Bhakti-Tirtha Swami: A megbocsátás pszichológiája

A negatív tapasztalatok eleresztésének folyamata.

Fontos elv, hogy ne hagyd, hogy valaki más illúzióba kerülése és megtévesztettsége azt okozza, hogy te is egyfajta egoisztikus illúzióba essél. Sosem szabad megsértettnek tekinteni magunkat. Egy vaisnava, egy valódi hívő mindig megbocsát másoknak. A megbocsátás folyamatán keresztül meg tudunk szabadulni a bennünk felhalmozódott negatív érzelmektől és neheztelésektől, amelyeket már régóta magunkban hordozunk, gyakran éppen ezek felelősek azért, hogy különféle betegségeket fejlesztünk ki, olykor pedig erőszakoskodunk másokkal ugyanúgy, ahogy velünk is erőszakoskodtak, ahogy minket is megbántottak

A megbocsátás olyan dolog, amit elsősorban saját magadért teszel, jobban, mint bárki másért. Ez megszabadít attól a rengeteg akadálytól, ami nehézzé teszi, hogy egészségesek legyünk, akár mentálisan, akár fizikailag. Amikor valaki durván bánik velünk, azért teszi ezt, mert belül, a szívében, nagyon szenved. Tehát amilyen mértékben durván bánik velünk valaki, akár szavakkal, akár tettekkel, olyan mértékben szenvedést tapasztal az a személy a szívében. Ha megértjük ezt, akkor sokkal könyörületesebben tudunk majd hozzá viszonyulni. Ahogy Krisztus is mondta, szeresd ellenségeidet, áldd meg azt, aki átkot mond rád, tégy jót azzal, aki gyűlöl, és imádkozz azért, aki kihasznál és üldöz.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy vakok vagyunk, naivak és ostobák. Ez nem teszi jóvá a rossz cselekedetet. Nem azt jelenti, hogy ez a rossz dolog, amit a másik személy tett velünk, az nem is volt olyan rossz dolog, és minden rendben van. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy újra és újra mások lábtörlőivé kell válnunk, és mindig bántó, fájdalmas helyzetben kell maradnunk, minden áron. Nem szabad engednünk, hogy újra és újra “erőszakoskodjanak” velünk, de akkor el kell kerülnünk azt a személyt, aki ezt okozza, és meg kell bocsátanunk neki. Lehet, hogy ő nem változtatja meg a tudatát, de legalább a mi tudatunk megváltozik.

A modern orvostudomány felismerte, hogy az elme ereje befolyásolja az emberi test működését. Ezért mindenkinek egyaránt érdeke, hogy megtanulja elereszteni az alacsonyrendű energiát, azáltal, hogy kiengedi ezt a fizikai testéből, a tudatos és a tudatalatti elméből, és a finomfizikai testéből. Az emberek végre tudják ezt hajtani azáltal, hogy feloszlatják ezt a régi neheztelések és sérelmek tudatos eleresztésén keresztül. Vagy pedig azáltal, hogy szándékosan széttörik ezt kisebb alkotóelemekre, hogy sokkal könnyebbé tegyék a sorozatos eleresztést. Minél nagyobb az energiaakadály, annál könnyebb lesz ezt elereszteni, ha egy személy először szétválasztja több kezelhető elemre, éppúgy, mint ahogy valaki széttör egy sziklatömböt kis darabokra, mielőtt megpróbálja eldobni, kidobni.

Például egy régi riválissal való kapcsolat a megbántott érzelmek, undorító cselekedetek és durva elárulások végtelen sorozataiból állhat. A felhalmozott nehezteléseket könnyebben lehet elengedni, ha a megbántott egyén egyszerre egyet nevez meg mindezek közül a bántó szituációk közül. Azok, akik azt gondolják, hogy az árt, hogy megbocsássanak a sértőnek, végső soron felfedezik, hogy csupán saját maguknak okoznak kárt. Hosszú távon a karma törvénye megköveteli, hogy a negatív energiák visszatérjenek a forrásukhoz, ahonnan eredtek. A vezetőként való hatékonyságod is gyakran attól a képességedtől függ, hogy objektíven nézed-e a szituációkat, torzítás nélkül. A negatív érzelmek megzavarhatják ezt a folyamatot.

Egy vizualizációs technika
Ahhoz, hogy megszabadítsd magad a régóta felhalmozott neheztelésektől, kezdd el széttörni az energiát, azáltal, hogy felidézed a fájdalmas gondolatok, szavak és cselekedetek képeit, egyenként, ha szükséges, amelyek jellemeztek egy bizonyos kapcsolatot vagy szituációt. Vizualizálj egy ragyogó fényt. A lélek fényét, ami körülzár téged és a másik személyt vagy szituációt, áthatja és átalakítja az eseményt és az erről alkotott érzéseidet. Csendesen vagy hangosan mondd ki a személynek a nevét, és aztán a következőt: Elengedlek téged (vagy a szituációt) a Legfelsőbb Úr fényébe. Valójában lásd, hogy a szituáció és a reakcióid átalakulnak magasabb szintekre, és nézd őket, ahogy elmerülnek a fénybe. Amikor többé nem reagálsz egy bizonyos emlékre vagy egy személyre, akkor tudod, hogy megszabadultál. Egészen addig használd ezt a technikát, olyan gyakran, amilyen gyakran csak szükséges, hogy elereszd a negatív energiát és tapasztalatokat. Ha ezzel együtt dolgozol, akkor el fogod ereszteni. Hozzátéve, hogy törekedj arra, hogy szeresd az ellenségeidet, ahogy Jézus is, és Krisna is tanította. Imádkozz értük. Az ilyen ima lecsökkenti az erejüket, hogy ártsanak neked, és a magas szintű energia, amit eleresztesz a folyamatban, az hasonló mértékben vissza fog térni hozzád.

Tehát a folyamat négy pontja:

1. Szembesülni a szituációval

2. Megnevezni a szituációt

3. Érezni ezt

4. Elereszteni

Minta, hogy lehet megerősíteni a megbocsátást. Öt lépésből áll:

Szeretnék hajlandóságot érezni arra, szeretném, ha hajlandó lennék megbocsátani azoknak, akik bántottak, vagy XY-nak. Aztán csökkentsük a kijelentések feltételességét. Hajlandó vagyok megbocsátani azoknak, akik bántottak. A harmadik sorban már meg is szabadulunk attól a dologtól, ami visszatartott minket. Megbocsátok azoknak, akik bántottak. A negyedik sorban jelezzük, hogy pozitív vonást is látunk a helyzetben. Az elszenvedett bántalmakat lehetőségnek látom arra, hogy együttérzést tanuljak. Az ötödikben pedig adjunk hálát azért, hogy mindez megtörtént velünk.
Köszönöm Krisnának, hogy megadta nekem a képességet, hogy megbocsátó és együtt érző legyek. Ez a megbocsátás megerősítése.

Az eleresztés folyamata is hasonló, ahogy majd látni fogjuk. A lelki fejlődés egyik legfontosabb eleme a hajlandóság a múlt elengedésére. Ez elkerülhetetlenül a felszínre hozza azt a problémát, hogy meg kell bocsátanunk mindazoknak, akik valamilyen módon megbántottak bennünket. Ám de hogyan szabadulhatunk meg azoktól a sérelmektől és neheztelésektől, amelyek régi azonosságunkhoz kötnek minket és megakadályozzák, hogy továbblépjünk az életünkben?

A megbocsátás folyamata során az addiginál mélyebb szinten kell felismernünk, hogy mi zajlik bennünk és másokban. Az kell hozzá, hogy teljes mértékben megtapasztaljuk neheztelésünk, gyűlöletünk és bosszúvágyunk mélységét. Anélkül, hogy engednénk ezeknek a késztetéseknek. Azzal, hogy elkezdjük felderíteni érzelmeink hátterét, amelyeket az iránt a személy iránt érzünk, akire haragszunk, és hogy pontosan látjuk, miként nyilvánulnak meg bennünk ezek az érzések az adott pillanatban, elkezdjük fellazítani a nehezteléseinket egy helyben tartó struktúrákat. A jelenlét kitölt bennünket, és felszabadít minket a múlthoz való kötődéseink alól. Az eleresztés technikájának az alapja a legelső dolog, a jelenlét tulajdonsága. Ha nincs bizonyos mennyiségű jelenlétünk, akkor már a legelső lépést sem leszünk képesek megtenni. Megjegyzendő, hogy minden egyes pontot érintenünk kell mielőtt továbbléphetnénk a következő pontra. A folyamat kumulatív, felhalmozó jellegű. Minden egyes újabb szintre magunkkal hozzuk az előző lépéshez tartozó minőségeket. Némi gyakorlattal a megszabadulás folyamata az első néhány pont teljesítése után felgyorsul.

Ha tehát elegendő jelenlétünk van ahhoz, hogy belássuk, azonosultunk valamilyen negatív, vagy nem kívánt állapottal, akkor továbbléphetünk az egyes pontra. Az egyes ponton a jelenlét támogatásával képesek vagyunk meglátni. Látjuk, hogy azonosultunk valamivel, egy nézettel, egy reakcióval, egy fájdalmas érzéssel, szinte bármivel. Felismerjük, hogy megragadtunk személyiségünk valamely mechanizmusában, és hogy révületben voltunk. Ez az a jelenség, amit a pszichológusok önmagunk tettenérésének neveznek. Minden alkalommal olyan érzésünk van, mintha felébrednénk, és visszanyernénk az eszméletünket. Ezt jelenti a szembesülés.

A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek erénye.

Sajnos, nagyon ritkán tanulunk csak a látás vagy a hallás által. Rendszerint azáltal tanulunk, hogy a sokadik alkalommal tetten érjük magunkat. Hogy sikeres legyen a folyamat, meg kell tanulnunk tetten érni magunkat. Mit jelent ez? A feltételekhez kötött személyiségünk diktálta viselkedési formák közben látnunk kell, ahogyan megnyilvánulásaink pillanatról pillanatra mechanikusan kötött módon követik egymást. Amikor képesek vagyunk észre venni, hogy mit is teszünk éppen, amikor képesek vagyunk teljesen, ítélkezés nélkül átélni pillanatnyi állapotunkat, akkor kezdenek eltűnni a régi viselkedési minták. A tudatosság létfontosságú önmagunk fejlesztéséhez.  A múltbeli viselkedés elemzése is sokat segít, de nem annyira hatásos, mintha az adott pillanatban figyelnénk meg magunkat. Azaz tetten érjük magunkat. Tehát a jelenlét itt nem más, mint tudatosság arról, hogy minden pillanatban mit teszünk. Természetesen hasznos dolog, ha például a házastársunkkal való csúnya veszekedés vagy a munkatársunkkal, gyermekünkkel szembeni ingerült viselkedés után elgondolkozunk a történtek okain. Ám ha a veszekedés vagy az ingerült viselkedés közben hirtelen tetten érjük magunkat, akkor egészen rendkívüli dolog történhet. A tudatosságnak ebben a pillanatában rádöbbenhetünk arra, hogy valójában nem is akarunk olyan vitatható módon viselkedni, ahogy azt alig néhány másodperccel korábban még fontosnak éreztük.

Mélyebb igazságokat is felismerhetünk  a helyzetünkkel kapcsolatban. Például azt, hogy voltaképpen azért akartunk bebizonyítani valami lényeges dolgot, mert önigazolásra volt szükségünk. Vagy még rosszabb, leplezett bosszút akartunk állni valakin, vagy hogy az általunk oly szórakoztatónak talált ironikus megjegyzésekkel valójában csak a szomorúság vagy a magány érzését próbáltuk kivédeni. Ha képesek vagyunk megtartani ezeket a benyomásokat, tehát folyamatosan tetten érjük magunkat, a tudatosságunk tovább fog bővülni. Eleinte talán zavarban leszünk vagy szégyenkezni fogunk, esetleg késztetést érzünk arra, hogy valamilyen módon eltereljük a figyelmünket. De ha elfogadjuk ezeket a kezdeti kellemetlenségeket, akkor érezni fogjuk, hogy megjelenik valami más, valami sokkal valódibb, érzékenyebb és többre képes dolog: önmagunk és a környezetünk páratlanul tudatos észlelője. Ezt a valamit együtt érzőnek és erősnek, türelmesnek és bölcsnek, rendíthetetlennek és rendkívül értékesnek fogjuk érezni. Ez a mi valódi önmagunk. Az igazi természetünk, a lélek. Szóval az egyes ponton a jelenlét támogatásával képesek vagyunk meglátni egy szenvedést okozó szituációt, szót vagy cselekedetet. Amit már nagyon régóta magunkban hordozunk. És ez újra és újra gyötör és kínoz bennünket. A szembesülés által, azaz amikor tetten érjük önmagunkat abban a bizonyos szituációban, rájövünk, hogy hol ragadtunk meg, és felébredünk a révületünkből. Szóval ez az egész folyamat a tudatosságon alapszik.

A kettes ponton tudatosan megnevezzük az imént felismert állapotot. Kimondjuk: dühös vagyok, ingerült vagyok, éhes vagyok, unatkozom, torkig vagyok XY-nal, stb. Egyszerűen és őszintén megnevezzük azt az állapotot, amiben vagyunk. Anélkül, hogy elemeznénk, vagy minősítenénk.

A hármas ponton a folyamat az elménkből áttevődik a testünkbe. Ilyenkor megérezzük, minden erőteljes érzelmi állapot bizonyos fokú fizikai reakciót okoz a testünkben, egyfajta feszültséget. Például egy asszony észre veheti, hogy valahányszor dühös lesz a férjére, mindig összeszorítja az állkapcsát és megfeszíti a vállát. Másvalaki azt veheti észre, hogy amikor dühös, égető érzés támad a hasában. A félelem hatására úgy érezhetjük, mintha áramütés ért volna, esetleg begörbítjük a lábunk nagyujját, vagy visszatartjuk a lélegzetünket. A hármas ponton érezzük ezt a feszültséget. Nem gondolkozunk rajta, és nem is vizualizálunk, egyszerűen csak azt érezzük, hogy milyen érzést kelt az adott pillanatban egy bizonyos fájdalmas szituáció.

A négyes ponton kitartunk mellette. Kitartunk a testünkben talált feszültség és energia érzése mellett. Ha nem tartunk ki a feszültség mellett, az állapotunk nem szabadulhat fel. Ha sorra végigmentünk az előző négy lépésen, az ötös ponton azt fogjuk érezni, hogy valami megnyílik bennünk, és a feszültségünk lehámlik rólunk. Ellazulunk. Valójában ezen a ponton történik az eleresztés. Megbocsátottunk.

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)