Acsintja bhéda-abhéda, a filozófia esszenciája a Bhagavad-gítából

A filozófia többek között arra szolgál, hogy megmagyarázza a valóság természetét. Ebben az esetben a valóság az élőlények lakta érzékelhető világot, valamint azon mechanizmus megértését jelenti, amely által a kettő kölcsönhatásban van egymással. A Bhagavad-gítá, a Védák filozófiájának széles körben elfogadott teista tanulmánya(1) teljesen egyedi és minden részletre kiterjedő megközelítését adja e témának. Ezt az értelmezést a XVI. században Srí Krisna Csaitanja(2) és követői részletesen kidolgozták, főképp Dzsíva Gószvámí(3) a Szat-szandarbhában. Később acsintja bhéda-abhéda tattvaként, vagyis a “felfoghatatlan egyidejű egység és különbözőség filozófiájaként” vált ismertté. Jelen értekezés rövid összefoglalása ennek a filozófiának, amelyet összehasonlít a gondolkodás hagyományos iskoláival is.

1. Dualizmus

2. Monizmus

3. Nihilizmus

4. A Bhagavad-gítá

na csa mat-sztháni bhútáni pasja mé jógam aisvaram
bhúta-bhrin na csa bhúta-szthó mamátmá bhúta­bhávanah

“És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én Magam mégsem vagyok része a kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.” (9.5)

yathákása-szthitó nityam vájuh szarvatra-gó mahán
tathá szarváni bhútáni mat sztháníj upadháraja

“Tudd meg, hogy minden teremtett lény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó erős szél nyugszik állandóan az űrben.” (9.6)

5. Az acsintja elv

6. A szabályok alkalmazása

Idealizmus: Sankara azt mondja, hogy az illúzió – vagyis a világ – egyidejűleg valóságos és valótlan. Hogyan történik ez, az acsintja. Mivel azacsintját az abszolút nemlétezővel kapcsolatban használja, áthágja a fenti első szabályt, s így az acsintja ebben az alkalmazásában nem fogadható el.
A materializmus kijelenti, hogy az a tény, mely szerint a tudattal nem rendelkező atomok tudatot hoznak létre: acsintja. Ez azonban áthágja az ok-okozat törvényét, mert az a következtetése, hogy az okozat több tulajdonsággal rendelkezik, mint az ok.
Nihilizmus: A világ megmagyarázásakor a nihilizmus úgy érvel, hogy az univerzum az ürességből árad ki, felfoghatatlan módon. Az acsintjahasználatának törvényét itt megszegi az abszolút tagadásra való hivatkozás, amikor egy nemlétező dolgot tekintenek teremtőnek. De az okbeliség törvényét is megszegi a nihilizmus, mivel egy tulajdonságokkal nem rendelkező ok egy tuljadonságokkal rendelkező hatást hoz létre.
A dualizmus az anyag és a tudat közötti abszolút különbséget bizonyítja. De hogyan tudja megmagyarázni a kapcsolatot az érzékelés és az anyag között úgy, hogy közben fenntartja abszolút különbözőségüket? A gyakran felkínált válasz az, hogy ez a jelenség felfoghatatlan. Ez azonban ellentmond a negyedik szabálynak, amely szerint az acsintját nem lehet úgy használni, hogy az ellentmondjon az érzéki tapasztalatnak.
A gaudíja vaisnavizmus filozófiája a felfoghatatlan egyidejű egységet és különbözőséget bizonyítja. Itt nincs kapcsolat a nemlétezéssel, mivel az egység és a kettősség valódi szubsztanciákban létezik. Mivel az egység és a különbözőség külön-külön egyaránt felfogható, de egyidejű létezésük felfoghatatlan, a megértés a felfoghatótól a felfoghatatlan felé halad. Istennel mint ok nélküli szubsztanciával foglalkozik, amit nem korlátoz az okbeliség, de az okozott szubsztanciák is rendelkeznek felfoghatatlan tulajdonságokkal, így nem hágja át az ok-okozat törvényét. Az egységet és a különbözőséget nem lehet egyidejűleg érzékelni, csakis külön-külön. Tehát felfoghatatlannak kell lennie. Itt az acsintja nem mond ellent az érzéki tapasztalatnak sem.

7. Végkövetkeztetés

Cimkék: