A mantra hét csodája

Mi a Hare Kṛṣṇa éneklésének hatása?

Az Úr nevei a mahā-mantrában – Hare, Kṛṣṇa, és Rāma – tele van az Ő teljes potenciájával. Isten neveinek éneklése így voltaképpen a Vele való kapcsolatfelvétel a transzcendentális hang médiumán keresztül. A mantrázás hatása tehát ugyanaz, mint az Úr közvetlen társaságának a hatása. Az alábbi gyönyörű vers, melyet az Úr Caitanya írt, leírja a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésének hatását.

ceto-darpaṇa-mārjanaṁ bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇaṁ
śreyaḥ-kairava-candrikā-vitaraṇaṁ vidyā-vadhū-jīvanam
ānandāmbudhi-vardhanaṁ prati-padaṁ pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma-snapanaṁ paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam

“Dicsőséget a Śrī Kṛṣṇa saṇkīrtanának, amely megtisztítja a szívet az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! Ez a saṇkīrtana mozgalom a legfőbb áldás az emberiségre, mert az áldásos hold sugarait szórja ránk. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Egyre növeli a transzcendentális boldogság óceánját, és képessé tesz minket arra, hogy teljesen megízleljük azt a nektárt, amelyre mindig vágytunk.” (Śrī Śikṣāṣṭaka 1.)

Bár számos könyvben írtak már magyarázatokat e vers teológiai összefüggéseiről, az alábbi a Hare Kṛṣṇa éneklése hét hatásának egyszerű összefoglalása:

(1) Kṛṣṇa nevének éneklése olyan tisztító közeg, amely megtisztítja szívünket az irigységtől, az evilágba való lejövetelünk eredendő okától, valamint az egyéb rossz tulajdonságoktól, melyekre azóta szert tettünk, mint amilyen a kéjvágy, mohóság és a düh.

(2) Miközben a szívet tisztítja, Kṛṣṇa neve meg is védi őszinte éneklőjét minden további szennyeződéstől mind a világi energiától, mind azoktól, akikre az hatással van.

(3) A mantrázás felébreszti a Kṛṣṇa iránti tiszta odaadást, a lélek szunnyadó hajlamát arra, hogy szeretettel szolgálja az Urat; a további mantrázás pedig életre kelti a szerető odaadást, mely képessé tesz arra, hogy elfogadjuk a legnagyobb jószerencsét: Kṛṣṇa személyes társaságát.

(4) Amint a bhakta szert tesz az odaadásra, ragyogóvá válik a lelki tudástól. A további mantrázás megvalósítássá érleli ezt a tudást, s ez a megvalósítás idővel felfedi a bhakta eredeti helyzetét, a Kṛṣṇához fűződő ötféle kapcsolat valamelyikében.

(5) Amilyen mértékben a szív megszabadult a nemkívánatos szokásoktól, olyan mértékű lesz a Kṛṣṇa iránti odaadásunk; amilyen mértékben ez az odaadás megszilárdult a szívünkben, olyan mértékű megvalósított tudásra teszünk szert; amilyen mértékben ragyogja be a szívet mind az odaadás, mind a tudás, olyan mértékben leszünk képesek megízlelni a lelki boldogságot. Ily módon árad ki a boldogság óceánja.

(6) A mantrázás felszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket abból az illúzióból, hogy a testükkel és az elméjükkel azonosítják magukat, és megszilárdítja őket abban a hűsítő valóságban, hogy ők örök lelki lények.

(7) Amikor a bhakták végre elérik a mantrázás tökéletességét, megízlelik a Kṛṣṇa iránti szerető odaadás teljes nektárját, azt a nektárt, mely elhalványítja a felszabadulás boldogságát.

A lelki hangvibráció

Amikor a Hare Kṛṣṇát énekeljük, kapcsolatba kell kerülnünk az Úr Kṛṣṇával és a társaival. Ilyen a lelki hang természete, mely különbözik attól a fajta hangtól, amit csupán hallani lehet. Ha a Hare Kṛṣṇa le van írva egy darab papírra, az ugyanolyan hang, mint ha kimondjuk. Ez śabda-brahma, lelki hang, és nem korlátozza a kommunikációt a szájtól a fülig. A śabda-brahmában a lelki energia vagy potencia nyilvánítja meg magát. És amiatt, hogy lelki, nem vonatkoznak rá azok a megkötések, melyek az anyagi világra érvényesek.

Általánosságban, amikor hangról beszélünk, az olyasmit jelent, amit a fülünkkel kell hallanunk. És ez bizonyára a lelki hangnak is a jellegzetessége, ám az nincs erre korlátozva. Az anyagi hang olyasmi, amihez pusztán információ átvitelként viszonyulunk. De a Hare Kṛṣṇa transzcendentális hangvibráció. Ha más szavakat mondok, azok anyagi hangok. A lelki hanghoz képest az a különbség, hogy az többre képes puszta üzenetátadásnál. Tartalmaz egyfajta potenciát, mely fel is hatalmazza, ez pedig azt jelenti, hogy részben vagy akár egészében képviseli a lelki síkot, energiákat.

Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktin: Kṛṣṇa szent nevében benne van minden lelki potencia. Amikor azt kérdezed, “Hogy vagy?” – ugyan mennyi potenciával bír ez a mondat? Ám amikor azt mondod: “Hare Kṛṣṇa”, akkor minden, ami a lelki világban létezik, összetömörítve jelen van ebben a hangvibrációban. És ez a jelenlét ott van, akár egy papíron látod, akár a füledben hallod.

A lelki világ Śrīla Prabhupāda magyarázataiban is ott van. Śrīla Prabhupāda ugyanazokat a szavakat használja, mint mi. Ő is megkérdezte: “Hogy vagy?”, ám mivel ő a lelki síkból beszél, szavai lelki potenciával vannak telítve, ezért nagyobb a hatásuk egy puszta kérdésnél. A kérdés feltevésén túl szavai a szívet is tisztítják, felszabadítanak az anyagi szennyeződés alól, felszabadítóak, és lelki megvalósításokat hoznak.

Amikor Śīla Prabhupāda azt kérdezte, “Hogy vagy?”, az sokkal több volt csupán egy kérdésnél. Nem puszta jólét iránti érdeklődés volt. Ott volt mögötte egy olyan ember szándéka, aki azért jött a lelki világból, hogy felszabadítson minket, hogy közelebb vigyen Kṛṣṇához, és ez már magában átjön. Ez egy komplex, igen részletgazdag téma.

Kapcsolódás a hanggal

A Vedānta-sūtrában az olvasható, hogy a śabda felszabadít minket. Amikor azt mondjuk, Hare Kṛṣṇa, abban Isten minden potenciája benne foglaltatik. Olyan ez, mint személyesen élvezni az Úr társaságát, mint elolvasni minden Védát, mint látni a lelki világot, mint hallani Kṛṣṇa minden kedvtelését, mint megérteni a filozófiát – ha tudod, hogyan kapcsolódj a hanghoz. Ebben áll a kihívás: a śabdához való kapcsolódásban. Mert mindenfajta kapcsolatban többnek kell lenni, mint átadásnak; kell lennie fogadó félnek is. Ha a másik személy nem fogadja el, akkor a kapcsolat nem működik. Ha a vevőkészülék nem jó, nem kapod meg az üzenetet. Minden modern média kommunikáció azon alapul, hogy az egyik oldalról jön az információ, és azt veszik a másik oldalon. Ha hibás a vevő, az egész csődöt mond. Amikor valaki küld egy kīrtanát a számítógépedre, a fájl csupán egy rakat kriksz-kraksznak tűnik, ha nem rendelkezel a megfelelő programmal, amellyel fogadni tudod. Hasonlóan, a lelki hang hatásait meggátolja, ha nem vagyunk ráhangolva.

A Kṛṣṇa-tudat kihívása, hogy megfelelő befogadói legyünk a lelki hangnak. Vannak füleink, ezek az általános eszközök, de ez még nem elegendő. Mert a śabda-brahma nem csak hang. A śabda-brahma a tudat szintjén működik. Ez nem csak hangvibráció, noha mi ezt a terminológiát használjuk. Megfelelő tudattal kell rendelkezni, hogy kapcsolódni tudjunk a hangvibrációhoz. A tudat tisztulásához szükséges, hogy ne legyenek akadályok. Amikor képesek vagyunk sértések és zavaró behatások nélkül hallani a Hare Kṛṣṇát, akkor – Śrīla Prabhupāda ezt mondja – közvetlen kapcsolatba kerülünk Istennel.

Időnként azt mondják az emberek: “Mutasd meg nekem Istent”. Így lehet Istent meglátni: a Hare Kṛṣṇa hallása által. De megfelelő módon kell hallani, mivel valójában a tudat érzékel, nem a fül. A nyelvem beszél, és a hang átmegy a mikrofonon. De a mikrofon nem hall semmit, mivel nem tudatos. Közvetíti a hangot, de nem hallja. Hasonlóképp a fül is egy eszköz, de én vagyok az, aki hall. A lélek hall. De ha a lélek beszennyeződik, nem képes felfogni a Hare Kṛṣṇa üzenetét. Zavar lesz.

Szükséges a tudat megtisztulása. Hogy ez hogyan történik? A Hare Kṛṣṇa éneklésével. Az éneklés és hallás egyre jobban és jobban megtisztítják a tudatot, mindaddig, míg teljesen tiszta nem lesz. És ekkor a mantrázó képes lesz felismerni, hogy nincs különbség Kṛṣṇa és a Neve között. És akkor, amikor kimondja a Hare Kṛṣṇát, az egész lelki világ feltárul, mert nija-sarva-śaktinIsten minden potenciája jelen van a hangvibrációban. Nem tart vissza semmit. Csodálatos tapasztalat.

Mi még csak gyakorlunk. Megpróbáljuk megtisztítani a tudatunkat, hogy tökéletesen hallhassuk és énekelhessük az Úr szent nevét. És mi történik azután, amikor már képesek leszünk rá? Folytatjuk az éneklést, mert nincs semmi más, ami ennél élvezetesebb lenne. Śrīla Rūpa Gosvāmi kifejezi a tökéletes mantrázó gondolkodásmódját: “Nem tudom, mennyi nektár áradhat ebből a két szótagból: Kṛṣ-ṇa! Amikor Kṛṣṇa szent nevét énekeljük, úgy tűnik, táncra perdül a szánkban, így aztán sok-sok szájra vágyunk. Amikor ez a név behatol fülünk nyílásába, millió és millió fület szeretnénk. És amint a szent név szívünk udvarában járja táncát, felülkerekedik elménk működésén, s ettől minden érzékünk mozdulatlanná dermed.” (Vidagdhamadhava 1.15)

Ez a transzcendentalista tapasztalata. Feltételekhez kötött állapotunkban is jön íz, de a transzcendentalisták tapasztalatai milliószor nagyobbak. És a tapasztalatnak az a természete, hogy egyre többet és többet és többet akarunk majd belőle. Észben kell tartanunk ezeket a pontokat, és értékelnünk a Hare Kṛṣṇa mantra isteni természetét. Annak ellenére, hogy nem kell érte fizetni, elvihetjük bárhova, és nem is titkos – ezek egyike sem csökkenti a szentségét. Látnunk kell, milyen csodálatos dolog is a Hare Kṛṣṇa.

Sivarāma Swami

Forrás: http://www.dandavats.com

Cimkék: ,