A lelki étel

Kṛṣṇa-hívők a mindennapi lelki gyakorlatok részeként nagy odaadással készítik el ételeiket és felajánlják azokat Istennek. Az ételek így ún. lelki étellé vagy prasādammá (Isten kegyes ételévé) válnak.

Az ételajánlás lényege, hogy a hívő őszinte szívvel kéri Istent, fogadja el felajánlását. Mivel az étkezés minden nap többször is érinti az embereket, ezért ez az egyik leghasznosabb és legegyszerűbb vallásos gyakorlat. Nagyon közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé Istennel, és szépen példázza azt a folyamatot és lehetőséget, ahogy törekvéseink által közelebb kerülünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Mert bár az élelmiszereket mi magunk készítjük el Számára, valójában az alapanyagok az Ő kegyéből jönnek létre, Ő táplálja a terményeket és adja a beszerzésükhöz szükséges forrásokat. Az ételfelajánlás szép lehetőség arra, hogy az ember az odaadó szolgálatban foglalja le mindazon kincseket, amelyek az Úrtól származnak.

Srila Prabhupada

A Kṛṣṇa-hívők főzés közben nem kóstolnak bele az ételbe, hogy Kṛṣṇa legyen az első, aki megízleli azt. Ám nem csupán az elkészült étel felajánlására figyelnek, hanem már maga a főzés folyamata is odaadó hangulatban, szeretettel, odafigyeléssel történik. Az alapanyagok megválasztásánál elengedhetetlen szempont, hogy csak tiszta, hús, hal, tojás, hagyma és gombamentes, tehát a szenvedély és tudatlanság kötőerejétől mentes anyagokat használnak fel. Megengedettek a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, erőszakmentes gazdálkodásból származó tejtermékek, olajok és olajos magvak, mindezeket változatos fűszerekkel ízesítik.

A felajánlás történhet templomban, az oltári imádat részeként, különösen magas tisztasági sztenderdek szerint, vagy otthon, egy házi oltárnál – a legtöbb család így ajánlja fel az elkészített étkeket. Az elkészült ételekből egy kis mennyiséget egy erre a célra szolgáló tálcára vagy tálkákba tesznek, majd a tálcát az oltárra, Kṛṣṇa valamely képmása elé helyezik. Ekkor a felajánlást végző bhakta (hívő) saját szavaival, vagy szanszkrit mantrák elmondásával kéri az Urat a felajánlás elfogadására. Mivel Kṛṣṇa tudata mindent átható, így hallja a hívő szavait, és értékelve híve odaadását, az iránta érzett szeretetéből elfogadja és megkóstolja a felajánlást. A felajánlott étel pár percig az oltáron marad, majd leveszik onnan, és a család vagy a gyülekezet tagjai ezután látnak csak hozzá az Istennek felajánlott, és így megszentelt ételek elfogyasztásához. Az ételek felajánlása azért is elengedhetetlen, mivel a növényi alapanyagokból készült élelmiszerek is valamely élőlény elpusztításával járnak, tehát az ártalmas, negatív visszahatásokat azáltal semlegesítjük, hogy felajánljuk Istennek, Aki mindennek a forrása és birtokosa.

Srila Prabhupada

Bár bizonyos ünnepeken és fesztiválokon a templomokban a hívők akár 108 féle ételt is készítenek az ízletes, vegetáriánus alapanyagokból, Kṛṣṇa az egyszerűséget és az odaadást értékeli a legtöbbre. Ha valaki csak szerény felajánlást tud tenni, azt is nagyra értékeli. Az Úr Maga mondja a Bhagavad-gītāban:
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (9.26)

Cimkék: