Bhakta-saṅga és fesztiválok látogatása

A Kṛṣṇa-hívők kiemelt figyelmet fordítanak arra életükben, hogy lelki gyakorlataikat és lehetőség szerint még hétköznapi tevékenységeiket is a többi hívő, a bhakták társaságában végezzék.

A bhakta-saṅga közege és a megtestesült szent helyek
Amikor bhakták társaságában tölti valaki az idejét és végzi kötelességeit, akkor folyamatosan egy lelki közegben van, fokozottabban elmerül az Úr iránti szeretetben, hite erősödik. Tisztább gondolatokat tapasztal, a jóság minősége, a rendezettség, a letisztultság nyilvánul meg az ilyen élethelyzetekben. Különösen igaz ez a kiemelkedő vaiṣṇavák, pl. lelki tanítómesterek esetében, Ők ugyanis – ahogy a szentírás szépen leírja ezt – maguk a megtestesült szent helyek, társaságuk önmagában felemelő.

Még a reggeli mantrameditációt is a legjobb bhakták társaságában végezni. Az Úr Szent Nevének közös éneklése az egyik legfontosabb vallásos gyakorlat.
A hívők körében megnyilvánul egyfajta lelki hangulat, minden átitatódik a lelki értékekkel, ami által az ember örökké Kṛṣṇára emlékezhet. A bhakták körében a hitgyakorló egyszerre hall és mesél Kṛṣnáról, akarva-akaratlanul Rá emlékezik, vagyis közvetlenül gyakorolja az odaadó szolgálat különféle folyamatait.

A bhakták szívesen segítik egymást a mindennapokban is. Nem csak az emberbaráti szeretet megnyilvánulásaként, hanem ahogy testvér segít testvért.

Bhaktámnak bhaktája…
Az Úr Kṛṣṇa rendkívül nagyra értékeli a hívők között kialakuló szeretet közvetlen, kedves kifejeződését. Ahol a hívek összegyűlnek dicsőíteni Őt, ott Māga Kṛṣṇa is megjelenik. A Srīmad-Bhāgavatam erről így ír:

„Az Úr csak ott van jelen, ahol jámbor emberek gyűlnek össze, és örömét leli abban, hogy a Legfelsőbb Igazságot dicsőítik.”

(Srīmad-Bhāgavatam 1.14.34, magyarázat)

A hívők örömüket lelik az Úr Kṛṣṇa szolgálatában, azonban tudják, hogy alázatosan csak hívein keresztül lehet megközelíteni az Urat. Aki elmerül a bhakta-sangában, a hívőkkel való társulás végzésében és szerényen segíti társait, az a legkedvesebb az Úr Kṛṣṇa számára. Kifejezetten fontos ezért a tanítványi láncolatban elfogadni egy lelki tanítómestert, egy bizalmas barátot, és szilárdan követni őt, de mindez azt is jelenti, hogy az egykorú hívőtársak társaságában tölt időt az ember és őket is odaadóan segíti.

„Az Ādi Purāṇában Māga az Úr Kṛṣṇa a következő szavakat intézi Arjunához: „Kedves Pārtha! Aki bhaktámnak tartja magát, az nem a bhaktaṁ. Csupán az az Én igazi hívem, aki bhaktaṁ bhaktájának tekinti magát.” Senki sem mehet az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez közvetlenül. Tiszta bhaktáján keresztül kell Őt megközelítenünk. A vaiṣṇava tevékenységek rendszerében ezért az első kötelességünk az, hogy elfogadjunk egy bhaktát lelki tanítómesterünknek, s aztán szolgáljuk őt.”

(Az odaadás nektárja, 12. 3.)

A fesztiválok látogatásának fontossága
A Kṛṣṇa-hívők a legnagyobb vallási ünnepeket, megjelenési vagy eltávozási napokat és az Úr kedvteléseire való emlékezést fesztiválok keretében ünneplik meg. E fesztiválokon a hívők együttesen éneklik az Úr Szent Nevét, együtt imádkoznak, táncolnak, felelevenítik az Úr evilági cselekedeteit és együtt fogyasztják el a felajánlott, megszentelt lelki ételeket, a prasādamot.

Mindez a bhakták társaságában különös tisztítóerővel bír és nagy lelki erőt nyújt, megtisztítja a szívet a káros kételyektől, a sértésektől és segít az Úr iránti odaadás kifejlesztésében. Akár az Úr Jagannathnak fűznek virágot a hívek vagy közösen osztanak könyveket egy-egy hétvégi napon, akár templomát tisztítják, ételt osztanak a rászorulóknak, vagy zenés-táncos felvonulással derítik kedvre az embereket, az együttesen végzet szolgálat sokszoros erővel bír mind anyagi, mind lelki értelemben!

Ezért a fesztiválok látogatása és a szolgálat közös ajánlása kiemelten fontos vallásos cselekedet.

„A sat-saṅga révén, azaz a bhakták társaságában az ember szíve tökéletesen megtisztulhat.” 

(Srīmad-Bhāgavatam 4.24.59)