Létezik bármilyen szabály, amely megengedné az emberölést?

A gyilkosság, az ölés bűnnek számít. Létezik azonban olyan eset, amikor megengedett az emberölés? 

Egy nemrégiben megjelent hír szerint egy dédnagymama megölte a házukban garázdálkodó,a hölgy férjét súlyosan megsebesítő betörőt. Arról nem szólt a fáma, hogy az idős asszony ezért a tettéért számíthat-e bármilyen büntetésre, felelősségre vonják-e, mi azonban kíváncsiak voltunk, hogy vajon mit mondanak egy ilyen helyzetre a különböző vallások tanítói.

A konkrét kérdés: Létezik bármilyen szabály az ön vallásában, amely megengedné az emberölést? – kérdezi Rába Géza szerkesztő a 24.hu Isten tudja rovatában.

A Védák törvénykönyve a Manu-szamhita korábban úgy élt a köztudatban, mint Isten törvénykönyve. Mikor még követték utasításait, akkor maga a király volt egy személyben a törvény felhatalmazott képviselője is. A kihágásokról egyedül ő bíráskodhatott, ítélkezéskor a független kívülálló szerepében járt el.

A Srímad-Bhágavatamból ismerjük azt a történetet, amikor egy alkalommal Pariksit király rátalált Kali királyra, amint épp egy tehenet bántott. Az igazságos Pariksit nyomban meg akarta ölni a védtelen jószágot kínzó uralkodót, ám mivel a bűnös azonnal kegyelemért kezdett könyörögni, Pariksit kénytelen volt menedéket adni neki halálbüntetés helyett, és megtorlásként csak a száműzetést léptethette érvénybe.

Korábban a védikus társadalom tagjait hajlamuk, természetük szerint 4 rendbe sorolták. Ez a 4 a bráhmanák (tanítók), a ksatriják (katonák, adminisztrátorok és a király), a vaisják (kereskedők, földművesek) és a súdrák (munkások) osztálya. E 4 közül egyedül a ksatrijáknak, a rend őreinek engedélyezték, hogy halállal büntessék azt, aki megérdemli. A bráhmanák tartózkodtak az erőszaktól, és a ksatriják védelmét élvezték, a kereskedők és a munkások a katonák segítségét kérték. Bármilyen súlyos bűn is történt, a törvény szerint egy bráhmanát sosem lehetett halálbüntetéssel sújtani.

A bráhmanákkal szembeni tisztelet egyik jeles példája Asvatthámá esete, aki egy bráhmana fia volt. A milliók, köztük apja halálával járó kuruksetrai csata végeztével Asvatthámá galád módon álmában ölte meg az ellenfél öt ártatlan fiúgyermekét. Tettéért halálbüntetést érdemelt volna, ha nem lett volna bráhmana család sarja. Krisna azt mondja: “Az a kegyetlen és nyomorult ember, aki mások élete árán tartja fenn létét, megérdemli, hogy saját érdekében megöljék, másképp tettei a mélybe rántják.” (SBh.1.7.37) Mindez ellentmondásos helyzetet szült, hiszen bráhmana származása miatt nem lehetett megölni őt, azonban agresszív tette miatt azonnali halálla kelltt volna sújtani. Ez esetben azonban, hogy elkerülje a bráhmana rend haragját, a halott gyermekek apja méltányos, igazságos megoldásra törekedett. ASrímad-Bhágavatam így ír: “Egy bráhmana rokona számára előírt büntetés az, hogy levágják a haját, megfosztják gazdagságától és elzavarják lakhelyéről. Arra, hogy a testét megöljék, nincsen parancsolat.” (SBh.1.7.57)

Két ksatrija közötti küzdelemre pedig egy sor egyéb előírás vonatkozott. Például nem lehetett megölni azt az ellenséget, aki nem figyelt, aki mámoros, vagy tébolyodott volt, aki aludt, rettegett, vagy nem volt vele harci szekere. Fiút, nőt, bolond teremtményt sem lehetett megölni, és azt sem, aki meghódolt ellensége előtt, azaz megadta magát.

Amikor egy katona vagy rendőr rótta ki a büntetést – akár halálbüntetést -, akkor nem cselekedhetett merő indulatból, hanem józanul kellett mérlegelnie. A megtorlásért a ksatrijáknak nem járt büntetés, sem olyan nagymértékű karma, azaz visszahatás, mint ha valaki önbíráskodás alapján torolt volna meg egy tettet. Enyhe karma azonban nekik is járt, amit a számukra előírt vallásos cselekedetekkel, például áldozatok bemutatásával tudtak semlegesíteni.

A ksatriják abban az esetben róhattak ki halálbüntetést, ha a támadó tűzzel vagy méreggel próbált pusztítani, ha elrabolta más földjét, azaz vagyonát, vagy feleségét, illetve ha halálos fegyverrel támadott. A mostani korra azonban, ami a félreértések, viszályok kora, ez a törvény már nem érvényes, egyrészt mert a bűnözés mértéktelenül elharapózott, másrészt mert higgadt, bölcs, józan ítélőképességű, igazságos és erényes ember sajnos már alig-alig akad közöttünk. Ma az államok törvényeit kell teljeskörűen betartani, melynek a vallási szabályok is alárendeltek.

Más vallási képviselők válaszai a kérdésben >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: