“Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. S hogy miért? Mert teljes pontossággal illenek Rá azok a leírások, amellyel a Legfelsőbb Lényről, Istenről szólnak. Kṛṣṇa Isten, mert mindenkit vonzó.
Azon az alapelven kívül, hogy mindenkit vonzó, az Isten szónak nincs más jelentése. Hogyan lehet valaki mindenkit vonzó? Ha valaki nagyon gazdag, ha óriási vagyona van, az emberek számára vonzóvá válik. Éppen így ha valaki rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha nagyon híres vagy nagyon szép, ha bölcs vagy nem ragaszkodik semmiféle anyagi tulajdonhoz, az emberek vonzódni kezdenek hozzá.
Mindennapi tapasztalataink során megfigyelhetjük, hogy valakit a következő tulajdonságok tehetnek vonzóvá: (1) gazdagság, (2) hatalom, (3) hírnév, (4) szépség, (5) bölcsesség és (6) lemondás. Arról, aki egyidőben, korlátlanul rendelkezik e hat fenséges tulajdonsággal, tudhatjuk: Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Isten e fenséges tulajdonságairól Parāśara Muni, a kiváló védikus szaktekintély adott leírást.
Számtalan gazdag, hatalmas, híres, gyönyörű embert láttunk már, sok tanult tudóst és sokakat, akik az élet lemondott rendjében élnek, nem ragaszkodva semmiféle anyagi tulajdonhoz. ám az emberiség történetében nem találunk senkit, aki korlátlanul és egyidőben gazdag, hatalmas, híres, szép, bölcs és lemondott lenne, mint Kṛṣṇa. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége történeti személyiség, aki ötezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Százhuszonöt évig volt itt jelen, s pontosan úgy viselkedett, akár egy emberi lény, de cselekedetei példa nélkül állók voltak. Megjelenése pillanatától eltávozása pillanatáig minden cselekedete páratlan volt a világ történelmében, ezért aki tudja, mit értünk az „Isten” kifejezés alatt, az elfogadja Kṛṣṇāt, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. (…)
Mivel Kṛṣṇa mindenkit vonzó, tudnunk kell, hogy minden vágyunkat Kṛṣṇára kell irányítanunk. A Bhagavad–gītāban az áll, hogy az egyén tulajdonosa, ura a testnek, de Kṛṣṇa, aki Felsőlélekként jelen van mindenki szívében, a legfelsőbb tulajdonosa és a legfelsőbb ura mindenki testének. Ezért ha szeretetvágyunkat kizárólag Kṛṣṇára irányítjuk, nyomban megvalósulhat az univerzális szeretet, egység és béke. Ha valaki a fa gyökerét öntözi, azzal az ágak, gallyak, levelek és virágok is vízhez jutnak. Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal kielégíti az összes többi testrészt is.
Azt a tudományt, amely által a figyelmünket a Legfelsőbbre irányíthatjuk és szeretetünkkel Őt áraszthatjuk el, Kṛṣṇa-tudatnak nevezik. Azért alapítottuk meg a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon arra, hogy vágya — hogy másokat szeressen — beteljesüljön pusztán azáltal, hogy szeretetét Kṛṣṇára irányítja. Az egész világ vágyik arra, hogy mások iránti szeretetének szunnyadó hajlamát fölébressze, de a különféle módszerek kiagyalása — a szocializmus, a kommunizmus, az altruizmus, a humanitarianizmus, a nacionalizmus és minden egyéb, amit a világ békéje és jóléte érdekében találnak ki — hasznavehetetlen és kiábrándító, mert tudatlanok vagyunk a Kṛṣṇára irányuló szeretet művészetét illetően. Általában az emberek azt hiszik, hogy az erkölcsi alapelvek és a vallási rítusok terén tett fejlődés következményeképpen boldogok lesznek. Mások azt gondolják, hogy a boldogságot az anyagi gyarapodás által lehet elérni, megint mások pedig azt hiszik, hogy pusztán érzékeik kielégítésével boldogok lesznek. A valóság azonban más: az ember csakis Kṛṣṇát szeretve válhat boldoggá.
A Bhagavad–gītā kilencedik fejezetében a Kṛṣṇa-tudat tudományát minden tudás és minden titok királyának, a transzcendentális megvalósítás legfelsőbb tudományának nevezik. Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk eredményeit, mert nagyon könnyen végezhető és rendkívül örömteli tudomány. A Kṛṣṇa-tudatban a legparányibb fejlődés is életünk maradandó kincsévé válik, mert a Kṛṣṇa-tudat minden körülmények között örök. áara már bizonyított tény, hogy napjainkban a nyugati világ zavarodott és kiábrándult ifjúsága is érzi annak a hatását, ha szeretni vágyását egyedül Kṛṣṇára irányítja.”
Kṛṣṇa-könyv, Előszók, 2.