A primitív, kőkori ember hiedelemvilágát tükrözné a Krisna-tudat?

Nagyon érdekes filozófiai kérdést kaptunk egy olvasónktól a Krisna-hívők vallásos hiedelmeivel kapcsolatban. A kérdésre Isvara Krisna dász, Krisna-hívő lelkész válaszolt.

Kérdező: Sziasztok .Számomra két aggasztó dolgot is találtam a Gítában. Az egyik, amikor említést tesz az ősöknek (halottaknak) szánt étel és italáldozat szokásáról, a másik pedig az, hogy az esőt áldozatok eredményének gondolják. Az elsőben a primitív kőkori, ókori ember hiedelemvilágát és babonás szokásait vélem felfedezni és a másodikban is. Mivel magyarázzák ezt a hívők?

Kedves István!

Köszönjük, hogy hozzánk fordultál a kérdéseddel.

1. Az ősöknek szóló áldozatokról

A Bhagavad-gítá sokféle vallási jelenségről említést tesz, mint örök emberi
spirituális törekvésekről. De ezek között hierarchiát állít fel: vannak
közöttük, amelyek jobban elősegítik az önmegvalósítást, mint mások.

Az ősök, ősatyák tisztelete sok múltbeli és jelenlegi kultúrának részét
képezi, például a mai japán sintoizmusban is tisztelik az ősök szellemeit.

A Bhagavad-gítában azonban Krisna nem helyesli ezt az imádati módot, és azt
mondja, hogy az eredménye spirituális szempontból ideiglenes:

“A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák
imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják,
azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.” (Bhg.
9.25)

Az egyetlen végleges, örök eredmény, amikor valaki örök lélekként Istenhez
(Krisnához) tér vissza. Minden más imádat eredménye ideiglenes – az imádó
benne marad a születés és halál körforgásában.

2. A hiteles áldozatok eredményeiről

A Gítá leírása (és a vallásokkal kapcsolatos tapasztalataink) szerint
áldozatokat is többféle célból, többféle személy tiszteletére lehet
bemutatni. Az áldozatok lényege, hogy a rítust bemutató ember valamit
(ételt, imát, mantrát stb.) egy magasabb rendű(nek tekintett) lény javára
ajánl fel.

A Gítá egyistenhitet hirdet, vagyis azt, hogy az áldozatokat is a Legfelsőbb
Személy javára kell bemutatni – nem pedig félisteneknek, nagyhatalmú emberek
javára, ősöknek, vagy totemeknek stb.

Az Istennek szóló áldozatokat pedig hiteles módon, leginkább a védikus
szentírások útmutatásai alapján kell végezni, hogy azok valóban elégedetté
tegyék az Urat. Az ilyen áldozatok alapelve az, hogy az ember tudatosítja
magában, hogy egy teremtett világban él, amelyben köszönetet kell mondania
és hálát kell tanúsítania afelé a Legfelsőbb Lény felé, akinek végső soron
minden köszönhet. Ilyen módon nem csak egy-egy rituálé lehet áldozat, hanem
– helyes módon végezve – akár az ember mindennapi cselekedetei is:

“Óh, Kuntí fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel,
felajánlasz vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt.” (Bhg.
9.27)

A védikus írások szerint a különböző világkorszakokban különféle áldozati
módozatok (szanszkritul: jagja) vannak, amelyekkel ki lehet fejezni
tiszteletünket és szeretetünket az Istenség Személyisége iránt. Arra a
Kali-korszakra, amelyben mi élünk, hangsúlyosan a Haré Krisna mahá-mantra
éneklését, ismétlését írják le a leghatékonyabb áldozati módszerként:
Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré.

Amikor az emberek Isten törvényei szerint, Vele harmóniában élnek, akkor az
Ő elégedettségének köszönhetően a természet (és az azt felügyelő magasabb
rendű lények) jobb életminőséget biztosítanak az emberek számára. Mikor
viszont az emberek hajlanak a bűnös cselekedetekre (pl. állatmészárlás,
önmérgezés, szexuális szabadosság), akkor a világ isteni törvényeinek
figyelmen kívül hagyása miatt a természet is zavarosabban, szűkmarkúbban
nyilvánul meg irányukban.

Ebből a szemszögből nézve például a klímaválság, az elsivatagosodás sem
csupán az ipari tevékenységek, vagy a kozmológiai folyamatok eredménye,
hanem áttételesen az emberek erkölcsi süllyedésének a következménye:
“morális felmelegedés”.

Ez a fajta összefüggés nem csupán az archaikus népek gondolkodásában volt
jelen, hanem például a modern születésű, tudományos-spirituális
Gaia-elméletben is, amely élőnek tekinti a Föld bolygót, amely/aki
érzékenyen reagál a hátán élők viselkedésére.

További jó olvasást, elmélkedést!

Üdvözlettel:
Ísvara Krisna dász / Tasi István
kulturális antropológus, vaisnava teológus

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: ,