Politizálhatnak-e a papok?

Politizálhatnak-e a szellem megtisztulásával, mások tanításával foglalkozó vallásos emberek? Külön választható-e egy pap, vagy szerzetes esetében a politikai irányultsága és a lelki élete? Befolyásolhatják-e politikailag a híveiket a szertartásokon, vagy esetleg a templomok, imaházak falain kívül?

„A konkrét kérdésünk így hangzott: Foglalkozhatnak-e politikával, illetve belefolyhatnak-e a politikába az Ön vallásának szerzetesei, papjai, tanítói?” – írja Rába Géza rovatvezető a Hír24 Isten tudja rovatában. Mi így válaszoltuk meg ezt a kérdést:

A vaisnava hagyományban a szerzetesek és tanítók elsődlegesen az Istennel való közvetlen kapcsolatuk ápolásával foglalkoznak és erre inspirálnak másokat is. Fontos a dharma, az örök vallásos elvek követése az istenszeretet eléréséhez, ennek gyakorlása, fenntartása és továbbadása a feladatuk.

A dharmának két része van: 1. elsődleges és 2. másodlagos. Az elsődleges dharma, az Istenközelség megélése az odaadó szeretet által, ide tartozik az imádkozás, a szentírások tanulmányozása, Krisna dicsőítése énekkel, zarándoklatok megtétele, oltári imádat, önzetlen szolgálat Isten felé stb. A másodlagos dharma szabályozza az emberek együttélését, házassági szokásokat, politikát stb. A másodlagos dharma megfelelő végzése teszi lehetővé a társadalom rendjét egy olyan módon, ami nem ellenséges a vallásos elvekkel, hanem támogatja azokat – mintegy kedvező lehetőséget biztosít a társadalom tagjai számára ahhoz, hogy békésen gyakorolják az elsődleges vallási elveket mindennapjaik során.

A szerzetesek és tanítók tehát az istenszeretetre törekednek és ezt adják tovább embertársaiknak. E mellett a másodlagos vallási elvek fenntartásában is segítenek, pl. ha egy társadalmi vezető tanácsot kért tőlük, akkor szívesen megteszik azt, hiszen ezzel a társadalom javát szolgálják az élet végső célját is tekintetbe véve.

A védikus irodalom megemlíti, hogy jelen korszakunk félreértésekkel, viszályokkal és háborúkkal teli, a vallásos elvek (dharma) négy alappillére közül három már szinte teljesen elveszett (lemondás, kegyesség, tisztaság) a társadalom életében és a tisztességtelenség válik uralkodóvá. A dharma negyedik elve az igazságosság/igazmondás még áll, de egyre jobban hanyatlóban van. Ha a vallási szervezetek és azok tagjai a korszakra jellemző tisztességtelenségbe esnek, akkor elveszítik tisztaságukat és lelki erejüket, így az emberiség felemelése helyett egyfajta vallásosnak tűnő tetszelgés hibájába esnek.

Govardhan Das

Más vallási képviselők válaszai ITT tekinthetők meg.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: