Fel lehet lépni erőszakkal egy elnyomó rendszer ellen?

Lehet-e fegyverrel szabadságot kivívni? Folyamodhat-e az ember erőszakhoz, ha egy elnyomó rendszert akar megbuktatni, elűzni? Az erőszak az erőszak ellen megengedett?

Az 1956-os forradalom egyik célja az elnyomó és igazságtalan diktatúra megszüntetése, felszámolása volt. Egy forradalom, egy elnyomó rendszer elüldözése az esetek jelentős többségében azonban erőszakkal jár, számos lelkiismereti és morális kérdést vet fel. Kíváncsiak voltunk hát, hogy mit mondanak a lelki élet tanítói a különböző vallások képviselői ezzel kapcsolatban.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mit mond az ön vallása arról, ha egy diktatúra, egy igazságtalan és elnyomó rendszer ellen fellázadnak az emberek és akár még erőszakhoz is folyamodnak a szabadságuk kivívása érdekében? Van bármilyen, ilyen esetekre szóló tanítás az ön vallásában?

A Védákon alapuló társadalomban négy osztály volt, amint azt Maga Krisna is elmondja a Bhagavad-gítában: a brahmanák osztálya, akik a papok és tanítók (a társadalom feje); a ksatriják, a királyok, katonák és állami vezetők osztálya (a társadalom karjai); a vaisják, akik gazdálkodnak, kereskednek és a tehenekről gondoskodnak (a gyomor); valamint a súdrák, a munkások, akik a többi osztálynak dolgoznak (a társadalom lábai).

Ebben a rendszerben a királyok a hatalmukat a brahmanák tanácsai által szabott keretek között gyakorolták. Legitimációjukat a brahmanák iránti engedelmességük, valamint saját jámbor és szent életük adta. A brahmanák kellő figyelemmel viseltettek a nép igényei és sorsa iránt, tanácsaik többek között az állampolgárok jólétére összpontosítottak.

A Srímad Bhágavatam nevű szentírás szerint előfordult, hogy nem megfelelő király került a trónra. Anga király korai halála után például az interregnum kedvezett a bűnözés elterjedésének, és égetően szükségessé vált egy új király választása. Annak ellenére, hogy kegyetlensége és vadsága ismeretes volt, a brahmanák jobb híján Véna királyt emelték a trónra, aki azonban nemcsak a bűnözés ellen lépett fel rendkívül kegyetlenül, hanem betiltotta a vallásgyakorlást is. Ezzel lényegében szembeszegült a brahmana osztállyal, akiknek a tanácsait követnie kellett volna. A brahmanák, belátva, hogy nem megfelelő személyt választottak, átkukkal elpusztították a bűnös királyt.

A populáris engedetlenség, a lázadás tehát az ősi indiai társadalomban nem ismert, de nem is szükséges, mert megvan a rendszere a korrekciónak. A brahmana osztály van felruházva a királyválasztás jogával, ugyanakkor tagjai sohasem veszik magukhoz a hatalom gyakorlását, mert ez a ksatriyák feladata. Így valósul meg a védikus társadalomban az abszolút hatalom kontrollja.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Más vallási képviselők válaszai a témában >>

 

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)