Testünk a kert, akaratunk a kertész

Alig 30 év és más lett minden

30 évvel ezelőtt még nem kellett cikket írni arról, hogy mekkora érték, ha van a ház körül egy kis veteményes, fűszerkert. Noha biokert volt, nem neveztük annak, csak épp nem permeteztük, nem műtrágyáztuk. Városi gyerekként is úgy nőttünk fel, hogy volt a családban egy nagyszülő, nagybácsi, akihez a nyári szünetben le lehetett utazni, természetközelben lenni, fára mászni, onnan enni a cseresznyét, nyersen csemegézni a friss cukorborsót, bokorról szedni a paradicsomot, vagy futni a szomszéd elől, mert már megint áttévedtünk az ő málnásába. Sokunknak megvolt a személyes Tüskevára.

–> Megjelent Egyházunk környezetvédelmi kiadványa

Az alábbi cikk Pártha dász tollából a Vissza Istenhez Magazin környezetvédelmi különszámában jelent meg.

A világpolitikáról, a gazdaságpolitikáról, a társadalompolitikáról, de már az egyházpolitikáról szóló híradások is a környezetrombolás aggodalomra okot adó híreivel terheltek. Ferenc pápa enciklikát ad ki a témában, a párizsi klímacsúcs egyetemes klímamegállapodást sürget, köztársasági elnökünk elektronikus aláírásgyűjtésbe kezd egy világméretű klímavédelmi akció keretében.

Megrendelhető: http://krisna.hu/2015/megjelent-egyhazunk-kornyezetvedelmi-kiadvanya/

Aztán eltelt 30 év, és mintha elfelejtettük volna ezeket az ízeket, nemcsak a friss gyümölcsök, az élmények ízét is. Holott csak az érzi a különbséget leves és leves között, aki tudja, milyen az a tavaszi zöldborsó leves, ami frissen szedett zsenge zöldségekből készült, tele életenergiával, a növények és a föld tápláló erejével.

Napjainkban, amikor a föld tápláló erejének megfelelő kiaknázásáról már csak ritkán beszélhetünk, gyakran a vidéken élő, kerttel rendelkező emberek nagyrésze is inkább parkosítja a kiskerteket ahelyett, hogy legalább egy zsebkendőnyi részt fenntartana a házi biogazdálkodásnak. Ha megkérdezem a vidéken élő rokonaimat, miért nincs konyhakertjük, azt válaszolják, hogy ők nem parasztok. Városban élő ismerőseim pedig ingatják a fejüket, hogy azért nem esznek jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, mert nincs kertjük. Valahogy úgy érzem, mintha mindenre lenne egy önsorsrontó válaszunk.

Az egészség első alappillére, az egészségmegőrző táplálkozás

Az ájurvéda, India ősi gyógymódja szerint az egészségünk három alappilléren nyugszik, ezek: az Ahára, az egészséges táplálkozás, a Vihára, az egészségmegőrző életmód, és az Ausadhi, azaz a gyógynövények és terápiák alkalmazása. Ezek sorrendje sem felcserélhető.

A legfontosabb mind közül az egészséges táplálkozás. Enélkül a testi-lelki harmónia fenntartása elképzelhetetlen. Az az energia, amit ételeinkkel veszünk magunkhoz, sokféle lehet. Az egészségmegőrző táplálék viszont egyértelműen olyan alapanyagokból készül, amely friss, vegyszer-, adalékanyag- és tartósítószermentes. Közel sem olyan megvalósíthatatlan egészségesen élni, mint ahogy azt manapság gondoljuk. Egyszerű elvek mentén kell haladnunk.

Ha van kerted, használd ezt az Isten adta kincset!

Jelölj ki egy kis részt, ahol legalább pár zöldségfélét megtermelhetsz magadnak. Ha nem akarsz sokat gyomlálgatni, használj talajtakaró növényeket, mint például a mustár, amely egyszerre tartja távol a gyomokat, nedvesen a földet, és talán a legjobb zöldtrágyanövény. Nem akarsz hajolgatni? Készíts magaságyásokat!

Nincs kerted, de van balkonod? Ültess balkonparadicsomot (nem hiába ez a neve), chili paprikát, csüngő epret. Sokszor csak az ember kreativitásán múlik, hogy mi minden fér el egy csöppnyi teraszon. (Kedves barátnőm jut eszembe, aki a pesti óriás bérházak egyik lapos tetején tartja fenn évek óta a bazsalikom- és paradicsom ültetvényét.)

Balkonod sincs? Termeszd meg legalább a zöldfűszereidet, amelyek jelentős része évelő, mint a rozmaring, a menta, a zsálya, a majoránna, a borsfű. Ezeket csak egyszer kell elültetni és elélnek éveken át egy cserépben is.

A tudatos táplálkozás a tudatos vásárlóval kezdődik

A többi élelmiszert, amit nem tudsz magadnak megtermelni, keresd a piacokon a kistermelőknél. Nekem, lakto-vegetáriánusként a nagyvárosi piac maga az élelmiszerkánaán. Minden egy helyen, legyen az zöldség, gyümölcs, hüvelyesek, magvak, friss tejtermékek, gabonák, méz. Ezek az egészséges táplálkozás alapkövei.

Terapeutaként sokszor hallom a klienseimtől, hogy nekik erre nincs idejük, ők elfoglaltak, örülnek, ha napközben bekapnak valamit a munkahelyükön, nemhogy főzőcskézzenek. Amikor rámutatok, hogy ez nagy valószínűséggel összefügg azzal, hogy éppen egy egészségügyi központban ülnek – legtöbbször emésztőrendszeri problémák miatt, amelyet az egészségtelen táplálkozásuknak köszönhetnek – akkor persze elgondolkodnak. Aki más problémával érkezik, annak is szembe kell néznie az ájurvédikus szemlélet holisztikus gyakorlatával, amely a személyes testtípus ismeretében az egészség visszaállítását segítő táplálkozásnál fogja kezdeni a gyógyító folyamatot.

Tudom, hogy nem könnyű változtatni a szokásainkon, több időt szentelni olyan dolgoknak, amelyekre korábban sajnáltuk az időt. Mégis meg kell értenünk, hogy a tendencia, ami napjainkban népbetegségek nagy mennyiségű kialakulásához vezet, épp az ilyen hozzáállásnak köszönhető.

Ha nem figyelünk rá, hogy milyen élelmiszerekből akarjuk fenntartani testünk egészségét, és a bizonyítottan egészségkárosító, olykor rákkeltő adalékanyagokra (aszpartám, maltodextrin, ciklamát, stb.) fittyet hányva ételeink több tartósítószert és színezéket tartalmaznak, mint ásványi anyagot vagy vitamint, előbb-utóbb felborul szervezetünk harmóniája, az pedig betegségek kialakulásának ad teret.

“Testünk a kert, akaratunk a kertész” – írta William Shakespeare. Ahhoz, hogy egészség-kertünk kertészeivé váljunk, kell némi akarat. Vagy nevezzük tudatosságnak, de megértésnek mindenképpen. Vagy a végletekig kihasználjuk saját testünket, vagy felnövünk a feladathoz, hogy megértsük, szánnunk kell időt nemcsak az edzésekre, szoláriumra, öltözködésre, de a helyes táplálkozásra is.

Károlyi Bánki Viktória
ájurvéda terapeuta

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)