„A félistenek és nagy szentek túláradó örömükben virágesőt szórtak. Az égen felhők gyűltek össze, és szelíden mennydörögtek, olyan hangot keltve, mint az óceán hullámai. Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Visnu, aki mindenki szívének mélyén jelen van, megjelent Devakí szívéből a sűrű, sötét éjszakában, ahogyan a telihold kel fel a keleti horizonton.”
(Srímad Bhágavatam 10./1.3.7-8.)