Mūrti-imádat

A mūrti szó jelentése képviselő, forma, vagy ‘Aki megszemélyesült’. A mūrti Isten szobor formája, közvetlen képmása, amely azonban gyökeresen eltér a hagyományos művészeti megformálásoktól, a mūrti ugyanis bizonyos feltételek együttes teljesülése mellett Isten közvetlen képviselője, közvetlen jelenléte egy adott helyen.

A mūrti nem egy szobor, hanem Isten anyagi formában való megtestesülése. A védikus szentírások tanúbizonysága szerint Isten a hiteles módon elkészített mūrti-formáin keresztül elfogadja és viszonozza hívei szeretetét, ily módon segítve őket a lelki életben való fejlődésben. Anyagi érzékeinkkel nem vagyunk képesek látni Istent, de Ő kegyesen megjelenik szobor vagy kép formájában, hogy láthassuk és szolgálhassuk Őt. A mūrti tehát azzal a céllal jelenik meg, hogy a hívők közvetlenül imádhassák és szolgálhassák Őt. Az emberek számára Istenről mint elvont fogalomról gondolkodni nagyon nehéz. Az istenszeretet elérése és az odaadásban való elmélyülés érdekében – Kṛṣṇa kegyéből – a hívők anyagi megjelenési formáin keresztül léphetnek Vele kapcsolatba. A mūrti imádata így erősíti az elmélyülést a lelki életben.

radhakrisna

A mūrtinak már a megjelenése és megformálása is különleges módon történik. Speciális anyagból, speciális asztrológiai állások mellett, kedvező időpontban történhet kifaragásuk. A faragást csak egy szakavatott művész végezheti, egy ún. silpa, aki nem csak a művészetben, hanem a transzcendentális tudásban is járatos, fejlett lelki személy. A ma használatos mūrtik általában márványból készülnek, amely nem csak tartós, hanem nagyon tiszta anyag is egyben, az így beavatott istenszobrokat 10.000 évig imádják a hívek.

Ahhoz, hogy egy anyagból mūrti lehessen, gyakran speciális feltételeknek kell teljesülniük. Az Úr Jagannātha és testvérei mūrtijai – pl. a Szekérfesztiválon imádott istenségek – fából készülnek, amelyek azonban kivételesen ritkák és gyűrűikben speciális mintáknak kell megjelenni. A mūrti ugyanakkor két további dolog által válik Isten teljes értékű képviselőjévé: beavatási ceremónián esik át, amelyet brāhmaṇāk végeznek, illetve a hívők odaadása, imádata által.
A mūrtik különböző Istenségeket testesítenek meg, ezek a formák azonban mind az Úr Kṛṣṇa különféle képviselői, különböző alászállt formái. A Kṛṣṇa-hívők gyakran Śrī Kṛṣṇa és örök társainak formáját, az Úr Rāmacandrát, illetve leggyakrabban 15. századi megjelenési formáját, Śrī Caitanya Mahāprabhut és társait imádják.

Magyarországon jelenleg két ponton zajlik kiemelt oltári imádat a templomokban. A somogyvámosi Krisna-völgyben és Budapesten, a csillaghegyi Haré Krisna Központban. A völgyben Rādhā Śyāmasundarát, Kṛṣṇāt és örök társát, Budapesten az Úr Caitanyát és Nityānandát (Śrī Śrī Dayal Nitāi Vijayā Gaurāṅgát) imádják.
A mūrtiknak egyébként két nagy csoportja létezik, egy nagyobb, nem mozdítható, templomi forma, illetve egy kisebb, mozgatható párja. Utóbbi formában a hívek a különféle fesztiválokon találkozhatnak Velük.

Az oltári imádat a templomokban rendkívül szigorú sztenderdek és tisztasági előírások szerint zajlik. Az imádat kora hajnalban kezdődik és este 9 óráig tart. Ennek folyamán a pūjārīk (az imádatot végző személyek) ízletes ételeket készítenek és ajánlanak fel az Úrnak, gyönyörűen feldíszítik, virágfüzérekkel és más díszekkel ékesítik Őket, a nap során többször felajánlják az oltári imádat alapvető kellékeit, a füstölőt, lángot, legyezőket, virágokat és vizet. Az imádat folyamatát a lelki gyakorlatok szilárd végzése mellett bárki elsajátíthatja az idősebb hívektől.

Dayál Nitái Vijáya Gauranga
A templomi szertartások mellett Isten mūrti formájának imádatát leggyakrabban a családosoknak javasolják. A családos életvitel (az ún. gṛhasta āśramában (ejtsd: grihaszta ashramban) való élet) ugyanis számos olyan élethelyzet elé állítja a hívőket, amely során kialakul a hamis birtoklásérzet és a ragaszkodásokból fakadó aggódás. Az ember a pénzkeresés, munkája szigorú végzése, a házassággal kapcsolatos tennivalók és főként a gyermeknevelés során a mindennapi élet tennivalóiba merül, s gyakran magát hiszi eredményei birtokosának. A családosok ezért Isten egy kisebb formáját, kisebb méretű képviselőjét invitálják meg otthonukba. A leggyakrabban Gaura Nitāi (Caitanya és Nityānanda) képmása kerül a családi oltárra, akiknek felajánlják az elkészült ételeket, füstölőt, lángot, virágot, vizet és szépen kidíszítik Őket. Mindez segít a családosoknak abban, hogy szüntelenül emlékezzenek Kṛṣṇára és mentessé váljanak a hamis büszkeségtől. A kezdő hitgyakorlók számára is ajánlható, hogy legalább Gaura és Nitāi egy képi megjelenésének ajánlják fel ételeiket.

Cimkék: