Az Úr Balarāma, minden erő forrása

Augusztus 7-én ünnepeljük Balarāma Purnimát, az Úr Balarāma, Kṛṣṇa bátyja megjelenési napját. Lássuk, mi a lelki helyzete a hindu pantheonban, és milyen kedvtelésekkel bűvöli el társait?

Kicsoda Balarāma?

Az Úr Balarāma az Úr Kṛṣṇa egyik inkarnációja, akit a védikus Purānák és itihāsák is dicsőítenek. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy lelki megnyilvánulása, akinek a lelki energiája a mindent átható Brahman. Nārāyānaként Vāsudevaként, Mahāviṣṇuként, Hariként, Viṣṇuként és sok más néven is emlegetik Őt. Úgy tartják, hogy Śiva és Brahmā az Ő minőségi kiterjedései. Ő a Legfelsőbb Úr, az összes univerzum Ura. Minden Belőle árad és Belé tér vissza. Ő a teremtés, a fenntartás és a megsemmisülés, és minden élőlény oka. Catur-vyūha (négykarú) formája Vāsudeva, Saṇkarṣana, Pradyumna és Aniruddha. A Bhāgavatam (12.11.21)  így ír:

vāsudevaḥ saṅkarṣaṇaḥ
 pradyumnaḥ puruṣaḥ svayam
aniruddha iti brahman
 mūrti-vyūho ’bhidhīyate

“Ó szent Śaunaka brāhmana, a Puruśa (a Nārāyāna vagy Kṛṣṇa, Legfelsőbb Lélek) négyszeres elsődleges kiterjedése Vāsudeva, Saṇkarṣana, Pradyumna és Aniruddha.”

Saṇkarṣanát, az óriási Ananta kígyót tartják Kṛṣṇa elsődleges kiterjedésének, akin az Úr pihen. Saṇkarṣana tartja fenn az összes univerzumot és ő tart egyben mindent. Az Úr Balarāma Saṇkarṣana alászállt formája, aki az Úr Kṛṣṇa bártyjaként jelent meg. Az Úr Kṛṣṇa és Saṇkarṣana eredendően egyek, noha a külső szemlélő számára különbözőnek tűnnek. Az Úr Kṛṣṇa dicsőséges transzcendentális kedvteléseiben az Úr Balarāma az Ő segítője. Balarāma az Úr Rāmacandra öccseként is megjelent a Tretā-yuga végén, majd Nityānanda prabhuként ötszáz évvel ezelőtt, hogy Caitanya Mahāprabhuval együtt Kṛṣṇa kegyét ossza az emberek között.

Történt egyszer, hogy a négy Kumāra ellátogatott az univerzum aljára, ahol megpillantották az Úr Saṇkarṣana gigantikus, számtalan csuklyával rendelkező kígyóformáját. Az Úr épp mély meditációba merülve tartotta fején a megszámlálhatatlan sokaságú univerzumot. Mivel Ő tart mindent egyben, Saṇkarṣanának nevezik, és kapocsnak tekintik, aki mindent egyesít. Az Úr Śiva az alábbi Bhāgavatam vers (5.17.16) alapján így meditál az Úr Saṇkarṣanán:

bhavānī-nāthaiḥ strī-gaṇārbuda-sahasrair avarudhyamāno bhagavataś catur-mūrter mahā-puruṣasya turīyāṁ tāmasīṁ mūrtiṁ prakṛtim ātmanaḥ saṅkarṣaṇa-saṁjñām ātma-samādhi-rūpeṇa sannidhāpyaitad abhigṛṇan bhava upadhāvati

“Ilāvṛta-varṣán az Úr Śivát Durgā istennő tízmilliárd szolgálóleánya veszi körül és látja el. A Legfelsőbb Úr négyszeres kiterjedése Vāsudeva, Pradyumna, Aniruddha és Saṇkarṣana. Saṇkarṣana, a negyedi kiterjedés kétségtelenül transzcendentális, de mivel pusztító tettei az anyagi világban a tudatlanség kötőerejébe tartoznak, tāmasīként, az Úr olyan formájaként ismerik, akit a tudatlanság kötőereje jellemez.” A megsemmisülés idején a Saṇkarṣana szájából áradó tűz pusztítja el az egész anyagi megnyilvánulást az univerzum végén. Ezért Saṇkarṣana az Úr Kṛṣṇa segítője és az egész univerzális megnyilvánulás egyesülésének és pusztulásának az oka. Ez a Saṇkarṣana jelent meg az Úr Balarāma képében és az a bhakta, aki Kṛṣṇa után kutat, először az Ő áldását kell hogy megkapja, hogy elnyerhesse az Úr Kṛṣṇa iránti megfelelő bhakti (odaadás) áldását.

Az Úr Balarāma megjelenése

Amikor a démonikus Kaṁsa király meghallotta az égi jóslatot, miszerint Devakī nyolcadik gyermeke lesz halálának okozója, megölte Devakī összes gyermekét, aki világra jött. Amikor Devakī anya hetedik alkalommal is várandós lett, mély aggodalom lett úrrá rajta, mert érezte, hogy a hetedik gyermek isteni természettel bír. Hogy csillapítsa aggodalmát, az Úr Kṛṣṇā Yogamāyāt hívta segítségül, hogy a magzatot áthelyezze Rohiṇī, Vasudeva másik felesége méhébe, aki Nanda Gokulában lakott. Devakī ezért egyszer csak úgy érezte, terhessége megszakadt, míg Rohiṇī hirtelen állapotosnak érezte magát. Amikor a Vṛṣṇik kūla-guruja, Garga Muni Nanda Gokulába látogatott, Rohiṇī is összetalálkozott a szenttel, aki így szólt hozzá: “A gyermeked fia a férjed, Vasudeva, és erős, gyönyörű szent fiú válik majd belőle.” Miután a gyermek világra jött, Garga Muni ismét Nanda Gokulába látogatott, és a fiút a Rāma névvel (aki vallásosságot és bőséget ad) áldotta meg. Azt is megjósolta, hogy nagyon erős fiú lesz, ezért Balaként is fogják Őt ismerni. Mivel Ő Devakī és Rohiṇī közös gyermeke – hisz mindkettőjük méhében növekedett -, Saṇkarṣanának is fogják nevezni, mert ő egyesíti majd az embereket, ugyanakkor Daujinak is szólítják, mert Ő Kṛṣṇa idősebb testvére.

Balarāma jóképű és erőteljes ifjúvá sarjadt. Gaura volt (világos bőrű), aki imádta a kéket. A kék színt mindig előnyben részesítette, mert ez a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa megtestesülésére emlékeztette. Felékszerezett nyakláncot, virágfüzért, hosszú fülbevalót viselt, és finom haját összefogva hordta. Pompás karkötőket, karpereceket, és bokaláncokat viselt. Tilakát festett a homlokára, mellkasán pedig guñjāt hordott. Hosszú karjai voltak, hangja pedig komoly volt, mint a felhők morajlása. Ragyogó megtestesülése legyőzte a felkelő hold szépségét, döbbenetes ereje pedig képes volt megsemmisíteni több hatalmas hadsereget, sőt az egész világot is. Balarāma mindig egy ekét hordott magánál, mint fegyverét. Balarāma gyermekkora óta együtt volt Kṛṣṇával, csupán néha vált el a Legfelsőbb Úrtól, s mindig részt vett ifjabb testvére nektári līlāiban.

Balarāma Revatīt, a Satya-yugában élő Raivata király leányát vette feleségül. Mivel a király nem talált leányának megfelelő párt, lányával együtt Brahmalokára látogatott, ahol az Úr Brahmā véleményét kérte ki. Az Úr Brahmā azt tanácsolta, jelentsék ki Revatī és Balarāma házasságát. A Satya-yugában az emberek jóval magasabbak voltak, így amikor visszatértek útjukról, Balarāma úgy zsugorította le Revatīt, hogy ekéjét a fejére helyezte.

Az Úr Balarāma dicsősége

Az Úr Balarāma mindig részt vett a Kṛṣṇa-līlākban. Kṛṣṇa-Balarāma līlāinak leírását a Śrīmad Bhāgavatam tizedik énekében olvashatjuk, amiből néhányat itt is megemlítünk. Balarāma pusztította el Dhenuka démont, aki egy hatalmas szamárként jelent meg, és aki megtiltotta a gopáknak, hogy Tālavana erdejének gyümölcseiből fogyasszanak. Balarāma a fák tetejére hajítva pusztította el Dhenuka segédeit, s ugyanígy végzett magával Dhenukával is. A tāla fák könyörögve hajlottak meg előttük, gyümölcseiket ajánlva az isteni testvérpárnak és a gopáknak.

Egy alkalommal, amikor épp a gopákkal játszadozott Vṛndāvanában, Pralamba démon érkezett közéjük, gopának álcázva magát, és azzal a szándékkal, hogy megölje a szent fiúkat, beállt közéjük játszani. Megállapodtak, hogy aki a vesztes, az a hátán kell vigye a győztest. Pralamba elvesztette a játékot, ezért vállára vette Balarāmát. Amikor a démon felvette őt, Balarāma egy árnyalatnyival erősebbnek tűnt nála. Mivel nem bírta tovább cipelni Őt, az óriási démon az égig nőve gigantikus méretet öltött. Balarāma úgy fejbe kólintotta Pralambát, hogy az azonnal ki is lehelte a lelkét.

Amikor Kṛṣṇa és Balarāma az erdőt járták, a fák úgy imádták Őket, hogy földig hajoltak előttük, hogy megérintsék a lábukat. Kṛṣṇa gyakran mondta, hogy “Még a fák és a szentségek is meg akarják érinteni Dauji lótuszlábát, hogy megkapják az áldását.” Valójában a nagy szentek fák formájában jelentek meg annak érdekében, hogy megtiszteljék a szent testvérek lótuszlábát. Azt mondják, Kṛṣṇa gyakran masszírozta Balarāma lábát, amikor rövid pihenőt tartottak az erdőben, s fejét ilyenkor tehénpásztor barátai ölébe hajtotta.

Amikor Dvārakában éltek, Balarāma egyszer ellátogatott Vṛndāvanába a vrajavásikhoz és a Yamunā partján élvezte kedvteléseit a gopikkal. A varuni fák italát itta és vizi játékokkal múlatta az időt barátai társaságában. Egyszer hívta Yamunāt, aki nem kívánkozott válaszolni a hívásra. Balarāma ezért megragadta ekéjét és húzni kezdte a folyót, így Yamunā istennő hamarosan megjelent és a bocsánatáért esedezett. Miután megfürdött a vízben, megjelent Lakṣmidevī, hogy új ruhával ajándékozza meg az Úr Balarāmát.

Az Úr Kṛṣṇa és Jāmbavatī fia, Sāmba Lakṣmaṇāba volt szerelmes, Duryodhana lányába (a legidősebb Kauravába), akivel inkognitóban laktak Hastināpurában. A Kauravák elfogták a derék Sāmbát és börtönbe vetették. Balarāma megkérte őket, hogy engedjék szabadon Sāmbát és mondják ki a házasságot, ám a büszke Kauravák elutasították a kérését. Erre Ő azonnal megragadta az ekéjét és egész Hastināpurát a Gaṅgā folyóba kezdte húzni. A zavart látva a Kauravák mégis beleegyezésüket adták a házasságba, így Sāmba és Lakṣmaṇā óriási ajándékokkal visszatérhetett Dvārakába.

Balarāma Saṇkarṣana volt, ezért ellenezte a Mahābhārata háborút. Előre látva a hatalmas pusztítást, mind a Kauravákhoz, mind a Pāndavákhoz elment, hogy megkérje őket, kerüljék el a háborút. A büszke Kauravák sosem hallgattak rá. Balarāma ezért zarándoklatra indult, hogy bejárja egész Bhārata-varṣát. Ellátogatott Naimiṣāraṇyába, ahol a szent Romaharṣaṇa, aki épp a Bhāgavatamból tartott előadást az összegyűlt szenteknek, nem állt fel az üdvözlésére, mert úgy gondolta, Ő is azért érkezett, hogy meghallgassa a leckét, amit tart. Dühében Balarāma egy fűszál segítségével visszavonta az életét, és a Legfelsőbb Úrban adott számára menedéket és felszabadulást.

Az Úr Balarāma Prabhāsa-kṣetrán, a Gaṅgā partján vonult vissza ebből a világból. Testéből egy kígyó emelkedett ki és lépett be a szent folyó vizébe. Így Balarāma Saṇkarṣana formájában tért vissza Goloka Vṛndāvanába. Bárki, aki Balarāma-jayantī napján böjtöl, vagy az Úr Balarāma és az Úr Kṛṣṇa dicsőségéről hall, és Őket dicsőítve erről énekel, az bizonyosan jogosulttá válik arra, hogy Goloka Vṛndāvanában éljen és örökké szemtanúja lehessen ezeknek a szent nitya-līlāknak.

Cimkék: