Nap, Hold, Kṛṣṇa – a fény útja az évkörkön

A Nap és a Hold mozgása, és az Istenség Személyiségének megjelenési napjai az évkörön.

A Nap és Hold a védikus tradícióban nem csupán két bolygó, hanem két fontos személyiség, akiknek pályája meghatározza az évkör sajátosságait és a hónap történéseit, hasonlóan a pogány természeti ünnepek jelenségéhez. Ez a személyesség azonban nem animista felfogásra utal a vaisnavizmuson belül, hanem arra, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége után kutatva a hinduk mindig mindenben a személyességet keresik. A bolygók irányító istenségei és más, a Legfelsőbb által valamilyen feladatkörrel felhatalmazott személyek ők, akik rájuk ruházott hatalmuknál fogva fontos pozíciót töltenek be az univerzumban. Irányítják a bolygók mozgását, az esőt, a viharokat, a tüzet vagy éppen a bőség megjelenését a Földön.

Az asztrológiában az előrejelzéseknél a Nap és a Hold mozgásai alapján mérjük az időt, s az idő 5 tényezőjének megfelelően (pañcāngam) állapítjuk meg, hogy egy időpont kedvezőnek, vagy kedvezőtlennek számít-e. Ezek a hónapon belül holdfázis, a Hold által elfoglalt holdház, a Nap és a Hold egymáshoz való viszonya ívfokokban, és ehhez még hozzájön a hét napjainak természete, s figyelembe veszik a Nap aktuális helyzetét is éves pályáján.

A bolygók közül a legfontosabb szerepe a Holdnak van az indiai védikus tradícióban. Mint minden bolygónak, úgy a Holdnak is megvan a maga irányító istensége, ő Candra vagy Soma, akit tisztelettel imádnak, és aki éjjel végigsuhan hintóján az égbolton.

A Hold az indiai védikus asztrológiában azért a legfontosabb bolygó, mert ő annak a léleknek, belső önvalónak, élőlénynek a jelölője, aki születése pillanatában elfogad egy testet. Ez a test lesz a horoszkópban az aszcendens, vagyis a lagna, a felkelő jegyünk, a keleti horizont pontja, amelyhez minden mást viszonyítanak személyes születési képletünkben. Indiában a 12 csillagjegy mellett 27 holdházat, úgynevezett nakṣatrát is megkülönböztetnek – az időpont asztrológiában 28-at, hiszen a Hold szinódikus periódusa 28 nap. A Hold által elfoglalt nakṣatrából, indiai csillagjegyünkből pedig az asztrológusok képesek következtetéseket kiolvasni életutunk, sorsunk, karmánk minőségére nézve. A Hold- és a Nap-pálya két ponton keresztezi egymást, s ezen a két ponton helyezkedik el a két démonbolygó, Rāhu és Ketu. Ők az elkövetkezendő és az előző életeinkre utalnak, míg a Hold a jelenlegi életünkben mutatja a lélek helyzetét. A Nap a hamis egónkat képviseli, akivel büszkén azonosítjuk magunkat, az aszcendens pedig a perszonát, azaz szerepszemélyiségünket mutatja. A Szaturnusz emellé még feltárja a korábbi életeinkből hozott rossz karmát is, és máris teljes a térkép.

A Hold nagyon gyors mozgású, 28 napos körútja során minden egyes napon elhalad egy-egy fontos állócsillag mellett, s a holdfázissal együtt ez nagyon erős hatással van az idő minőségére és így a hétköznapi teendőkre, meghatározva, hogy egy-egy tevékenységhez az időpont kedvező vagy éppen kedvezőtlen-e. Emiatt Indiában a részletes holdnaptár használata a kultúra szerves része, már a gyerekek is ismerik az egyes időpontokkal kapcsolatos ünnepeket, szokásokat, tiltásokat és javallatokat.

A Holdnak nagy szerepe van a vallási ünnepek kiszámításában. A különféle ünnepeknek még a nevei is tartalmazzák, hogy az adott hónapban pontosan melyik napon kell megülni ezeket. A Gergely naptárral ellentétben így a hinduizmusban mozgó vallási ünnepekkel találkozunk.

A Gaura-pūrṇimā például a március elején, Phālguna hónapban esedékes újévünnep a vaiṣṇavák számára. Ez a nap az arany (gaura) avatāra, Kṛṣṇa 15. századi megjelenési formája, az Úr Caitanya Mahāprabhu érkezése egy teliholdas éjjelen (pūrṇimā). Nṛsiṁha-caturdaśīt májusban ünnepeljük a növő Hold-szakasz 14. caturdaśī fázisában, ami egy elég haragos, és sokszor “éles” nap. Még ennél is erőteljesebb azonban, ha a fogyó holdciklus 14. napján vagyunk, az újhold előtti napon. Ezek a napok az Úr Śivához kötődnek, aki a tudatlanság kötőerejével és az élet árnyékos oldalával áll kapcsolatban. Az Úr Śiva a legkiválóbb félisten és Kṛṣṇa leghűbb híve, mivel azonban ő a pusztítás istene, a legsötétebb éjjelen emlékezünk rá, amikor mind a Nap (a Bak és a Vízöntő határán, a Szaturnusz uralma alatt), mind a Hold (égetett a Naptól) nagyon gyenge, „sötét” pozícióban van. Ez talán az egyik legsötétebb éjjel az év során.

Szintén beszédes a Hold dinasztiájában megjelent Kṛṣṇa születésnapja. A Hold fogyó, úgynevezett kṛṣṇa (sötét, fekete) holdciklusának idején jelent meg, augusztusban, a 8. holdnapon, ez Janmāṣṭamī ünnepe. S milyen érdekes, hogy a jóslatnak megfelelően Devakī 8. gyermekeként született meg. Megjelenését 2 héttel később a fényes Holdnapon a ragyogó bőrű, aranyhoz hasonló Rādhārāṇi követi, Rādhāṣṭamī napján. Ha a Holdnak ezt a két fázisát összeillesztjük, a fogyó 8-at és a kövéredő 8-at, éppen egy egészet kapunk… – mélázhat egy asztrológus.

Az ünnepek azonban nem csak a Hold esetében beszédesek. A Nap éves pályáján való haladása szintén csodás egybeeséseket mutat a nagy személyiségek kedvteléseivel. Az Úr Rāmacandra a Nap dinasztiájában jelent meg, a Nap avatārájának személyiségeként. Megjelenési napja március végén, április elején esedékes, amikor a Nap az északi félgömbön hirtelen elkezd megerősödni, az idő is melegedni kezd. Ekkortájt lép be a Nap a Kos jelébe, ahol a legerősebb pozíciójában van. A Hold közben a Punarvasu holdházban, a visszatérés, a hányattatás utáni nagy sikerek holdházában jár. Ez a Castor és Pollux csillagpárosa, az isteni testvérpáré, akik sohasem akarták elhagyni egymást, és minden nehézségben örökösen összetartottak.

Ősszel, amikor a Nap aludni térne, s aggódnánk, hogy a sötétség győzedelmeskedik a fény felett, Rāmacandra-vijayotsavát ünnepeljük. Ekkor a Rāmāyana eposzra emlékezhetünk, melyben a hős királyfi legyőzi a sötétséget képviselő Rāvanát. Bár a Nap látszólag visszavonul, ez a történet mégis  azt jelzi nekünk, hogy a fény, amit maga Isten képvisel az életünkben, a tiszta lelki tudás nem győzhető le soha. Rāma királyfi 14 éves száműzetése után Dīvali napján, egy rendkívül sötét éjjelen végül visszatér szülővárosába, Ayodhyāba. A Nap a Mérleg csillagképben jár, amely alakzat nem más, mint egy győzelmi kapu az ekliptika, a Nap Földről szemlélt pályája felett. A Mérlegben a Nap legyengül, de meg is nyugszik. Ekkor kezdődik Kārtika hava, a lámpásajánlás, a fogadalmak és lemondások ideje. Milyen különös, hogy ebben a hónapban lép be a Nap a spirituális érdeklődésű Skorpió csillagképbe, s halad el éves pályájának azon szakaszán, amely keresztezi a Tejutat, a Lelkek Útját, az égbolt harmadik nagy ösvényét, a spiritualitás égi útját.

Ha pedig ez sem lenne elég ahhoz, hogy megértsük, milyen nagy hatást gyakorolnak a bolyók mindennapjaink és az istenekkel kapcsolatos eseményekre, Indiában a hónapok arról kapják nevüket, hogy a hónapban esedékes telihold melyik holdházban áll be.

A Nap hatással van vitalitásunkra, a növények fejlődésére és az állatok viselkedésére. A bőség és kiáradás, az összehúzódás és elmúlás idejére. Az időjárásra, az életre, emésztésünkre, immunrendszerünk működésére, és az életkedvünkre is. A Hold pedig hatással van az elme működésére is, ezért újholdkor és teliholdkor az indiaiak nem hoznak fontos döntéseket, inkább megpróbálják mantrameditáció végzésével fegyelmezni az elméjüket. Így a nap- és holdfogyatkozások idején (Rāhu és Ketu ármánykodásának idején) is, amikor a fővilágosítók fényét elnyeli a sötétség, a ami nagyon kedvezőtlennek számít.

„Az Ādityák közül Viṣṇu, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül Marīci, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.” – mondja Kṛṣṇa a Bhagavad-gītā 10.21. versében.

Fodor Kata
Asztrológiai érdekességek itt >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: