A lemondás három típusa

A tapasz vagy lemondás végzésével megkaphatjuk Isten kegyét. Az univerzum bármelyik élőlénye képes lemondást végezni. Amikor erőfeszítést végzünk a tapasz elvégzésére, és egy bizonyos szándékkal tesszük ezt, akkor Isten egy idő múlva meg fog jutalmazni bennünket a vágyunk beteljesítésével. A tapasz végeredménye a lemondást végző személy tulajdonságaitól függ. A három minőség – sattva, rajas és tamas közül általában az egyik dominálja az elménket. A sattva a tisztaság, szeretet, józanság és tudás guṇája; a rajas az aktivitás, a bátorság és az eredménycentrikus cselekvés; a tamas pedig a lustaság, tétlenség és tompaság. Annak érdekében, hogy a tapasz eredménye hasznos legyen számunkra és az emberiség számára, csökkentenünk kell a rajas és tamas hatását és növelni kell a sattvát. A három testvér, RāvanaKumbhakarṇa és Vibhīṣaṇa története ragyogóan bemutatja, hogyan hatott a három guṇa a testvérek lemondásának eredményre.

Szumálí az aszurák királya volt. A lányát Kaikésínek hívták, és Szumálí azt akarta, hogy az anyagi világban létező leghatalmasabb személyhez menjen férjhez, hogy rendkívüli fiai lehessenek. A hercegnő sokáig válogatott a jelöltek között, míg végül Viśravā bölcset választotta. Viśravā egy brāhmaṇa bölcs volt, a nagy Pulasztja Risi fia. Kaikésí naplementekor lépett frigyre Viasravával és akkor nemzettek gyermeket is. A bölcs figyelmeztette, hogy ha ebben az időpontban fogannak a gyermekeik, akkor gonosz lelkületűek lesznek, de végül beadta a derekát. Az első gyermek, Rāvana napnyugtakor született, és jó adag rajas volt a természetében. Kumbhakarṇa és Śūrpaṇakhā éjszaka született és mindketten tamastikus természetűek lettek. Vibhīṣaṇa viszont hajnalban született, a szent Brahma muhūrta időszakában, és sattvikus természetre tett szert. 

Mindhárom testvér kiemelkedően intelligens és bátor is volt, és könnyedén megtanulták a Védákat és minden szentírást. Rāvana agresszív és arrogáns volt, de nagy tudós és zenész lett. Kumbhakarṇa olyan volt, mint a testvére, de lusta és hanyag volt. Vibhīṣaṇa nagyon jól ismerte a vallásos elveket, a jogot, ismerte az embereket és a problémáikat, kiegyensúlyozott volt és odaadó volt az Úr Visṇu iránt. A kiképzésük és oktatásuk végeztével mindhárom testvér lemondások végzésébe fogott. Nagyon hosszú ideig végezték a lemondásukat, és az eredményét az Úr Brahmānak ajánlották. Végül az Úr Brahma elégedetté vált a lemondásukkal és megjelent előttük, hogy teljesítse a kérésüket.

Először Rāvana terjesztette elő a kérését. Halhatatlanságot kért, amit Brahma visszautasított, mondván, hogy senki emberfia, d még ő maga sem halhatatlan ebben a világban. Ekkor Rāvana azt kérte, hogy az istenek és a mennyek lakói előtt sérthetetlen legyen, de még a démonok, kígyók vagy más élőlények se tudják megsebesíteni. Az embereket és a majmokat gyengének tartotta, ezért nem kért védelmet ellenük. Az Úr Brahma teljesítette a kérdéseit, sőt, az isteni fegyverek tudásával és varázstudománnyal is felvértezte. Kumbhakarṇa azt az áldást kérte, hogy minden évben hat hónapot aludhasson egyfolytában, és hat hónapot legyen ébren. Vibhīṣaṇa az Úr Rāma iránti odaadást kérte áldásul. Mindenki megkapta, amit kért. Rāvana egyre büszkébb lett és leigázta a három világot. Az öccse a fél életét átaludta, Vihbísana pedig Rāvana főtanácsosa lett, és Laṅkā királyságát igazgatta. Végül odaadása az Úr Rāma lábaihoz vezette, és elérte a szeretetet Rāma iránt.

Láthatjuk, hogy a három testvér ugyanazon szülők gyereke volt, mégis eltérő mentalitással rendelkeztek. Tapaszt végeztek, és ugyanannak a félistennek az áldását kapták meg. De azt, hogy milyen áldást kértek, és hogyan éltek vele, a rájuk ható guṇák befolyásolták.

Gauranga Das: Hotastanga.com >>

Cimkék: