert Tulsiban rengeteg lelki erő lakozik.

Az alábbi versek a Hari Bhakti Vilāsa című műből származnak:

yahpunastulasī-mālāmkrtvākanthejanārdanam
pūjayetpunyamāpnotipratipuspamgavāyutam (326)

Az, aki Śrī Janārdana imádatát végzi miközben Tulasī gyöngysort visel, oly sok jámbor tulajdonságra tesz szert minden egyes virágfelajánláskor, mintha tízezer tehenet adott volna adományba.

tulasikāṣṭha-sambhūtāmyomālāmvahatenarah
phalamyacchatidaitārihpratyahamdvārakodbhavam

Az, aki mindig Tulasī gyöngyöket visel olyan, mintha Dvārakāban élne.

sadāprītamanāstasyakrsnadevakī-nandanaḥ
tulasīkāṣṭha-sambhūtāmyomālāmvahatenarah
prāyaścittamnatasyāstināśaucamtasyavigrahe
tulasīkāṣṭha-sambhūtāmśirasoyasyabhūsanam
bāhvohkarecamartyasyadehetasyasadāharih

Nem kell bűnhődnie annak, aki Tulasī gyöngyöket visel. Valójában be sem szennyeződik egész életén át. Śrī Hari lakik annak a testében, akinek nyakát és karját Tulasī ékszerek díszítik.

tulasīkāṣṭha-mālāmtupreta-rājasyadūtakāh
drstvānaśyantidūrenavātoddhūtamyathādalam
tulasīkāṣṭha-mālābhirbhūsitobhramateyadi
duhsvapnamdurnimittamcanabhayamśastrajamkvacit

Amint meglátják az ember nyakán a Tulasī láncot, a Yamadūták elmenekülnek. Miután az ember Tulasī láncot kezd viselni, bármerre is járjon, nem kell tartania balesettől, rossz álmoktól, fegyverektől.
Śrīla Prabhupāda kijelenti: A Padma Purāna leírja, hogy egy vaiṣṇava hogyan díszítse testét tilakkal és Tulasī gyöngyökkel: „Azt a személyt, aki Tulasī gyöngyöket visel a nyakán, aki testét 12 helyen megjelöli Visṇu jelképekkel (kagyló, buzogány, korong és lótusz), mint az Úr Visṇu templomát, s aki Visṇu tilakot fest a homlokára, azt az Úr Visṇu bhaktájának kell tekinteni. Jelenlétük megtisztítja a földet, s bárhol is legyenek Vaikunthához hasonlóvá változtatják a helyet.”

Śrīla
Prabhupāda így válaszol Vidyadasi kérdéseire: „Tulasī egy bhakta, aki ott megjelenik, ahol a Kṛṣṇa iránti odaadás jelen van. Tulasī teste lelki. Leveleit fel kell ajánlani a Mūrtiknak.”
Śrīla Prabhupāda azt is mondta, hogy: „Az a kutya, amelyiknek gazdája van, nyakörvet visel, hasonlóképpen mi Isten kutyái vagyunk. Ezért van nekünk is nyakörvünk. Yamarāja pedig megérti, hogy a bhakta Isten kutyája, ezért nem szabad lelőni. Mivel a Kaṇṭhīmālā ennyire fontos, soha nem szabad levenni, de ki lehet cserélni. Aki Tulasī láncot visel halála pillanatában, elképzelhetetlenül nagy áldásban részesül, ezért mindig viselni kell. Tulasiról lehet felismerni az Úr Caitanya követőjét is.”

tulasi

Śrīla Bhaktivinoda Thākura így énekel Svīkāra című művében:

gaura-bhakata-priya-veśadadhānā
tilaka-tulasīmālā-śobhamānā

Back-To-Godhead-Srila-Bhaktivinoda-Thakura

Śrīla Bhaktivinoda Thākura

„Magamra öltöm az Úr Gaura-sundara bhaktáinak oly kedves öltözéket, testemet tizenkét helyen megjelölöm vaiṣṇava-tilakkal, nyakamat pedig gyönyörű Tulasī gyöngyökkel ékesítem.”
Śrīla Bhaktivinoda Thākura a következőket írja Jaiva Dharma című művében: „Az odaadó szolgálat 64 ágából a maradék negyvennégyet arra kell használni, hogy növeljük vele a bhaktit. A legelső dolog, hogy testünket vaiṣṇava-tilakkal és Tulasī gyöngyökkel díszítsük.

Felmerül a kérdés, hogyha nem ez a test az énünk,akkor miért van szükség olyan utasításokra, melyek azt írják le, hogyan díszítsük a testünket?
Igen, valóban nem a test az énünk, de hacsak nem vagyunk Paramahaṁsák, tiszta bhakták, akkor a test feltételekhez köt bennünket. Nem szeretnénk transzcendentális szintet színlelni és elutasítani azokat a jó dolgokat, melyeket az intelligens tiszta bhakták ajánlanak lelki jólétünk érdekében. Ha nem a test az énünk, akkor tulajdonképpen ennünk sem kellene, de mivel ez a test Kṛṣṇáé, ezért vigyáznunk kell … és mivel ez a test Kṛṣṇáé, védikus módon díszítjük.

Forrás >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: